𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

5. - vásárlás

Ajánlatos hallgatni közben:
good times

Vasárnap délután. Szép kint az idő, madárkodnak a csicserek, mi pedig éppen suhanunk egy papír-írószer boltba. Holnap, vagyis hétfőn már mennem kell iskolába, amit én választottam ki. Ilyen sem történt még meg velem, de éltem a lehetőséggel. Egy - aránylag Adamék otthonához közeli - intézményt választottam. Csak egy normális iskola volt, ahol tanulhattam angolt. Valljuk be, Koreában nem gyakori, hogyha van angol nyelv egy suliban. Még emlékszem, hogy anyáék többször nézettek velem angol videókat, mivel tudtak angolul. Élek vele. Nem akarom jobban belemenni. Lassan megérkeztünk, ezért Adam le is parkolt az egyik helyen. Egy nagy áruházba jöttünk, aminek volt külön írószeres része. Megbeszéltük, hogy Lilith elmegy bevásárolni a kajákat, Adam szalad venni nekem egy laptopot(?!), Én pedig a sulis cuccokat veszem célba. Valamiért a férfi fejébe vette, hogy nekem kell egy laptop a tanuláshoz. Hiába mondtam, hogy nem kell, meg tudom oldani, erre csak annyit mondott: 'nem kell szenvedni a nehéz módszerekkel, bízzad rám és minden patent lesz'. Ezek után nem tudtam megállítani, így csak nagy tehetetlenségemben elvánszorogtam a részlegemhez. Annyi cucc volt itt, hogy bőven volt választási lehetőségem. Ha szeptember van, mondom oké... De április közepén? Egy vállrándítással léptem oda a füzetekhez. A legolcsóbb, mégis jó minőségű spirál füzeteket dobáltam a kosaramba. Tovább léptem és szemezni kezdtem az írószerekkel. Csak sima, átlagos dolgokat dobáltam a füzetek mellé, majd a tolltartókhoz léptem. A legolcsóbbat, egy feketét emeltem le a polcról, mikor megijesztett valaki, aki mellém osont:

- Hogy állsz? - kérdezte a hátam mögül Adam, mire megugrottam. Ő csak kinevetett, mire durcáztam, de ezzel hamar felhagytam. Nem áll ez jól nekem.

- Egész jól - bólintottam. Odalépett a kosárkámhoz, és kérdően nézett rám. Most mi van?

- Nyugodtan vehetsz drágább dolgokat. Nem fogunk belerokkanni - magyarázta.

- Nekem ezek is jók - motyogtam és folytattam volna szortírozást, mikor kivette a tollakat tőlem - Hé!

- Ezek rosszul fognak, hamar kifogyik. Műanyag és rossz a fogása is - tette vissza mind az ötöt - Ez a toll jó. Könnyű vele írni és van bele csere töltés is, vagy mi - tette bele a kosaramba - A füzetek okék, mert jó kemény a borítója - biccentett - Vegyünk hibajavítót! - nyúlt volna érte, de megszakítottam benne.

- Nem kell. Úgyis csak kisatírozom, feleslegesen foglalná a helyet - vont vállat, mire visszahúzta a kezét.

- Amúgy, csak adok egy tippet, nem muszáj megfogadnod - kezdett bele és én ráfigyeltem - Mikor én jártam suliba, mindig, minden évben új tolltartót vettem. Direkt világos színűt, hogy alá tudjam íratni az osztálytársaimmal. Még most is megvannak és szép emlékek - mesélte, mire én elmosolyodtam. Ez nem kedves mosoly volt, hanem inkább szomorú. Ez tök jó, hogy így előregondolkodik, de nem fogok itt maradni sokáig. Érzem... Gondolnak majd csak egyet, hogy 'hoppá, nekem nem kell ilyen hülyegyerek' és már vissza is visznek. Azt aláírom, hogy ők másabbak, mint az eddigiek, de végződhet ugyanúgy. Végül bólintottam, hogy adok neki egy esélyt. Ő csak erre várt és már nyúlt is a világosszürke tartó után és bedobta a kosárba. Ezután megindultunk a kassza felé, ahol találkoztunk Lilith-tel. Felpakoltuk a szerzeményeket a szalagra, majd Adam kifezette őket. Én fogtam a saját kis szatyrom, meg a tejes táskát. Majd' leszakadt a kezem, de segíteni akartam Lilithnek.

