A Múlt Árnyéka

95. Fejezet

Kaptam egy fanartot BunnyXheart - tól, köszönöm szépen. :) 

És amúgy srácok, 50k!!! Mi a szentséges varázsMerlin, hooogy? El sem hiszem basszus, ez hatalmas szám. (mondjuk ebben közrejátszhat az is, hogy van vagy 100+ rész, aztán jah, de akkor is nagyon durva) Imádlak titeket, el nem tudjátok képzelni, mennyire. Köszönöm szépen, tényleg, nagyon. 

Augusztus végén a kis csapat a bázison gyülekezett. Egyedül Remus és Sirius hiányoztak, előbbi azért, mert aznap telihold volt, utóbbi meg nem akarta egyedül hagyni a vérfarkast. Dumbledore patrónusüzenetet küldött Ash-nek, hogy megtalálták Blackwater búvóhelyét. 

- Nos, a terv. - kezdett bele Ash - Nem megyünk mind, hat ember felettébb feltűnő lenne egy sötét erdőben. Két felderítő megy, ha találnak valamit, jeleznek a többieknek.

- Hogyan? - vonta fel a szemöldökét Lily.

- Ezekkel. - bökött egy kis zsák felé, majd tartalmát kiszórta az asztalra - Volt egy varázstükröm, aminek a párjával lehet két tükrön keresztül kommunikálni. Sajnos csak az egyik fele van meg, de azt nyolc egyenlő részre törtem, és így is működnek. Ezeken keresztül fogunk beszélni. Ki jön velem?

- Blackwaterről van szó. - állapította meg Damien - Én ezt kihagynám, engem felismerne. Mondjuk téged is.

- Mikor érdekelt? - kérdezte vigyorogva a lány.

- Én jövök. - szólalt meg Perselus.

- Oké. Először csak felderítünk, hogy tényleg az adott helyen vannak-e. Ha ez megvan, visszajövünk ide, szólunk Dumbledore-nak és a Rend lerendezi. Nekünk más dolgunk van. - vázolta a tervet Ash - Még valami. James, elhoztad a köpenyt?

Az említett bólintott és előhúzta a láthatatlanná tévő köpenyt. Ash betömködte az aprócska táskájába, majd Perselus felé fordult.

- Ne húzzuk az időt, induljunk.

A fiú biccentett, majd kiléptek a házból és elhoppanáltak.

§

Egy sötét erdő szélére érkeztek. A Hold még alacsonyan súrolta a horizontvonalat, így a fák közt szépen el tudtak bújni az árnyékokban. Elindultak nesztelen léptekkel befelé az erdőbe, közben előreszegezett pálcával minden aprócska rezdülést figyeltek, nehogy az idézők véletlenül meglepjék őket. 

Amint beértek az erdő sűrűjébe, és egyre vastagabban álltak körülöttük a fák, a távolban felderengett egy halovány fény. Feltehetőleg a kunyhó volt az, amit kerestek. Ash-nek az egész szituációtól hirtelen deja vu érzése lett és nem kellett sokat gondolkodnia, míg leesett neki, hogy ezt már álmodta. 

Ahogy lassan haladtak előre, a Hold is úgy kúszott egyre magasabbra és magasabbra. Szépen átsütött a fenyőfák ágai közt. Ahogy közelebb és közelebb értek, úgy vált kivehetővé az aprócska faviskó, aminek az ablakain kiszűrődött a fény. 

Elbújtak az egyik fa mögött, és onnan kilesve figyelték a házat. Az ajtó hirtelen kinyílt és két ébenfekete hajú férfi lépett ki rajta. Amint elindultak a fák között, tenyerükben aprócska, fehér láng jelent meg. Kétfelé váltak, és az egyik megindult Ash-ék felé.

- Odébb kellenen mennünk, mielőtt észrevesznek. - suttogta Perselus.

A lány bólintott, és nesztelen léptekkel elindult megkerülni a házat. Ahogy egyre közelebb értek, beszélgetés szűrődött ki az egyik ablakon. Ugyan a szavakat nem lehetett tisztán hallani, Ash azonnal felismerte Blackwater hangját, aki a házban rejtőzött, az immáron 'megtisztított' idézőivel. Legalábbis a fehér tűzzel rendelkező idézők nem tartoztak egyik törzsbe se, Ash emlékei szerint. Na meg, ismerte Blackwater rögeszméjét a megtisztításról meg az ilyenekről.

- Közelebb kellene mennünk, hogy halljuk, miről beszélnek pontosan. - suttogta Ash.

- Ash ne, ha lebukunk, fölöslegesen jöttünk el idáig. Inkább induljunk el visszafelé, már felkelt a Hold. - mondta alig hallhatóan Perselus.

