𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

53. - u know

A hét hamar eltelt. Hoseok végig velem volt a suliban, így még szórakoztatóak is voltak a napok. Még a tanulásra is fektettem időt, szóval írtam egy jó dolgozatot. Péntek volt már. Hiába most jöttünk vissza a szünetről, pont egy hónapra voltunk a nyári szabadságunktól, amit mindenki hihetetlenül várt.
Éppen kajáltunk. A négyes asztalhoz odahúztunk egy széket, így a társaságunk kényelmesen foglalt rajta helyet. Namjoon mellett Jimin, amellett én, utána Jungkook és Hoseok. Az utóbbi késett, ezért befoglalta Jungkook a mellettem lévő helyet. Átlagos sulis témákat beszéltünk, pletykáltunk, mint a lányok és persze tömtünk magunkat a menzás kajával. Ez egészen addig tartott, míg egy végzős srác Hoseok mögé állt és megkopogtatta a vállát.

- Hm? – fordult hátra, de az értetlen arca hamar megváltozott, amikor meglátta. Felállt és egy kézfogással köszöntötte a csávót, közben pedig vigyorgott – Szia, Hiroto!

- Szia, Hoseok – köszönt vissza – Ma jössz?

- Hova?

- Wanghez, tudod. Minden évben megrendezi a szülinapi buliját... Elfelejtetted? – lepődött meg a másik fiú.

- Nem, nem... Így mostmár rémlik – bólogatott bőszen.

- Ha gondolod, hozhatod őket is – bökött felénk és kacsintott. Fura...

- Rendben, még átbeszéljük – mosolygott és közben vállon csapta a srácot. Hiroto biccentett egyet, majd elköszönt és magunkra hagyott. Mindannyian értetlenül néztünk rá, mire csak sóhajtott egyet. Lehuppant a székére és magyarázni kezdett – Ő egy... Egy régi haverom volt. Wang bulija pedig tényleg ma lesz és a szünet előtt mondtam, hogy menni fogok... Ha van kedvetek, jöhettek – vont vállat.

- Nekem okés – jeleztem vissza elsőnek.

- Detto – biccentett Nam.

- Apám nem hinném, ho-

- Szökj ki – ajánlotta Jungkook. Kérdőn pillantottunk rá, de őt ezt nem igazán zavarta – Amúgy, nekem is jó. Tae tuti beleegyezne, Jin pedig sodródik az árral.

- Akkor mindenki ráér... Fasza, szóval ma bulizunk! – csapta össze a kezeit én pedig csak mosolyogtam. Igen, mosolyogtam, de emögött remegtem. Én egyeztem bele először, mivel láttam rajta, hogy mennyire el akar menni. Ha senki sem mozdul, akkor ő is lemondja. Hiába érzem, hogy milyen lesz valószínűleg ez az egész, mégis kiléptem a komfort zónámból... Érte.

Ez az utolsó csütörtök agusztusban. Mindjárt suli! Nem tudom, hogy mennyi időm lesz írni, de a részek időpontját biztosan át fogom helyezni. Ami 100% az a szombat, a másik nap az órarendemtől fog függni. Találkozunk szeptemberben!

Fighting!