𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

74. - döntés

Emlékszem még az első találkozásunkra. Yoongiék házában történt, mikor mentünk arra a kiruccanásra. Nagy nehezen beszenvedtem a bőröndjeim, amikor megláttam ezt az ismeretlen alakot Taehyunggal beszélgetni. Mivel jól nevelt vagyok, odamentem hozzá bemutatkozni. Már akkor szimpatikus lett számomra, de a közelmúltban ez a szimpátia egyre inkább nőtt. Inkább hanyagoltam a barátnőm és voltam vele, minthogy fordítva lett volna. Próbáltam minden alkalmat kihasználni, hogy vele legyek, mivel jól éreztem magam. És, minden bizonnyal ő is, mivel váltakozva hívogattuk a másikat ilyen-olyan helyekre. A mai nap is egy ilyen volt. Szerdán nem volt sok órám, így gondoltam, elé megyek. Mára egy elég érdekes programot terveztünk. Egy eldugott, szokványos kajáldát találtam, ami rendelkezett eldugott asztalokkal. Falak választották el egymástól őket, így egy nyugodt beszélgetés jöhetett létre. Ez igazán megtetszett, szóval gondoltam elviszem oda Jint. A cég elé érve nézelődni kezdtem valami ülőalkalmatosság után, amit hamar meg is találtam egy átlagos pad személyében. Nem sokáig ücsörögtem a padon, mivel tíz perc múlva nyílt a fotocellás ajtó és kilépett rajta Ő. Nem vett észre, mivel elég intenzíven nyomogatta a telefonját. Nekem pedig egyfolytában pittyegett a sajátom, ezért sietve megnéztem.

Jin:
Most végeztem
Szóval
Indulok is! ;)
Merre menjek?
Vagy inkább hova?

Namjoon:
Először is
Nézz egyenesen c:

Erre felkapta a fejét és egyenesen belenézett a szemembe. Egy pillanatra kizökkentem a nyugodt állapotomból és éreztem, hogy a szívem hevesen kezdett verni. Biztosan izgatott voltam, mint minden alkalom előtt. Izzadt a tenyerem, és borzasztóan melegem volt. Megindult felém és én is felálltam a padról. Nagy mosollyal ért ide. Általában csak köszönünk egymásnak szóban, de most kivételesen megölelt, ezzel határozottan meglepve engem. Nem volt ellenemre, ezért óvatosan a hátára tettem mind a két kezem. Pár másodperc után elváltunk és megindultunk a mellékutcákhoz. Be nem állt a szánk és néha egymás szavába vágva meséltük a sztorikat az odaúton, mintha annyi minden történt volna velünk. Mivel elütöttük az időt, hamar odaértünk. Beléptük a helyiségbe és tátva maradt a szám. Elegáns hatást biztosított, mégis olyan otthonos volt. Kiválasztottunk egy asztalt, és megrendeltük a kaját. Ameddig az érkezett, elnézést kértem Jintől, mivel már eddig háromszor hívott a barátnőm, így elmentem visszahívni...

Három hosszú búgás után felvette, de sírva. Egyből aggódni kezdtem, hogy vajon mi lehet a baj, ezt pedig meg is kérdeztem.

- Mia, minden oké? – érdeklődtem.

- Nem! – rivallt rám – Megint nem vagy itt!

- Mia, mondtam már, hogy az egyik barátommal elmegyek enni. Tudod, Jinnel – sóhajtottam. Megint ez a gond...

- Ja! Tudom, Jinnel – a hangja csöpögött a gúnytól, ami millió kérdőjelet generált a fejemben – Jinnel többet vagy, mint velem!

- Mert ő a legjobb barátom! – szóltam vissza, bár egy kicsit bizonytalanul.

- Én pedig a barátnőd! De tudod mit? – nevetett fel ijesztően – Már nem vagyok az!

- Ez meg mit jelentsen? – értetlenkedtem.

- Namjoon, te mindig arról panaszkodtál, hogy a barátaid egyfolytában lebuziznak, de teljesen igazuk van! Egy mocskos homokos vagy, nem pedig egy heteró! Egyáltalán nem úgy viselkedsz, aki szerelmes a barátnőjébe, pont hogy mellőzől! ENGEM! Nem tudom ezt eltűrni tovább! Szakítani akarok! – dühöngött a telefonba. Végig ordibált, ami a sírásnak köszönhetően még fájdalmasabban hangzott.

- Kicsim, beszéljük meg, kérlek – szóltam halkabban.

- Mit akarsz ezen megbeszélni? Szerintem elég érthető voltam! SOK BOLDOGSÁGOT JINNEL! – majd rám csapta a telefont. Most akkor szakítottunk? Tényleg... Szakítottunk.....? Lassan ejtettem le a kezem magam mellé. Szakítottunk. Tudom, én hibáztam el, de mostmár ezt bánom. Hiába neveztem néha kibírhatatlannak, de szerettem. Ő volt az első barátnőm, szerelmem... És most szakítottunk... Ha nem lettem volna ilyen hülye, még mindig mellette kelnék fel. Látnám mosolyogni, nevetni, sírni... De most miattam sír. Én sirattam meg. Ez a tény borzasztó. Miért töltök ennyi időt Jinnel? Miatta nem foglalkoztam a barátnőmmel, mivel vele szívesebben voltam, mint Miával... De miért? Hogy lehet az, hogy egy baráttal szívesebben töltöd az időd?