Hirtelen egy reccsenés hallatszott mögülük, és az egyik fa mögül az egyik idéző lépett ki.

- A köpenyt, gyorsan!

Ash előkapta a táskájából a köpenyt, és magukra terítette. Egy lélegzetvétel nélkül várták, hogy az idéző elhaladjon mellettük. A csöndben Ash még a szívverését is hallani vélte. Az idéző centikre előttük ment el, de nem mertek megmozdulni, nehogy véletlenül egy faágra lépjenek a sötétben. A ház mögött a két idéző összetalálkozott.

- Esküdni mertem volna, hogy azt a lányt láttam, aki Blackwaternek kell.

- A jövőbelátót? - kérdezte a közelebbik.

- Azt. De ennyi idő alatt nem tudtak volna eltűnni.

- Lehet, csak káprázott a szemed. Vagy az árnyékok.

Ebben a pillanatban öt fekete köpenyes alak hoppanált a ház köré. Körbenéztek, majd levették a maszkjaikat.

- Ti volnátok Voldemort erősítése? - kérdezte az egyik idéző.

- Igen, mi. - felelte egy szalmaszőke hajú fiú.

Az öt halálfaló még beszélt valamit a két idézővel, amit Ash-ék nem hallottak rendesen.

- Hármat felismertem közülük. Avery-t, Rosiert és Mulcibert, de a másik kettőt nem látom jól. Te? - suttogta Perselus alig hallhatóan.

- A magas fekete az Regulus, a másik szalmaszőke hajú, aki beszélt, meg az ifjabbik Kupor. Tudod, az a gyökér, aki meg akart átkozni a Fekete Tó partján. - suttogta vissza a lány.

Hirtelen egy zöld villanás szűrődött ki az ablakon és egy test tompa puffanása hallatszott. Két újabb idéző lépett ki az ajtón, magukkal rángatva egy, feltehetőleg már halott, testet. Elhaladtak a két rejtőzködő előtt, így Ash közelről is látta a hullát. Egy fiatal nőé volt, akinek az arca csurom vér volt a sok-sok apró vágástól, emellett egy hatalmas, égett seb díszelgett a két kezén. 

A lányt kirázta a hideg a látványtól, de erőt vett magán, hogy ne mukkanjon meg. Inkább visszafordította figyelmét a halálfalók ötösfogatára meg a házból éppen kilépő Blackwaterre.

- Öt gyerek? A Nagyúrtól csak ennyi telt? - hallatszott Blackwater tipikus, öntelt hangja. Ash ugyan nem látta a halálfalók arcát, de ahogy Regulust ismerte, biztos volt benne, hogy a mardekáros fiú a szemét forgatja a megjegyzésre. 

Miután a halálfalók eltűntek a házban Blackwaterrel együtt, Ash jobbnak látta, ha inkább visszamennek Perselussal a bázisra. Ez egészen addig ment jól, amíg a lány visszatette a köpenyt a táskába. Amint lépni akart volna, természetesen rálépett egy faágra, ami szépen reccsent egy kellemesen hangosat a talpa alatt.

Természetesen a kint lévő négy idéző ezt meghallotta és azonnal egy össznépi támadással nyitottak. Mivel Ash nem tervezett ott és akkor megsülni, gyorsan megragadta Perselus karját és hoppanált vissza a Fonó Sorra.

- Ez közel volt. - dünnyögte Perselus, amikor visszaértek a lakásba.

§

Pár nappal később kaptak egy patrónust Dumbledore-tól, hogy pár idézőt el tudtak fogni, de természetesen Blackwater megszökött és inkább úgy döntöttek, hogy az illetékes idézőket állítják rá arra az őrültre.

Sirius és Ash az utazást tervezték Görögországba, amikor hirtelen Lily és James jelentek meg az ajtóban. A lány döbbenten nézte a párost, mivel nem volt semmiféle megbeszélés megbeszélve aznapra, mert még nem volt meg a komplett terv. De a páros nem is nézett ki úgy, mint akik épp egy halálos csatából tértek volna haza.

Lily szélesebben vigyorgott, mint azt az emberi arc engedné, James meg nem tudott mit kezdeni a boldogságával, így először Siriust, majd Ash-t rohanta le és fogta egy csontropogtató ölelésbe. Lily sokkal normálisabban nyilvánult meg, amin Ash meg sem lepődött, tekintve, hogy Lily-ről volt szó. 

- El is áruljátok a nagy boldogság tárgyát, vagy barkochbázzunk? - kérdezte Sirius.

Lily és James egymásra sandítottak, majd szélesen elvigyorodtak és egyszerre megszólaltak.

- Össze fogunk házasodni.