𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

54. - gyerünk!

- Úristen mit vegyek fel? – dörzsöltem meg az arcom.

- Valami olyasmit, ami ehhez illik? – kérdezett vissza Tae az ágyamról. A telefonján játszott valamit, vagy éppen chatelt. Én mondtam neki, hogy foglalja el magát, majd magam megoldom az outfitet. Persze... Kivettem egy hoodiet, mivel este hideg lesz, meg egy szakadt farmert. Ezeket magamra vettem és kopogtattam meg a barátom vállát – Most ezt nem mondhatod komolyan? – forgatta meg a szemeit és a felpattant. A szekrényemhez sietett és már az arcomba is dobta a ruhákat. Fekete nadrág, fekete ing. Gyorsan magamra kaptam ezeket és fordultam felé. Összehúzott szemekkel méregetett, majd kigombolta felülről az első három gombot. Bólintott, és elment a táskájához. Én addig a nadrágomba töröltem az izzadó tenyerem. Mire feleszméltem, már lenyomott a székbe és felém hajolt valami ceruzával.

- Ácsi, mit csinálsz? – löktem arrébb a kezét.

- Kihúzom a szemed? – nézett rám értetlenül.

- És, ha hülyén fogok kinézni? – húztam el a szám.

- Akkor hülyén fogsz kinézni, de ki lesz húzva a szemed – esett nekem újból és el is végezte, amit akart. Mosolyogva egyenesedett fel rólam és büszkén mérgetett.

- Izgulok... – néztem rá félve.

- Nyugalom, nem lesz semmi. Jól érzitek magatokat majd, te pedig megismered a barátait is. Én pedig megyek értetek hajnalban.

- És, ha-

- Istenem, Yoongs, mi lett veled? – csattant fel.

- Mire gondolsz? – emeltem fel a szemöldököm.

- Mostanában nagyon felvetted a visszafogott fiú szerepét. Mi van veled? – nézett mostmár aggódóan.

- S-semmi...

- Figyelj – húzott le az ágyamra – Minden rendben lesz. Hoseok csíp téged és te is őt, hiába mondogatod magadnak, hogy össze vagy zavarodva. Ne legyél már ennyire beszari! Régebben simán visszaszóltál bárkinek és felhőtlenebb voltál. Feleslegesen stresszelsz rá erre az egészre. Legyél merész és mutasd meg neki, hogy jót választott. Nem kell neki mindig irányítani, neked meg játszanod a szerelmes kislányt, mert tudom, hogy te teljesen más vagy, mint ez a szerep. Legyél csak Min Yoongi, akit megszeretett Jung Hoseok. Ennyi az egész – fejezte be egy mosollyal.

- Rendben, igazad van. Tényleg hülyén viselkedtem mostanában – vakartam meg a tarkón – Igyekezni fogok.

- Megkérdezted már a táncról?

- Hát... – nevettem kínosan.

- Jaj, ne már! – csapott a combjára – Akkor itt lesz a tökéletes lehetőség. Ne halaszd el! – intett Tae. Utána még ellátott néhány tanáccsal és még az odaúton is folytatta. Wang utcája elején kirakott, ahol megbeszéltük a találkozót a többiekkel. Már fél órája mehetett a buli és csak Hobit láttam a sarkon várakozni. Odasiettem hozzá, hogy ne keljen tovább fagyoskodnia, mivel eléggé hideg volt az éjszaka.

- Szia! – mosolyogtam rá. A hangomra felfigyelt és elém jött. Amint elért, megölelt. Ezt megmosolyogtam, mivel nagyon kedves volt tőle és felmelegített.

- Hali – köszönt vissza és elindultunk a zajos ház felé – Namjoonék már bementek, mivel türelmetlenek voltak.

- Értem – bólintottam. Gyerünk, legyek a régi Yoongi! Megfogtam a csuklóját, így megállítva őt és minden bátorságom összeszedve csókoltam meg. Oké, a hét minden napjain így köszöntünk egymásnak, de ez most más volt. Egy buli előtti csók, ami még tiszta és nem lehet érezni az alkoholt, vagy más szert. Annyira imádtam az ilyen csókokat, mint a drogot. Ez volt az igazság. Meghát, nem is köszöntem neki a szokásunkhoz híven, és nem szerettem volna, ha elmarad. Amikor elváltunk, sokkal bátrabbnak és gondtalannak éreztem magam. Ő nevetve karolta át a nyakam és indultunk meg megint.

- Imádom, ahogy csókolsz – jegyezte meg pár másodperc múlva – Azt hiszem, sosem fogom megunni – nézett rám mámorral telt szemekkel.