A Múlt Árnyéka

30. Fejezet

- Biztos, ne maradjunk itt veled?

- Nem Lily, menjetek le szépen a faluba. Elleszek a könyvtárban, hidd el. - biztosította Ash barátnőjét - Aztán majd mesélhetek. 

Ash elindult a könyvtárba, hogy befejezze a bájitaltan házi dolgozatát. Nem sokan maradtak a kastélyban, csak páran az ötöd- és hetedévesek közül, ezért a könyvtár szinte teljesen üres volt. 

Már vagy fél órája ücsöröghetett egyedül az egyik ablak melletti asztalnál, amikor hirtelen egy selymes anyagot érzett a karjain és valaki befogta a száját. 

- Ne sikíts, ne sikíts, csak én vagyok. - suttogta Sirius. 

- Mi a jó istent csinálsz? 

- Ezt én is kérdezhetném. Miért nem vagy Roxmortsban? 

- Nem kaptam engedélyt. 

- Király, akkor jöhetsz velem. - vigyorgott rá a lányra, és már karon is ragadta, hogy kivonszolja a könyvtárból. 

- De te mit keresel itt? Lent kéne lenned a faluban és amúgy sem mehetünk le, mert ellenőrzik és nekem még be kellene fejeznem a bájitaltan házimat és... 

- Befognád egy kicsit, ha szépen kérlek? - kérte Sirius épp jókor, mivel Frics fordult be a sarkon. 

A két gyerek néma csöndben, láthatatlanul álltak az egyik ablak mellett, és megvárták, amíg a gondnok elcsoszog a folyosón. Bár nem jártak tilosban, mind a ketten visszafojtott lélegzettel álltak a falhoz lapulva. 

- Miért vagy itt? - suttogta Ash.

- Anyámmal összevesztünk a nyáron, mert teleragasztottam a szobámat griffendéles zászlókkal, és úgy döntött, hogy megbüntet azzal, hogy nem enged le a faluba. Meg még pár dologgal. - húzta el a száját. 

- Bántott? 

- Csak amennyire szokott. - válaszolta komoran a fiú - Akkor jössz a faluba? 

- Én, mármint ez tilos, és még amúgy is... - dadogta a lány - Óh Merlinre, találkozzunk a nagyterem előtt, öt perc és ott vagyok. 

Ash felrohant a toronyba, lerakta a bájitaltan könyvét és felkapta azt a kis erszényt, amiben az a kevés galleon lapult, ami nyáron, az Abszol úton történt vásárlás után maradt meg. 

§

Hét perccel később már némán, a láthatatlanná tévő köpeny alatt igyekeztek le a faluba. Szerencséjükre senkivel sem találkoztak az út során egészen a vadkanos kapuig, ahol végre levehették a köpenyt és biztonságban elindulhattak Roxmorts főutcája felé. 

- Na, hova menjünk először? - kérdezte Sirius vigyorogva. 

- Nem'tom, innék valamit. 

- Király, gyere. - ragadta meg a lány karját - Tudok egy helyet, ahol biztos nem botlunk tanárokba.

Befordultak az egyik mellékutcába, végigmentek egy koszos sikátoron és megérkeztek egy másik mellékutcába, ahol egy lepukkant kocsma előtt álltak meg. 

- Ez mi? - kérdezte gyanúsan. 

- A Szárnyas Vadkan. Olcsóbb, mint a Három Seprű és kevesebb ismerős jár ide.

- És te, Sirius Black, akinek elméletileg eddig semmi dolga nem volt errefelé és nem járt a faluban, te honnan tudsz erről. - kérdezte komoly, számon kérő hangon Ash, és próbálta nem elnevetni magát. 

- Hát tudod, múlt évben párszor jártunk errefelé James láthatatlanná tévő köpenye alatt. - vallotta be egy félmosoly keretében Sirius.