A Múlt Árnyéka

57. Fejezet

Még mielőtt Damien után becsukódhatott volna az ajtó, egy magas, hosszú fekete hajú fiú lépett be a kórterembe.

- Sirius! - lepődött meg Ash.

A griffendéles egy halvány mosollyal ült le a lánnyal szembe, pont, ahol pár perccel ezelőtt még Lily hordta le a sárga földig, nem mellesleg jogosan.

Mivel Sirius percekig nem mondott semmit, Ash úgy döntött, hogy inkább ő kezdeményezi a beszélgetést.

- Én, öhm... - kezdte volna, de Sirius hirtelen felrántotta az ágyról, és Lily-hez hasonlóan egy csontropogtató ölelésbe vonta.

- Nagyon aggódtam. - suttogta a lány fülébe.

- Sirius... Nem... nem kapok levegőt. - nyögte Ash.

- Oh, ne haragudj. - engedte el a lány - Mi történt veled? Ugye nem bántottak? Nem nézel ki túl jól.

- Nem te vagy az első, aki ezt ma megállapította. - nevetett a lány, majd belekezdett a történetbe.

§

- Szóval, egy patrónus? - kérdezte mosolyogva a griffendéles fiú - Mit mondtál? Rúnakígyó?

Ash hevesen bólogatott.

- Afrikában őshonos élőlények. Három fejük van és a párszaszájúak szerint mindegyik fej máshogy viselkedik. Az első a tervező, aki eldönti, hogy mit fog csinálni, a középső az álmodozó, és a harmadik a kritikus, aki az első két fejet állandóan kritizálja.

- Zseniális állatok. - mondta Sirius - Bár nem tudom, mit csinálnék, ha nekem lenne egy fejem, aki állandóan beleszólna abba, amit csinálok.

Ash hangosan felnevetett a griffendéles kommentjén, amit a szobában fekvő többi beteg nem éppen díjazott.

- És amúgy, mikről maradtam le eddig? - kérdezte érdeklődve a lány.

- Igazából nem sokról. Az első pár nap körülbelül abból állt, hogy az összes tanár minden órán azt ecsetelte, hogy milyen fontos lesz ez az év, meg vegyük komolyan meg ilyenek. - magyarázta Sirius.

- Akkor még lehet, jól is jártam azzal a hullával a cellámban. Legalább nem beszélt. - nevetett a lány.

- Hát nem tudom, én inkább választom Lumpsluckot. - mondta mosolyogva a griffendéles.

Hirtelen kicsapódott az ajtó, és Mordon rontott be rajta.

- Black, lemegy a nap. Már rég vissza kellett volna vinnem titeket! - mondta az auror, miután belépett a kórterembe, és egy szó nélkül kirángatta a fiút.

- Holnap találkozunk, drága. - köszönt Sirius a lánynak.

§

Másnap reggel Dumbledore lépett be a lány kórtermébe, aki már készen várta az igazgatót.

- Ash, örülök, hogy látlak. - mondta mosolyogva az idős varázsló - Nem fogok fejmosást tartani, ne aggódj. Van egy olyan érzésem, hogy Alastor és Evans kisasszony már elmondta a magáét.

Ash mosolyogva bólintott, majd Dumbledore folytatta.

- A holmidat már tegnap elhozták az Evans házból. Még mielőtt visszamennénk a Roxfortba, útba ejtjük az Abszol Utat, hogy meg tudd venni a könyveidet. Gyanítom, nincs nálad pénz.

- Nincs uram. A táskámban a pálcámon kívül csak két font van. - intett a mellette heverő szövettáska felé.

- Nálad van a Gringottsbeli széfhez tartozó kulcs?