A Múlt Árnyéka

22. Fejezet

A téli szünet gyorsan eljött. Idén se sokan maradtak a Roxfortban az ünnepekre. Ash a szünet első napját a Hollóhát klubhelyiségében töltötte, mivel Damien-t leszámítva mindenki hazament az ünnepekre.

A reggelt Ash úgy kezdte, hogy lóhalálában kipattant az ágyból és lerohant a nagyteremhez, hogy el tudjon köszönni Lily-től. Az akciója éppen hogy sikerült.

A vacsoránál idén is csak egy asztal volt annak a röpke tíz diáknak és tanárnak, akik maradtak a kastélyban. A Hugrabugból három ötödéves maradt, a Griffendélből egy hetedéves és egy elsős, meg Sirius, a Mardekárból pedig Regulus Black és egy negyedikes fiú, aki Avery névre hallgatott. Ash hallomásból ismerte, és egyéb iskolatársaitól tudja, hogy milyen szörnyűségeket csinál a nála fiatalabb mugli születésűekkel.

Mivel december 25.-e hétfőre esett, így volt még egy vasárnap arra, hogy Ash kitalálja, hogy mit is adjon Damiennek. Mivel általában még nyáron, az Abszol úton be szokott vásárolni, most bajban volt. Már egy hónapja törte a fejét, hogy mihez is kezdjen. Gondolt rá, hogy megkér egy felsőbb évest, hogy vegyen valamit Roxmorts-ban, de végül elvetette az ötletet. Ahogy a vacsora után üres szobájában ücsörgött, megakadt valamin a szeme. A ládájában, amit majdnem négy hónap alatt se tudott rendesen kipakolni, észrevette a grafitkészletét és a vázlatfüzetét. Még ezer éve kapta egyszer Lily-től, amikor együtt lófráltak Londonban. Ekkor körvonalazódott fejében a terve: mivel egészen jól tud rajzolni, vasárnap délelőtt lerajzolja a Roxfortot.

§

Másnap reggel korábban felkelt, hogy még véletlenül se találkozzon Damiennel, berakta a táskájába a grafitjait meg a kis füzetecskét és elindult le a nagyterembe reggelizni. Mivel már Perselus is ott volt, a lány gyorsan levágódott mellé és vigyorogva vázolta a tervét.

- Mi van veled? Miért vigyorogsz, mint egy idióta? – kérdezte a fiú.

- Kitaláltam a tökéletes ajándékot Damien számára. – újságolta még mindig vigyorogva – Lerajzolom neki a Roxfortot, így mindig emlékezhet rá. És neked kell távol tartanod tőlem, amíg én kint rajzolgatok.

- Ez mind szép és jó, de mit kezdjek Damiennel? Vagy ezt hogy gondoltad? – kérdezte felvont szemöldökkel – Zárjam be, vagy mi?

- Dehogy te hülye. Mondjuk kérd meg, hogy segítsen gyógynövénytanban, vagy mit tudom én. A lényeg, hogy véletlenül se engedd ki a kastélyból.

Miután Ash gyorsan végzett a reggelijével, kirohant a kastély elé és keresett egy békés padot. Hamar talált is az egyik fenyő alatt és bár nagyon hideg volt odakinn, cserébe szépen esett a hó.

§

Pár órán keresztül dolgozott, és mire teljesen befejezte, lefagytak a kezei. Az utolsó simítások után gyorsan beiszkolt a kastélyba és a konyha felé vette az irányt, ahol remélte, hogy manókba ütközik. Mivel megtudta Perselustól, hogy az ajándékokat, mint minden más egyéb dolgot, a roxforti házimanók végeznek el.

Szerencsére a konyha tele volt manókkal, így Ash el tudott csípni egyet, akit megkérhetett, hogy majd tegye oda Damien ágyához a rajzot.

Miután ezzel végzett, elindult a könyvtár felé. Még mielőtt kiérhetett volna az alagsorból, egy ismerős arccal találta magát szembe. Avery közeledett, aki bármikor képes lenne megátkozni, vagy rosszabb. De Ash felkészült erre és óvatosan a pálcája után nyúlt. Nem sokra mehetett a fiúval szemben, de remélte, hogy a lefegyverző bűbája elég lesz.

De meglepő módon Avery még csak hozzá sem szólt. Miután elhaladt a lány mellett, eltűnt a sarkon, és ahogy léptei elhaltak, Ash kiengedett egy mély lélegzetet. Futólépésben indult el a könyvtár felé és csak akkor lélegzett fel újra, amikor végre belépett a fa ajtón. Egy év távlatában is a frászt hozzák rá a mardekárosok, mikor egyedül van.