A Múlt Árnyéka

45. Fejezet

A Hold már javában magason járt, de Ash még mindig behúzott függönyökkel ücsörgött az ágyán. Péntek éjszaka volt, szóval megtehette.

Már több, mint egy hónapja annak, hogy Cadmus kiadta a feladatot, és amennyire egyszerűnek tűnt elsőre, annyira nehezen is ment. A lány azt gondolta, hogy hamar meglesz, de láthatóan túlbecsülte magát. 

Próbálta kiüríteni az elméjét, és nem görcsösen rágondolni, mert tudta, hogy akkor nem fog sikerülni.

Sokadik próbálkozásra végre képes volt kilépni. Körbenézett a szobában, ahol a többiek már javában aludtak, tett pár lépést az ablak felé, majd lehunyta a szemét, és erősen koncentrált a tó partjára. Elképzelte, hogy kirepül az ablakon és egyenesen a víz szélénél ér földet.

Pár pillanatig még csukva tartotta a szemét, majd újra kinyitotta, hogy visszatérjen a testébe és aludjon egyet. De meglepetésére az ablak helyett egy csöndesen hullámzó víztükör fogadta, amin a hullámokkal meg-megcsillant a Hold ezüstös fénye.

Ash, felbátorodva a sikerén újra lehunyta a szemét és elképzelte a roxmortsi főutcát. Félig kinyitotta a szemét, és szélesen elvigyorodott, amikor meglátta a sötétbe borult, macskaköves utcát a mellette elterülő apró boltokkal és házakkal. 

Újra lehunyta a szemét, és ezúttal már a hálószobájában találta magát. Visszatért a testébe, majd boldogságtól fűtve elnyomta az álom.

§

Másnap reggel a szokásosnál korábban kelt, és mivel sokáig fenn volt előző este, úgy érezte magát, mintha minimum kimosták volna. Felöltözött, majd levánszorgott a nagyterembe.

Leérve egy széles vigyor terült el az arcán, amikor leült barátai mellé. Perselus meglepetten nézett a lányra, aki nem szokott csak úgy, pláne nem reggel, vigyorogva leülni reggelizni, míg Lily halálra vált tekintettel meredt barátnőjére.

- Mondd, hogy nem valami hatalmas hülyeséget találtál ki, és amiatt vigyorogsz ennyire. - kérte barátnőjét esdeklő hangon - Épp elég Potterék hülyeségével megbirkóznom.

- Sikerült. 

- Parancsolsz?

- Mondom, sikerült. A térbeli cucc. Tudod, utazós dolog. - emlékeztette Lily-t, aki egy hatalmas sóhaj keretében egy fokkal nyugodtabb lett.

- Hála a jó égnek. - suttogta - Akkor gyanítom, meglátogatod majd Dumbledore-t.

Ash bólintására a vörös folytatta.

- Ha végeztél, gyere majd a könyvtárba. 

- Mivel végeztünk? - ült le Ash mellé Damien.

- Semmi semmi, csak Ash megint valami lépcsőfokot lépett, vagy hogy szokott fogalmazni. - mondta Lily.

A négyes beszélgetésének témája a közelgő halloweeni bál felé terelődött. Természetesen Perselusnak az ég világon semmi kedve nem volt az egészhez, és Damient se hozta nagyon lázba a beöltözős dolog, de a két lány vidáman beszélgetett, hogy ki milyen maszkot nézett ki magának. 

Épp léptek volna ki nagyterem bejáratán, amikor Ash majdnem beleütközött McGalagony professzorba.

- Elnézést tanárnő, nem figyeltem. 

- Semmi baj Silverman. Az igazgató hívatja, szóval, ha itt végzett, menjen fel hozzá. Lehetőleg a kőszörnybe ne sétáljon bele. - mondta McGalagony, miközben elhaladt a négy diák mellett.

Ash elköszönt a barátaitól, majd felrohant a második emeletre. Szerencsére már tudta a jelszót, így a kőszörny sem tartotta fel. Felrohant a csigalépcsőn, majd valósággal berobbant az igazgató irodájába.