A Múlt Árnyéka

59. Fejezet

Természetesen McGalagony professzor ezúttal is az igazgató irodájába vitte Ash-t. A lány kezdett már hozzászokni az állandó látogatásaihoz. Lassan már többet járt az irodába, mint maga Dumbledore.

Belépve a szokásos kép tárult a lány szeme elé: Dumbledore az asztala mögött ült, majd felpillant mosolyogva a lányra, biccent McGalagonynak és megköszöni neki a segítséget. Ash már automatikusan ment oda az asztalhoz és foglalt helyet a megszokott széken. 

- Nyomaszt, hogy sokat jársz hozzám? - kérdezte Dumbledore, kék szemében a tudás csillogott.

- Nem uram, csak... Csak van, amikor nem túl pozitív hírek miatt vagyok itt. Amikor belépek azon a tölgyfaajtón, számtalanszor elfog a stressz. - magyarázta Ash.

- Ez érhető. De most nem rossz híreket hoztam. - mondta halványan mosolyogva az igazgató - Először is, édesanyádat hivatalosan is gyógyultnak bizonyították. Ma engedték ki a Mungóból. Sajnos nem tudott személyesen elköszönni, de hagyott neked egy üzenetet.

Dumbledore előhúzott az egyik fiókjából egy levelet, és a lány felé nyújtotta. Ash átvette a papírdarabot, egy ideig nézegette, majd óvatosan széthajtotta és olvasni kezdte.

Kincsem, 
Valószínűleg már tudhatod, hogy a kezelésem sikeresnek bizonyult. Minden emlékem visszatért, minden, amit tettem, és amit velem tettek. Emiatt is döntöttem úgy, hogy nem maradok itt. Borzasztó dolgok történnek, és az őszintét megvallva, nem szeretnék a közelében lenni ennek az egésznek. Amíg fogvatartottak, kérdezgettek a különleges képességedről, amiről nem tudtam mondani semmit, mivel fogalmam sem volt az egészről. Bár, ha tudtam volna, akkor se beszéltem volna róla. Mindenesetre úgy látom a legjobbnak, ha elmegyek messze. Mindkettőnknek az a jobb. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem akarlak többet látni, meg ne forduljon még csak ilyenhez hasonló gondolat se a fejedben. Nem írom le a pontos helyet, ahova mentem, ki tudja, mi lesz ezzel a levéllel. De, ha esetleg úgy döntenél, hogy szeretnéd a nyári szünetet velem tölteni, természetesen minden szükséges információt meg fogsz kapni. Ha meg inkább a barátaidnál maradnál, természetesen azt is megértem.
Emellett tudomásomra jutott, hogy apád, nem a vér szerinti, elhunyt múlt évben. Úgy gondoltam, hogy a házat meghagyom és nem adom el, mivel van egy olyan érzésem, hogy a jövőben még jól jöhet. 
Remélem, mihamarabb látni foglak, és addig is, legyél ugyan olyan, mint most, mivel egy rendkívüli lány vagy.
Nagyon szeretlek, Kincsem.

Ash érezte, hogy a levél vége felé forró könnyek kezdtek el lefelé szánkázni az arcán. De kivételesen nem a szomorúság miatt. Örült, hogy édesanyja jól van, biztonságban van, és nagyon remélte, hogy képes lesz egy új életet kezdeni.

- Emellett volna még valami, amiről szeretnék veled beszélni. - szólalt mg kisvártatva Dumbledore.

Ash ráemelte a varázslóra a tekintetét, és bólintott.

- Mi volna az?

- Viszonylag régebben jártál nálam egy bizonyos álmoddal. Vagyis sok álommal jártál nálam, de volt egy bizonyos, ami megragadta a figyelmemet. - magyarázta halványan mosolyogva - Ha jól emlékszem, majdnem két éve télen volt. 

Ash felvont szemöldökkel várta, hogy az igazgató folytassa.

- Említetted, hogy a két Black fiú beszélgetett valamiről.

Ekkor villant be a lánynak az, amiről Dumbledore beszélt. Az a bizonyos álom, ahol a horcruxokról hallott először. Amikor Sirius és Regulus beszélgettek. Nyilván az igazgatónak is feltűnt a lány megvilágosodása, mivel mosolyogva folytatta.

- Igen, a horcruxos. Ha emlékszel, anno mondtam, hogy majd el fogom mondani, hogy mi is az, bár van egy olyan gyanúm, hogy te már tudod.

