𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

57 - szóval az történt...

Ajánlatos hallgatni közben: dasher

A jellegzetes hangjával csattant fel a kis láng az öngyújtóm tetején. A számban lévő szállal felé hajoltam és addig tartottam ott a végét, míg meg nem gyulladt a cigarettám. Amint éreztem, hogy ég, elhúzódtam a lángtól, majd visszazártam azt a rejtekébe. Egy mély slukkot szívtam a méreg rúdból és fújtam ki. Megkönnyebbülten néztem ezután a mellettem lévő barátomra. A szemembe nézett, majd lepillantott a dobozra és megint rám. Meglepődve nyújtottam felé a Marlborot, és mintha ismerné a járást, vett ki belőle egyet. A csuklómra fogva magafelé húzta a kezem, és lenyomatta velem a gombját a gyújtónak. Amint elvégezte amit akart, vissza is csukatta velem.

- Mi történt? – támaszkodtam meg a kezeimen és néztem fel az égre – Mesélj, mi bánt, hogy rá kellett gyújtanod...

- Semmi érdekes – sóhajtott fel – Csak elég szarul érzem magam.

- Harapó fogóval szedjem ki belőled? – mosolyogtam rá – Tessék csak beszélni.

- Tudod – kezdett bele – van, amiről nem tudsz – itt értetlenül pillantottam rá, amire csak elhúzta a száját és inkább az eget kezdte nézni – Amikor elmentünk az őszi szünetben már nem tudom hova... És volt az a bulis este... Hát, nem éppen eltévedtünk Kookkal. Annyira leittuk magunkat, hogy teljesen közvetlenül viselkedtünk egymással. Megcsókolt... – szájat eltátva reagáltam le – Megcsókolt és azt mondta, hogy szeretné ezt folytatni. Hát, folytattuk is... – itt pedig felnevetett kínosan – Elég durva este volt és mind a ketten minden egyes pillanatára emlékeztünk az... az aktusoknak.

- Szóval lefeküdtetek...

- Igen, és nem is egyszer. Kiderült, hogy én vettem el a szüzességét is.

- Ne bassz – néztem rá keserűen.

- Másnap felébredtünk ugye egymás mellett és megbeszéltük, hogy elfelejtjük ezt az egészet. Hazajöttünk, de este nem bírtam belenyugodni. Mindig ő járt a fejemben és az az este, ami... Hogy őszinte legyek, csodálatos volt. Elhatároztam, hogy másnap elmegyek hozzá és valamit próbálok vele beszélni, vagy csak... Fogalmam sincs. Szóval elmentem az azutáni nap veled telefont venni. Emlékszel, amikor lepasszoltalak Hobinak?

- Igen, megvan – bólintottam.

- Akkor hozzá mentem – sóhajtott fel megint. A kezébe vette az üveg bort amit felhoztunk, és dugó húzó segítségével kinyitotta. Töltött mind a kettőnk poharába, majd az egyiket a kezembe nyomta. Száraz fajta volt, Tae kedvence. Koccintottunk, majd visszanéztünk a csillagos égre – Becsöngettem és szerencsére Jungkook nyitott ajtót. Amint meglátott, meglepődött, de beengedett. Beszélgetni kezdtünk, én pedig hihetetlenül zavarban voltam. Véletlenül elmondtam neki, hogy azóta csak rá tudok gondolni, mire megcsókolt. Megint. Elmondta, hogy nincsenek otthon a szülei, szóval, ha gondolom... – itt köhintett egyet – Belementem természetesen. A dolog közben azt mondta, hogy én is fontos vagyok neki és ő sem tud kiverni a gondolatai közül...

- Várj... Csak azért, mert csak úgy random megcsókolt és azt mondta, hogy nincsenek otthon a szülei, megint lefeküdtél vele?

- Hát, igen – nevetett fel – Végül abban maradtunk, hogy biztos csak az élvezetek miatt érzem ezt, ezért lebótoltuk, hogy ez csak szex, semmi más. Többször is megtörtént, és én egyre inkább éreztem azt a fura dolgot.

- Beleszerettél...

- De kurvára – fordult felém komoly tekintettel, mire nekem muszáj volt nevetnem – Ma eljött hozzám és szexeltünk. Tök happy volt meg minden, de én voltam olyan hülye, hogy felhoztam egy rossz témát... Elmondtam neki, hogy azt hiszem, szeretem, mire a hamar letudta annyival, hogy hát ő egyáltalán nem szerelmes belém, sőt, neki tetszik egy lány, szóval lassan be kéne ezt fejezni. Azt hitte, hogy csak én poénkodtam. Elkezdtem sírni, ő pedig elviharzott és azóta se láttam...

- Azt a picsa... Akkor tényleg szar napod volt. Figyelj, ebben ő a hibás, mert eléggé rosszul reagálta le az érzelmeid, és ez nem egy gagyi téma volt. Sajnos meg kell békélned azzal, hogy ebből nem lesz semmi...

- Tudom, tudom... Csak nehéz. Régen voltam már szerelmes.

- Elhiszem, Tae. De felesleges egy olyan szekér után futnod, ami nem vesz fel – néztem rá sajnálóan, de ő csak mosolyogva szólalt meg.

- Váltsunk témát... Mi van Hoseokkal? Mik voltak azok a szívásnyomok? – bökött oldalba, én pedig egyből elmosolyodtam.

- Hát, ugye tegnap voltunk ezen a házi bulin és nagyon leittuk magunkat. Kiderült, hogy Jin vitt az otthonába és dobott be minket egy szobába. Ezután, hát... Történtek dolgok... Nem feküdtünk le, de... – és itt felnevettem, mivel tudtam, hogy ért mindent.

- Jól haladtok és ennek örülök. Látszik rajta, hogy mennyi mindent megtenne érted – mosolyog rám, ami ragadós.

- Igen, ezt én is érzem... Mostmár biztos vagyok az érzelmeimben is, szóval semmilyen probléma nem jöhet – kortyoltam bele az alkoholba és nyeltem le. Kellemes volt az íze, pont megfelelő, de inkább édes párti vagyok. Az a helyzet, hogy itt még nem tudtam, hogy fog még bonyolódni a kapcsolatunk... Hát még hova...