A Múlt Árnyéka

54. Fejezet

Június utolsó hétvégéje gyorsan közeledett, ami egyben nem mást is jelentett, mint Ash születésnapját. Amit soha életében nem ünnepelt.

Ugyan barátai egy ideig próbálkoztak random meglepetésekkel, de miután harmadjára is látták a lelkesedés hiányát a lányon, felhagytak a dologgal. Nem akarták idegesíteni. 

A Roxfortban töltött utolsó napok mindig a legjobbak voltak. Már nem kellett tanulniuk, nem voltak órák, ellenben szép, nyári idő volt, és le lehetett menni Roxmortsba. Ash mondjuk idén először ment le ilyenkor a faluba, mivel egy évvel azelőtt egyrészről nem volt engedélye, másrészről Siriussal voltak büntetésben a Tiltott Rengetegben tett kaland után.

Ash, az emlékre visszagondolva mosolyogva ült le a barátaihoz, de a mosolya elhalványult, amikor meglátta Lily arckifejezését.

- Ash, én annyira sajnálom... - kezdte a vörös hajú lány, de nem tudta befejezni, mert amint Ash leült Lily-vel szemben, két nagy kezet érzett a vállán.

- Jó reggelt szülinapos, már azt hittem, sosem érsz ide. - szólalt meg a lány háta mögött Sirius.

- Honnan...

- Evanstól. - válaszolt meg sem várva a kérdést, majd szó nélkül leült a lány mellé.

Pár perc kínos csend után Ash odafordult a mellette ülő fiúhoz.

- Segíthetek valamiben? Vagy csak csendben nézed, ahogy eszek?

- Várom, hogy befejezd a kaját. - mondta ki, mintha nyilvánvaló lenne.

- Mégis miért?

- Hogy utána mehessünk a faluba.

Ash a mondat hallatán kis híján félrenyelt.

- Mégis miért? - kérdezte rosszat sejtve.

- Majd meglátod. - kacsintott - Mehetünk?

Még mielőtt a lány bármit is mondhatott volna, Sirius karon ragadta és már húzta is kifelé a nagyteremből.

§

- Hova megyünk? - kérdezte izgatottan Ash, mivel már rég elhagyták a falu főutcáját, és a lány számára egy teljesen ismeretlen irányba haladtak a falu széle mellé, ahol a házak már sokkal ritkásabban álltak, mint a főutca környékén.

- Majd meglátod. - mondta somolyogva Sirius.

Szinte már teljesen kiértek a faluból, és az érintetlen vadonban egy hegy felé haladtak, aminek a lábánál helyezkedett el Roxmorts.

- Nem mondod, hogy hegyet akarsz mászni. - torpant meg a lány.

- Dehogynem, és élvezni fogod. - ragadta meg újból a lány kezét és indult el egy kanyargós ösvényen felfelé a hegyen.

Az első tíz percben még élvezte a lány, ahogy egyre magasabbra mennek és egyre szebb látvány terül a szeme elé, aztán kiértek az árnyékból és elkezdett sütni a nap.

Újabb tíz perc elteltével Ash már szabályosan könyörgött a mellette hajthatatlanul menetelő fiúnak, hogy álljanak meg.

- Sirius, elfáradtam. - nyafogta Ash a lehető legidegesítőbb hangon, hátha elér vele valamit.

- Mindjárt ott vagyunk drága. 

Újabb tíz perc elteltével megérkeztek egy kisebb kiálló szirthez, ami az alatta elterülő falu fölé magasodott. Ash elkövette azt a hibát, hogy amikor felértek, lenézett, így szigorúan a fal mellett maradt, amíg elérték a közeli kis tisztást.