- Oh, basszus - szólalt meg Adam, mikor hazaértünk - Nekem be kell mennem a munkahelyemre, mivel valami sürgős dolog van... Nem is vettünk még táskát, bőröndbe meg nem viheted a cuccaid... - gondolkozott hangosan.

- Egyedül lehet nem lenne jó elengedni, nem ismeri a környéket... Nekem meg mennem Adammel, mivel kitesz félúton - sóhajtott fel Lilith. Igen, itt volt a gond. Teljesen, számomra ismeretlen részén laktak Szöülnak. Meg lehetne úgy oldani, hogy akkor engem is elvisznek, csak haza kéne buszoznom, ami lehetetlen, mivel ismerve magamat eltévednék.

- Hát - jutott eszembe valami. Nem volt a szívem csücske, de meg kell próbálnom ismerkedni, ha rövid időre is... - Tae nem tudna elkísérni? - tettem fel a kérdésem félve, mire a házaspárnak felcsillant a szeme. Gondolom látták, hogy félénkebb típus vagyok, ezért fel se vetették az ötletet. Lehet csak én gondolom így, de ez jutott elsőre eszembe. Lilith felhívta Taet, és közben bepakoltunk. Megint szenvedtem a tejekkel egy sort, de hősiesen becipekedtem a konyhába. Ezután az új, ideiglenes nevelőszüleim elmentek és én pedig vártam Taehyungra.

Taehyung. Tegnap előtt kerültem ide és ismertem meg őt. Fura srác tényleg, de közvetlen volt velem, ahogy Lilith mondta. Szimpatikus volt annak ellenére, hogy a közelemben volt és bekúszott a személyes terembe. Igen, felettébb zavart, ahogy próbált hozzám érni annak ellenére is, hogy arrébb húzódtam. Azzal a hülye humorával volt nekem szimpatikus és... Baszki. Yoongi, te hülye gyökér! Térj észhez! Nem. Szabad. Kötődnöd. Hozzájuk! Ugyanúgy eldobnak, mint a többi és majd sírhatsz meg szívhatod azt a szart. Megint üresebb leszel, mint valaha. Minden csodának vége lesz. Egy pillanat olyan, mint egy könyv. Belekezdesz az olvasásba. Élvezed, izgulsz mi fog történni, de a végére érsz. A végén van rengeteg kérdés, de erre nem kapsz választ, mivel nem jött ki a könyv második része. Jó, ez elég hülye hasonlat volt, de én ezt teljesen így éltem meg mindig is.

Csengettek.

Felpattantam arról a bárszékről, amin eddig helyet foglaltam, majd elmentem kinyitni az ajtót. Egy mosolygós, kék fejű gyerek állt előttem. Sóhajtottam és visszamentem a telefonomért, majd már indulhattunk is. Először egy buszmegállót vettünk célba, ahova kezdett befordulni a busz. Direkt lassítottam, hogy jó, akkor megyünk a következővel, de... Tae nem így gondolta. Megfogta a karom és futni kezdett a jármű felé. Ő nevetett én pedig alig bírtam szedni a kisebb lábaim. Nagy nehézségek árán elértük a járatot és lehuppantunk egy kettes ülésre.

- Milyen napod volt? - kérdezte érdeklődően és kíváncsian pislogott felém.

- Jó - bólintottam - Bevásároltunk a suliba meg vettünk néhány dolgot - indokoltam, mire csak bólintott - És... Neked? - kérdeztem vissza udvariasságból.

- Elment - vont vállat - Nagyon megörültem, mikor azt mondta Lilith, hogy csatlakozzak hozzád. Azt hittem, hogy nem bírsz, vagy valami, de akkor nem így volt! - mosolygott fülig érő szájjal. Összeszorult a mellkasom már sokadjára. Bírom őt. Ez baj. Nem szabad ilyet tennem, de azt hiszem ő lehet kivétel. Ha visszavisznek, tarthatjuk még a kapcsolatot is. Egy barátra mindenkinek szüksége van. Én meg hülye vagyok és biztos ezt majd megbánom, de a szar életem csak elbír még ennyit...