𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

73. - past

Namjoon szemszöge:

Ezelőtt, három héttel...

- Namjoon, gyere már! - nyafogott Jin mellettem a széken ülve. Én a konyhapulton szenvedtem és forgolódtam. Csodálkoztam, hogy még nem szédültem meg annyira, hogy hatalmasat zakózzak a tömérdek piának köszönhetően, ami bennem volt.

- Ha izol velem egyet, akkor mek' - nyögtem ki nehezen, de még így is összeakadt a nyelvem a mondat közben. Hoseok és Yoongi a földön ücsörögtek egymáshoz dőlve, miután megtalálták egymást. Ők Taet várták, rám pedig Jin várt, hogy hazadobjon ebből a fergeteges buliból.

- Otthon iszok veled egyet, jó? - néz felém fáradtan.

- Oké - küzdöm le magam a konyhapultról és az italok felé fordulok. Kiveszek a szekrényből egy bögrét(?) és nézegetni kezdem az üvegeket.

- Mi az istent csinálsz? - sétált mellém Jin.

- Kitöltöm neked, és majd otthon megiszod - öntök bele találomra valami barnát, színig. Beleszagolok a pohárba, és ekkor realizálódik bennem, hogy ez whiskey. Miért nem fedeztem fel ezt hamarabb? Egy vállrándítás után jól meghúzom az üveget, ezért Jin már nyúl is érte.

- Hé, hé! Ne igyál többet, Nam! - veszi el tőlem az italt - Akkor ezt elvisszük és otthon megiszom. Na, menjünk! - biccentett a hátsó ajtó felé. Lassacskán kibicegtem, és követett a sofőr szorosan. Beültem az anyós ülésre, és az ablaknak döntöttem a fejem. Rövidesen megindultunk... Nem az ismert utcák felé kanyarodtunk, hanem teljesen máshova. Értetlenül néztem a környéket és Jint, hogy pontisan hova is megyünk - Hozzám viszlek. Fáradt vagyok a világ másik végére furikáznom téged, szóval be kell érned ezzel...

- Meg meg kell innod - emeltem fel boldogan a bögrét, amiben lötyögött az alkoholos ital. Viszonylag hamar megérkeztünk. Ezt abból szűrtem le, hogy leállt a motor és egy ház előtt parkoltunk. Kiszálltam a járműből és megindultam lassan és biztosan a ház felé. A hátam mögött totyogott a társam a tempómban - Te Jhin.

- Igen? - kérdezi egy ásítás keretében.

- Khurvára hányingerem van - amint kimondtam, már öklendezni kezdtem. Volt annyi erő még bennem, hogy biztos helyre letettem a bögrét, de azután már hánytam, térdre esve. Jin gondoskodóan hátrafogta a kabátom és kedvesen simogatta a hátam. Amint éreztem, hogy vége a veszélynek, egy like jelet mutattam felé.

- Jól van, minden oké - húzott fel lassacskán.

- Jah, minden oké, mivel most hánytam telibe a kerted - köhögtem kettőt.

- Jobb ez, mint a nappali - nevetett kínosan. Következőnek azt vettem észre, hogy beértünk a házba. Lelöktem a lábamról a cipőt és a falnak dőltem - Menj el nyugodtan tusolni. Majd beadom a törölközőt és a tiszta ruhát - kapcsolta fel a fürdő helyiségben a lámpát, majd sietetf fel az emeletre. Úgy tettem ahogy kérte, és ő is úgy cselekedett, ahogy mondta.

Azon az estén Jin-illatú ruhákban aludtam el és azokban is keltem. Akkor kezdődött valami igazi...