A Múlt Árnyéka

36. Fejezet

Szombat reggel Ash megint egy bagoly kapirgálására kelt. Ránézett az órájára, ami reggel hetet mutatott, majd egy hatalmas sóhaj keretében kimászott az ágyából és odasétált az ablakhoz.

Már több, mint három éve élt a toronyban, de még mindig nem szokta meg, hogy milyen magason is van. Bár már tériszonya kezdett alábbhagyni, továbbra sem az ablakból való kibámulás volt a kedvenc szabadidős tevékenysége. 

Az ablakon ugyan az a bagoly röppent be, mint aki hétfő hajnalban is, de most csak addig maradt, amíg Ash leoldotta a kis cetlit a lábáról, majd azonnal ki is röppent az ablakon.

- Black, ha megint te keltettél fel, esküszöm, megöllek. - morogta, miközben becsukta a madár után az ablakot. 

A kis pergamenen megint az a szépen hurkolt írás fogadta, mint legutóbb, és taglalta, hogy mikor, hol találkozzanak, hogy észrevétlenül lejussanak a faluba. 

Mivel a lány már nem tudott visszaaludni, felöltözött és lement a nagyterembe reggelizni, hogy utána kicsit a könyvtárban kutakodhasson a hétfőre leadandó átváltoztatástan házi dolgozat témájában.

Mivel hétvége volt, és a roxmortsi út is csak 11-kor kezdődött, a nagyterem teljesen üres volt. Ash az égre emelte a tekintetét és sarkon fordulva elindult az alagsor irányába. A körtés festménynél megállt, majd miután megcsikizte az egyiket, belépett a konyhába. Mint általában, a helyiség most is tele volt szorgosan munkálkodó manókkal. Az egyik asztalon egy tál kalácsot talált őrizetlenül. Ash gyorsan felkapta, majd a manók felé fordult.

- Nem bánjátok, ha ezt elvinném?

- Dehogy is, kisasszony, vigye csak nyugodtan. - felelte vagy hat manó kórusban. 

Mivel nem volt kedve felmászni a toronyig, a lány inkább visszament a nagyterembe, és leült az üres hollóhátas asztalhoz elfogyasztani a frissen szerzett zsákmányt. 

§

Már vagy fél órája ücsöröghetett egyedül, amikor hirtelen léptek zaja törte meg a csendet, majd valaki leült mellé. Oldalra sandítva Ash csak egy jól ismert hullámos, fekete hajkoronát látott.

- Meg foglak ölni Black, mondtam már? - morogta oda a lány.

- Tessék? - kérdezte vissza egy ismeretlen hang.

Ash csak ekkor figyelte meg jobban, hogy ki is ült le mellé. Rossz Black-et fenyegetett meg a meggyilkolással.

- Ne haragudj Regulus, azt hittem, hogy az idióta bátyád ült le. - kért bocsánatot Ash.

- Mit csinált, hogy épp gyilkosságot készülsz elkövetni? - kérdezte vissza mosolyogva.

- A héten másodszor keltett fel hajnalok hajnalán. Ráadásul ma szombat van. Aludhattam volna tízig, de nem, neki mindenképp baglyot kellett küldenie egy olyan dologról, amit amúgy személyesen is megbeszélhettünk volna.

- Ez semmi. - mondta vigyorogva - Engem múlt nyáron egyszer egy héten keresztül minden nap felkeltett reggel ötkor, hogy random varázsigék neveit közölje velem.

- Már rég nem élne, ha velem ilyeneket csinálna. - nevetett Ash - Amúgy, mi járatban így, hajnalok hajnalán?

- Nem tudtam aludni, ezért gondoltam, feljövök reggelizni, aztán megláttalak. Igazából csak szerettem volna kérni valamit. Te vagy erre a legalkalmasabb.

- Miről volna szó? - kérdezte felvont szemöldökkel a lány.

- Beszélnél Siriussal? Pár napja összevesztünk valami hülyeségen és azóta nem beszél velem és nem hajlandó meghallgatni. Szeretném, ha elmondanád neki, hogy sajnálom azokat, amiket mondtam és nem úgy gondoltam.