A Múlt Árnyéka

31. Fejezet

- Dumbledore professzor, valami nagyon fontosról kell beszélnem. - érkezett meg kifulladva Ash az igazgató szobájába, nyomában Siriussal.

- Hallgatlak, kedvesem.

- Professzor úr, tudom, hogy tilosban jártam, és nem lett volna szabad lemennem Roxmortsba úgy, hogy nincs engedélyem, de lementem. A Szárnyas Vadkanban hallottam két alakot beszélgetni. Az elrabolt diákokról volt szó, és azt mondta az egyik, hogy a jövő héten elszállítják őket Cardiff mellé egy kis faluba. A Nagyúrnak van ott valami rejtett háza, vagy valami ilyesmi. - lihegte a lány. 

- Lassíts kedvesem. - mosolygott rá Dumbledore kedvesen a kifulladt lányra - Ülj le, és ha kipihented magad, akkor mondd el még egyszer, hogy mi történt.

A lány bólintott, és leült az asztal előtt álló egyik székre. 

- Nos, tehát - kezdte Dumbledore nem sokkal később - Mi történt pontosan Roxmortsban?

- Lent voltam Roxmortsban, a Szárnyas Vadkanban. Csomó fura ember járt ott, de feltűnt két köpenyes alak. Nem sok látszott belőlük, csak a szájuk. Két szót tudtam kivenni a beszélgetésükből. Mivel Siriusnak van egy ilyen láthatatlanná tévő köpenye, vagy mije, elkértem tőle és kihallgattam a két alakot. Arról beszéltek, hogy az iskola foglyait átviszik jövő héten Cardiff mellé egy kis házba. Ezután terveznek önnek és az auroroknak szólni, és ha jól vettem ki a beszélgetésükből, akkor valamivel meg fogják önt zsarolni, uram. 

Dumbledore hosszasan gondolkodott, majd hirtelen felállt és a kandallójához ment. Egy marokkal beleszórt a fekete csillogó porból, majd a zöld lángokba elkezdett beszélni. 

- Alastor, szedj össze egy csapatnyi aurort és azonnal indulj el Cardiffhoz. Információim vannak arról, hogy hamarosan az eltűnt gyerekeket arrafelé viszik el. Hozzátok őket ide vissza! 

Miután a zöld lángok eltűntek, Dumbledore odalépett az egyik kis szekrényhez és elővett egy nagy, kőteknőhöz hasonló tálat, amiben valami különös folyadék hullámzott. Letette az asztalára, majd ugyanabból a kis szekrényből elővett egy üvegcsét, amiben egy behatárolhatatlan halmazállapotú ezüstös anyag kavargott. 

- Ez a kőtál egy merengő. Ami pedig ebben az üvegcsében van, egy halálfaló emléke. Ha beleöntöm a merengőbe, képesek leszünk megnézni ezen emlék tartalmát. Mivel, ha jól sejtem, az ifjú Mr. Black-nek nem sok fogalma van, hogy mi ez az egész, és mivel ilyen fontos információt tudtatok meg, úgy vélem, az a fair, ha látjátok ezt a bizonyos emléket. 

Ahogy az igazgató beleöntötte az üvegcse tartalmát a merengőbe, a benne lévő folyadék elkezdett kavarogni és képek jelentek meg össze-vissza. 

- Nos, ha készen álltok, akár mehetünk is. 

- Hova megyünk, uram? - kérdezte Ash.

- Utazunk egyet valaki emlékében. - mosolygott Dumbledore - Csak hajoljatok bele a merengőbe. 

Ash bólintott. Ahogy belehajolt a kavargó anyagba, érezte, hogy elkezd zuhanni. Majd hirtelen földet ért. Egy erdőben állt, a fenyőfák ágain ugyan már átszűrődött a vöröses-rózsaszín napfelkelte, de a ködöt még nem oszlatta el.

Nem sokkal később Sirius, majd Dumbledore is csatlakozott hozzájuk. Hamarosan egy lovaskocsi zaja törte meg a csendet. Nem messze feltűnt négy csuklyás alak, akik elindultak a kocsi irányába. Dumbledore intett a két gyereknek, hogy menjenek közelebb.

A négy alak megállította a lovakat, és kiszállította a nyolc idéző diákot, akik, nagy valószínűséggel, a Roxfortba tartottak éppen.