Ash kénytelen volt a hallottakon elmosolyodni, mivel tényleg tudta, mi az a horcrux. 

- Mivel ezt már tudod, ezzel nem húznám az időt. Most másról szeretnék beszélni. Vannak bizonyos varázslók és boszorkányok, akik képesek lennének bármire, csak hogy elérjék a halhatatlanságot. És vannak olyanok közöttük, aki a horcrux-készítéshez folyamodnak. Volt erre már a történelemben példa, mint például Hitvány Herpo. Tőle ered az egész horcrux dolog. De most nem ez a lényeg.

- Már egy ideje keresgélek ilyeneket, mivel van egy bizonyos sötét varázsló, akit most nem szeretnék megnevezni, de róla tudom, hogy érdeklődött a horcrux témában. Egyelőre nem tudom, hogy egyet, vagy többet csinált, de inkább az utóbbira tippelnék. 

- A lényeg, hogy ezek nélkül a készítőt nem lehet megölni. Még a halálos átokkal sem. Tehát annak érdekében, hogy el lehessen pusztítani az illetékest, meg kell találni az összes lehetséges horcruxot, amit az a bizonyos személy készített.

- Professzor úr, Voldemortról van szó, ugye? Ő az, aki horcruxot csinált és az övét akarja megtalálni? Hogy majd el tudja pusztítani? - kérdezte Ash.

- Nagy vonalakban, igen. Bár nem tervezem én magam megölni. Bőven elég volt nekem Grindelwaldal megküzdeni annyi évvel ezelőtt. - mondta egy halvány mosollyal az igazgató. 

- Értem uram. És azt megkérdezhetem, hogy ezt miért mondta el?

- Mindent a maga idejében, kedvesem. - mosolygott sokat tudóan a professzor.

§

A Hollóhát tornyába tartott éppen a lány, amikor halk léptek zaja törte meg a folyosón uralkodó csendet. Gyorsan beugrott az egyik szobor mögé, majd az egyik oldalán kilesve kémlelt a hang irányába.

Kisebb szívrohamot kapott, amikor hirtelen valaki forró leheletét érezte a nyakán, és az illető gyengén befogta a száját. 

- Ne félj, nem bántalak. - suttogta egy jól ismert hang a lány fülébe.

- Előbb-utóbb úgyis te fogod a halálomat okozni, ha még sokszor fogod ezt csinálni. - forgatta a szemét Ash, miközben szembefordult a griffendélessel - Mit keresel itt?

- Nem láttalak vacsoránál és gondoltam, megkereslek. Amúgy is rég beszéltünk. - mondta Sirius egy leheletnyi zavarral a hangjában.

- Nem mondod, hogy a nagy Sirius Black hiányolt engem? - mondta vigyorogva a lány.

- Ennyire hihetetlen? - nevetett fel a fiú.

- Amióta tudom, hogy te vagy a suli sztárja, azóta ja. 

- Ja hát igen, népszerű lettem. - mondta tettetett beképzeltséggel, amin Ash majdnem felnevetett.

- Nem is értem, miért. - forgatta a lány a szemét.

- Amúgy, nem jössz le a tóhoz? - váltott gyorsan témát a griffendéles.

- A tóhoz? Ilyenkor? Hideg van már, Sirius, inkább kihagynám. - mondta Ash, de a fiú szomorú arckifejezését látva azonnal folytatta is - Inkább menjünk a Szükség Szobájába, ott meleg van. 

Sirius szélesen elmosolyodott, majd karon ragadta a lányt és elindultak a hetedik emeletre. 

- Amúgy, hogyan találtál meg? - kérdezte Ash, amikor már a megszokott szobában ücsörögtek a kanapén. 

- Ezzel. - mutatott fel a fiú egy nagyobbacska térképet.

- Befejeztétek? - lepődött meg a lány.

Sirius boldogan bólintott, majd a lány mellé telepedett és elkezdte bemutatni a munkájukat.

- Csak nem megfogadtátok a tanácsomat és ellátogattatok a könyvtárba? - bökte oldalba a mellette ülő griffendélest.

- Hát, igazából de. De végül sikerült megoldanunk a lezárását. Nézd. - pálcája hegyét a pergamen elejére szegezte - Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok.

Sirius szavait követve a pergamenen elkezdett sok kis csíkban kirajzolódni egy felirat.

- Nem is ti lennétek, ha nem ezzel lehetne felnyitni a cuccot. - jegyezte meg Ash.

- Csak csodáld inkább. - tolta a lány orra elé a térképet.