𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

56. - kellemes reggel

Yoongi szemszöge:

Ha valaki azt mondja, hogy így fogok felébredni másnap reggel, tuti furán néztem volna rá. Szóval, ami elsőnek felfűnt, hogy egy tök idegen helyen fekszek egy srác társaságában. Egy nagyon kényelmes, megfelelően izmos mellkason pihengettem egész éjjel. Ami az első dolog volt, hogy tapasztaltam, azaz, hogy nagyon, de nagyon hányingerem van és egy picit szédülök. Összeszedve magam, ültem fel és néztem hátra. Hoseok az. Mind a ketten ruhában vagyunk. Eddig már jó...
Felálltam, de megszédültem és visszahuppantam az ágyra. Ezzel csodálatosan felkeltettem a barátom. Rám nézett és elmosolyodott. Megdörzsölte a szemeit és felült.

- Szét hasad a fejem – jelentette ki álmos, rekedt hangján. Ez borzalmasan jól hangzott és egyből reagáltam volna már rá valamit, de elfoglalt a tény, hogy én mindjárt hányni fogok. Önklendezni kezdtem, Hobi pedig olyan gyorsasággal állt fel és húzott előre. Még az álom is kimehetett a szeméből, hiába pár perce kelt fel. Egy még ismeretlenebb folyosóra értünk. Megakadt a szeme a 'mosdó' feliratú ajtón és odasietett tovább velem. Amint megpillantottam a wc csészét, már jött is ki belőlem az a tegnapi anyag, amit én bevittem a szervezetembe. Hoseok kedves volt, mivel simogatta a hátamat és a - még mindig ébredés utáni tónusú - kellemes hangjával mondogatta: 'Jóvan'. Jóvan'. Ennek ki kellett jönnie'

- Jó regge- – ismertem meg egy barátságos hangot. Szegényt félbeszakította a látvány, ami fogadta ezen a napsütéses, szombati reggelen – Aztakurva...

- Jó reggelt! – hallottam a hangján, hogy mosolyog – Ennyi? – kérdezte Hobi, miután felnéztem rá.

- Ahzt hiszemh – bólintottam egyet bizonytalanul.

- Akkor megyünk öblögetni – húzott fel a padlóról és kísért tovább a helyiség másik végébe. Közben, persze le is húzta a... A tudjuk mim. Kicsit sem érzem magam kellemetlenül. Áh, nem.

- Oh – néztem vissza az ajtóra – Szia, Tae. Te meg hogy kerülsz ide?

- Hát... Nekem Kookért el kellett mennem, és már hoztalak titeket is. Utána itt aludtam – mesélte, miközben én szájvízzel kimostam a számat egymás után hatvankétszer, de a biztonság kedvéért megcsináltam még ezt még egyszer. Utálok hányni.

- Szóval... Ez Jungkook háza? – kérdezte Hoseok.

- Ezt igazán jól összeraktad – nevetett Tae – Szóljatok, ha indulásra készek vagytok – és ezzel hallottam az eltávolodó lépteket.

- Te jól vagy? – kérdeztem, miután megtöröltem a számat.

- Nagyjából – bólintott bizonytalanul – Nagyon fáj a fejem – ezután pedig nyújtózott egyet, nekem pedig megakadt a szemem valamin, vagy inkább valamiken. Ééés bevillantak az este képei. Kerek szemekkel néztem rá, de amint észrevette, gyorsan másfelé kaptam – Mi az?

- Semmi, semmi – csóváltam a fejem.

- Biztos? Csak néztél valamit – nézett bele a tükörbe. Az arcát végig tapogatta, hátha megtalálja amit én, de nem esett le neki. Lassan elmosolyodtam és mellé léptem. Zavarodottan nézett rám, én pedig lassan és vacilálva arrébb toltam az ingje gallérját. Kikerekedtek a szemei és ezen a reakción muszáj volt felkuncognom – Aztapicsa... – fordult felém, nekem pedig csak hangosabb lett a - már - nevetésem – Igen, így már mindenre emlékszek – bólogatott és fordult megint a tükör felé. Kigombolta felülről a gombokat és lehúzta az anyagot a válla aljáig. Körben tele volt velük, nekem meg olyan érzésem volt, hogy mosolyognom kell – Attól tetszik – bólintott kisebb mosollyal – Határozottan... – nézett felém csillogó szemekkel.
Hogy mi történt az este?

Hoseokot beborítottam
szívásnyomokkal.