𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

65. - T. szemszöge

Ajánlatos hallgatni közben: sweet night

Taehyung szemszöge:

- A hívott szám jelenleg nem elérhető. Kérjük, később ismételje meg a hívást! – hangzott el a hosszabb sípolás után. Amint befejezte a mondatot, letettem, mivel feleslegesen hallgattam volna meg még három különböző nyelven. A telefonom magam mellé ejtettem, a kezemmel együtt. Nagyot sóhajtottam. Megint nem veszi fel... Mi van, ha valami baj történt vele? Megtörlöm a fáradt szemeimet, majd a hasamra helyezem a kezem. Este fele jár már az idő. Én fekszem az ágyamon, a szobám pedig úszik a lemenő nap narancssárgás színében. A mai napon elmentem hajat festeni. Kezdett már lenőni, de így felbátorodva próbáltam ki egy új színt.  Alapjáraton barna a hajam, és még sosem láttam sötétebben. Így lettek feketék a tincseim, és eszméletlenül tetszik. Szerintem  vasalgatnom sem kell majd a hajam, mivel tökéletes göndörön...
Most hogy így belegondolok, péntek este én sem venném fel a telefonom, ha Ő lennék. Biztosan valami szórakozóhelyre ment a barátaival... De arról én is tudnék. Egyedül meg nem buli. Lehet nem is a buliért ment oda...

- De akkor meg hozzám jött volna – suttogom halkan. Ha beállított volna, vajon hagyom, hogy kihasználjon megint? Belém rúgjon még egyszer, majd itthagyjon, mivel ő megtette, amit ő megakart?

❝- Csodálatos vagy, Taehyung – mosolygott rám. Csapzott haja a homlokára tapadt, és a karomon pihentette buksiját. Egy darab lepedő takart minket és az este hideg volt, ezért próbáltunk minél közelebb lenni a másikhoz.

- Igazán? – mosolyodom el.

- Igazán – bólint – Szeretem az ilyen pillanatokat.

- A mostaniakat? – söpröm el a szeméből a haját, közben nem tudok nem mosolyogni. Ő már kezd laposakat pislogni és egyre jobban gyengül a szorítása a derekamnál.

- A mostaniakat. Meg az azelőttieket is. Meg az azutániakat is... Minden ehhez hasonló pillanatot – a mondat végére már teljesen elhalkul. Érzem, hogy mindjárt az álmok mezejére fog lépni, ezért már csak suttogva szólok hozzá.

- Én minden olyan pillanatot szeretek, amikor velem vagy – halványan még elmosolyodik, majd szabályosan szuszogni kezd. Hevesen dobog a szívem, ahogy ránézek és végigszemlélem az arca minden apró szegletét... Ő maga a tökéletesség...❞

Az emlék hatására elmosolyodok. Hiába fáj, de úgy érzem, hogy megint engednék neki. Csak azért a pár óráért a mostani picike kis boldogságom is odaadnám, hogy utána legyek szomorú. Azt hiszem, hogy megérné. Lehet az is megérné, ha holnap felkeresném. Ha nem kellek majd neki - de rossz ezt kimondani - akkor másnem tisztázzuk végleg az egészet és megpróbálok majd túllépni rajta.

Szánalmas vagyok. De mit tehetek, ha szeretem?

Bocsánatot kérek mindenkitől, de a héten alig volt időm lélegezni is... De! Itt vagyok az új résszel! ^^ Megsúgom, hogy ezt csak követni fogják az izgalmasabbnál izgalmasabbak, szóval készüljetek fel! :>

_cappy