Az embereknek a gyerekkoráról mindig kellemes emlékek jutnak eszükbe. Min Yoongi viszont a legborzalmasabb és legmegrázóbbat tapasztalta ekkor, és ennek következtében árvaházba került. Ott tengeti mindennapjait, kivéve, ha valaki magához veszi, de h...
- Lesz szobám? - csillantak fel a szemeim. Nem mintha eddig nem kaptam volna szobát, de úgy mondták ezt, mintha a sajátom lehetne. Mindig a vendég helyiségbe száműztek, de most nem. Lilith és Adam sok mindenben különböztek az eddigi nevelőszüleimtől.
- Persze - bólintott a férfi - Gyere, az emeleten van! - invitált magával. Lilith egy 'csinálok valami kaját' kijelentéssel eltűnt a konyhában én pedig követtem Adamet a lépcsőhöz, ami a zongora közelében volt. Fekete, csiga típusú volt, ami megadta a hangszernek az elegáns körítést. Felsétáltunk a fokokon és a felső szint tárult a szemem elé. Egy tágas folyosó volt és jobb meg bal kézre is nyíltak szobák - Ez - mutatott az első jobb oldali ajtóra - A dolgozó szobám. Szerintem nem nagy szám, csak papírok vannak bent meg egy íróasztal. Vele szemben található a Lilithtel való közös szobánk. Ebben sincs semmi extra, csak egy átlagos háló. Emellett van a fürdőnk. Ezt sem fogod gyakran használni, mivel lesz sajátod...
- Lesz saját fürdőszobám? - tátottam el a szám sokadszorra.
- Igen - bólintott mosolyogva Adam, majd tettünk egy lépést - Nah, ez itt egy érdekes helyiség - ide be is nyitottunk és az őszinte meglepődöttség varázsolódott fel az arcomra? Egy medence? Éltem már gazdag párokkal, de ez az egész ház olyan otthonosan van berendezve, hogy teljesen jól érzem magam!
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Na jó, Yoongi. Ne felejtsd el, hogy ők is valószínűleg olyanok lesznek, mint a többi. Ígérnek neked mindenféle jót, majd egy hét múlva megint a cigidet fogod szívni az árvaház ablakán kihajolva. Nem szabad beleélnem magam, mert csak jobban fog fájni. Többször is kell emlékeztetnem magam erről, hogy ne felejtsem el. Adam kizökkentett és már ki is léptünk innen. Annyit mondott, hogy bármikor nyugodtan használhatom. Maradt két ajtó közvetlen egymás mellett. Az egyik fekete színűt kinyitotta és elém tárult egy gondosan berendezett fiú szoba. Egy szürke, puha szőnyeg terült el és fedte be a szobabközepét. Bal kézre világos szürkére volt festve a fal, míg velem szemben sötét szürke volt. Az ágy középen foglalt helyet, felette kép keretek és egy kicsit arrébb egy óra volt. A fekvőhely két éjjeliszekrény között terpeszkedett. Ezekre lámpákat helyeztek. A sarokban egy fiókos, fehér kisszekrény kapott helyet. Erre tettek díszítő elemeket, hogy ne maradjon üresen. A baloldali falhoz tolva volt még egy sötétszürke fiókos szerkény. Ezen is volt lámpa, de nem sokalltam őket. Mellette egy szék, amire úgyis csak a felesleges ruhámat dobálnám rá. Felette egy nagyobb kocka alakú tükröt ragasztottak a falra.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Már ez is nagyon tetszett, de mikor folytattam a nézelődést, megláttam egy nagy ablakot. Kilincse is volt. Közelebb sétáltam hozzá és ekkor vágott fejbe a felismerés, miszerint van egy erkélyem. Mi a szar... Nekem erkély? Mivel érdemelném ezt ki? Mit kéne nekem adnom ezért?
- Tetszik? - kérdezte izgatottan Adam - Ha nem, átrendezhetjük, vagy vehetünk új bútorokat, amik inkább a te stíluso-
- Elképesztő - motyogtam - Ez hihetetlen. Nagyon tetszik, köszönöm! - hálálkodtam neki, mire megnyugodva fújta ki bent tartott levegőjét. Rám mosolygott, mint aki őszintén örül a válaszomnak. Nem szabad megbíznom ebben a mosolyban... Ekkor csengettek. Adam homloka ráncba borult, majd eszébe jutott valami.
- Huh... Yoongi. Szóval van egy fiú a szomszédunkban aki gyakran szokott átjárni hozzánk. Sokszor csak úgy beállít, de ezt mi engedtük meg neki. Ha zavar, nyugodtan maradj itt fent - mesélte nekem. Eddig sok érzést adtak vissza. Nagyon sokat. Tartozom nekik azzal, hogy szépen lemegyek és bemutatkozom annak az egyednek. Nem akarom, de ennyit csak kellene tennem.
- Nem, lemegyek veled - jelentettem ki, aminek megörült. Miért ilyen boldogak? Tuti valami álca. Ki kell zökkentenem sokszor magamat ebből a sok szép dologból. Ezeket nem is érdemlem meg. Sietve lementünk az emeletről és mivel a konyhából hallottunk beszélgetést, azt vettük célba. Lilith kedvesen elcseverészett a fiúval, akinek mély, de barátságos hangja volt.
- Kérdezni is akartam! - értünk be a helyiségbe. Nekünk háttal ült az egyik bárszéken előtte egy üveg pohárral, amiben valószínűleg cola volt - Miért van a bejárati ajtótok előtt bőrönd? Mentek valahova?
- Ami azt illeti nem - csóválta a fejét a szőke hajú nő - Érkezett hozzánk valaki.
- Tényleg? - kíváncsi volt, nagyon kíváncsi. Ez nem tetszett nekem. Rám nem kell kíváncsinak lenni, mivel nem vagyok egy nagy szám. Kényelmetlenül kezdtem érezni magam, de ezt persze palástoltam.
- Tényleg! - szólalt fel Adam - Engedd meg, hogy bemutassam neked Min Yoongit! Mi vagyunk a nevelőszülei! - jelentette ki büszkén, ami inkább tűnt apai büszkeségnek, mint egoizmusnak. Mi a fene? Ez nem lehet igaz. Túl szép, hogy az legyen. A kék hajú fiú felém fordult, így már láthattam az arcát is. Szépen ívelt, mandula szemei barna színűek voltak. Egy - a hajához illő - kék bársony szerű inget viselt. Orra hegyén szemüveg csücsült, majd mikor meglátott, letolta, hogy - gondolom - jobban szemügyre vehessen.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Nyeltem egyet és magamra erőltettem egy mosolyt, mivel nem volt számomra kedvező ez a szituáció. Elszámoltam háromig, vettem egy nagy levegőt és határozottan köszöntem neki, mellé még a kezemmel is intettem:
