A Múlt Árnyéka

72. Fejezet

Beköszöntött a hűvös, szürke november. Az égen állandó jelleggel telepedtek meg a szürke esőfelhők, nagyban elrontva mindenki kedvét. Kivéve Ashley Silvermanét.

Az utóbbi hetekben újra beszélő viszonyba került Siriussal, mitöbb, hasonlóan jóba lettek, mint voltak. Ugyan Ash már belenyugodott, hogy a dologból úgysem lesz semmi, azért örült, hogy újra beszélhet a griffendélessel. 

Sirius még arra is rászokott, hogy néha a Hollóhát asztalánál étkezzen. Damiennel soha nem volt gondja, és ötödév vége óta Perselussal sem volt különösebben rosszban. Sokat segített a dolgon, hogy a griffendéles mélyen megbánt mindent, amit valaha is elkövetett a mardekáros ellen, és vagy ezerszer kért bocsánatot tőle. 

Lily ellenben egyre több időt kezdett el tölteni James társaságában. A halloweeni bál óta egyre többet beszélgetnek, és mindenki nagy meglepetésére, Lily nemhogy elviseli a griffendéles fiú jelenlétét, kifejezetten élvezi. 

Így történt, hogy Sirius esetenként felváltotta Lily helyét. Mint egy esős, novemberi hétfő reggelen.

Amikor év elején Ash visszaérkezett a Roxfortba és tudatosult benne, hogy a baráti társaságuk szépen lassan felbomlott, ha valaki azt mondta volna a hollóhátasnak, hogy novemberben nem csak Perselus, de Sirius is ott fog ücsörögni a Hollóhát asztalánál, Ash hangosan kiröhögte volna. De lám, mégis így történt.

- Ezt a látványt sosem fogom megszokni. - köszöntötte barátait Ash, majd leült Sirius mellé az asztalhoz.

- Mármint mit? - pillantott fel Perselus a Reggeli Prófétából.

- Hogy te itt ülsz újra az asztalunknál, Sirius Blackel szemben. - mondta vigyorogva Ash.

Perselus nem válaszolt, csak elmosolyodott és visszatért az újsághoz. Mosolya hamar elhalványult, amikor végigolvasta az első oldalon lévő cikket. 

- Egyre több mugli születésű tűnik el. - dünnyögte.

- Voldemort egyre jobban beindul. - jegyezte meg Sirius - Hallottam olyan pletykákat, hogy inferusokból készít hadsereget.

Ash-t kirázta a hideg az inferusok hallatán. 

- Srácok, lassan menni kéne órára. - mondta a hollóhátas, mikor lepillantott a karórájára, ami szerint tíz perc volt a harangszóig.

Sirius csendben bólintott, majd feltápászkodott és átlépett a padon.

- Menjetek csak, majd találkozunk. - mondta Damien.

Ash biccentett, majd követte a griffendélest ki a nagyteremből. 

Egy ideje már némán sétálhattak, amikor befordultak az egyik folyosóra és Regulussal találták magukat szemben.

- Helló Reg. - köszönt bizonytalanul Sirius - Öhm, hogy vagy? Hogy mennek a dolgok otthon? Anyám biztos nagyon hiányolhat, hogy nem tud megátkozni...

- Fogd be Sirius. - sziszegte a fogai között Regulus.

- Mi? - lepődött meg a griffendéles.

- Mégis mit gondolsz? Azok után, amit mondtál, még van képed megkérdezni, hogy hogy vagyok? - fakadt ki a mardekáros - Nem léphetsz le és hagyhatod hátra a családodat csak úgy, következmények nélkül. 

Kis szünetet tartott, majd folytatta.

- Megkaptad, amit akartál. Megszabadultál az undorító családodtól. Tedd azt amit eddig is: hagyj engem békén. 

- De... De továbbra is a testvérem vagy. 

- Nem! - csattant fel Regulus - Amint kiléptél azon az ajtón, megszűntél a testvérem lenni.