𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

79. - Napsugár

Yoongi szemszöge:

Péntek lett a csütörtökből. Az este ott aludtam Hoseoknál és felettébb furcsa volt, hogy éreztem a jelenlétét. Próbált úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna, de én szorongtam belül az iskolai légkör miatt. Woojin biztosan nem fog neki örülni, hogy 'kibékültünk'... Mindenesetre együtt léptünk be az épület kapuján, ami több embernek is szemet szúrt. Szívem szerint elbújtam volna a világ elől abban pillanatban. Először Namjoonék csodálkozó arcát láttam meg, majd szembetalálkoztam Woojinnel. Kihúztam magam és próbáltam felsőbbrendűnek mutatni magam. Ő elővette a hamis mosolyát és boldogan üdvözölte Hoseokot, majd undorodva nézett végig rajtam.

- Woojin – szólította Hobi.

- Jung, mit keres itt ez a semmirekellő? Rossz szájízzel néztelek végig mellette. Egyáltalán nem hozzád illik – csönd volt az egész aulában, csak az ő hangját lehetett hallani – Borzalmasan mutatsz vele – mutatott rám lenézően.

- Woojin – szólította meg, ezzel ignorálva őt. Mit tervez? – Ő a barátom, Min Yoongi – biccentett felém. Meglepődött, de ezt hamar leplezte. Az emberek összesúgtak körülöttünk. Kényelmetlenül éreztem magam, de ezt palástoltam.

- Ebben nem támogatlak – jelentette ki, majd szimplán elsétált. Megértem, hogy vissza kell vágni ennek a seggfejnek, de jó ötlet volt magunkra haragítani? Olyan bizonytalan az egész helyzet, és olyan hihetetlen, hogy megint minden rendben jön... Miután az idióta eltűnt a látótérből, Hobi hátrafordulva rám mosolygott. Ezzel pedig eloszlatott bennem minden negatív érzést, ami abban a pillanatban bennem volt.

Olyan, mint a Napsugár.

----

tudooom, rövid, de a következő, azaz a nyolcvanadik résszel remélem kárpótolni tudlak majd titeket! ^^