𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

63. - 'hallod te magad?'

Ajánlatos hallgatni közben: who

- Mielőtt csengetnének, gondoltam, hogy említek valami fontos dolgot. Az osztályunk hivatalos egy komoly zenei koncertre. Ez az esemény hétfőn lenne majd... - és itt pedig megszólalt a megváltás hangja. Az osztály egy emberként kezdett el pakolni, azután pedig kiszivárogni a teremből. Én is a tömeggel tartottam. Minél hamarabb ki akartam érni az épületből és végre Tae kocsijába pattanni. Leszaladtam a lépcsőkön és elsőként löktem ki az ajtót. Mivel az ismert járművet nem láttam sehol, így úgy gondoltam, hogy van időm rágyújtani, és ebben nem fog zavarni senki. Ma még egyet sem szívtam el, ami rekord volt. Kihalásztam a farzsebemből a dobozt és kivettem belőle egy szálat. Az öngyújtót a másikban sem találtam, és hiába néztem meg kabátom zsebeiben, ott sem leltem rá...

- Hogy a franc vinne el - motyogtam az orrom alatt. Tudtam, hogy nincs nálam, de azért tovább keresgéltem, hátha... Egyszercsak egy kattanást hallottam mellőlem, mire felkaptam a fejem. Előttem állt és mosolygott, miközben a lánggal életet csiholt a cigarettámba. Elnyílott szájjal néztem őt, ahogy a két ujja közt fogja a sajátját. Hamar feleszméltem, így inkább próbáltam a legtermészetesebben viselkedni.

- Van néhány nyugodt percünk - fújta ki a füstöt, amit pont végignéztem, és emiatt liftezni kezdett a gyomrom.

- Nem értelek - pöcköltem le a végéről a hamut.

- Nyugi, én sem - nevetett fel - Pénteken négyre gyere hozzám. Táncolunk.

- Ezt csak így bejelented? - néztem rá furán - Eddig úgy viselkedtél velem, mintha nem is ismernél. Olyan jól elvoltál Woojinnel... Olyan jól élted a régi éned, vagy nem is tudo-

- Mindenre van okom - szakított félbe.

- És elmondanád? Vagy te is hallgatni fogsz róla, mint a többiek? - kacagtam fel idegesen.

- Nem érzem magam késznek, hogy elmondjam! - rivallt rám - Amúgyis az én dolgom - nyomta el a csikket - Csak arra kérlek, hogy értsd meg, hogy én sem vagyok a legfényesebb helyzetben! Nem kéne az orrom alá dörgölnöd ezt!

- Az orrod alá dörgölni? - néztem rá kerek szemekkel - Hallod te magad? Jesszusom, Hoseok! - tapostam el én is a sajátom - És te nem terveztél megérteni mondjuk engem? Olyan jól megvoltunk, boldogok is voltunk. Nagy nehezen összejöttü-

- Nem mondtuk ki - szakított félbe megint. És itt belém döfte a kést. Nem mondtuk ki? Most csak szórakozik velem? - Az csak egy kezdetleges kapcsolat volt.

- Volt?! - háborodtam fel - Ilyen sokat jelentett neked?

- Ne neked álljon már feljebb! - forgatta meg a szemeit idegesen. Meglepődve, de megsértve néztem rá, ezért már egy cseppet nyugodtabban folytatta - Nem szeretnék erről beszélni. Mind a kettőnknek úgy lesz a legjobb, ha ezt a témát nem említjük, mivel veszekedést generál - sóhajtott fel - Én holnap várni foglak. Ha gondolod jössz, ha gondolod nem. Ha fennakadsz ezen a kis szaron, akkor dönts úgy - fordította el a fejét - Jövőhét pénteken Hirotonak bulija lesz. Majd gyere, ha addig nem sértődsz meg - és ezzel a mondatával otthagyott. Fájt. Kibaszottul fájt. Olyan hosszú idő után megint szerettem valakit, de ezek szerint felesleges lett volna?

❝- Te mióta szívod? - emeli a szájához a szálat, nekem pedig nyelnem kell. Egy köcsög, határozottan az, de nem tagadhatom, hogy nem néz ki jól. Ahogy pont jó arányban telt ajkaihoz emeli a cigit és veszi aközé, még az én fantáziámat is beindítja. Hiába éreztem ezt vagy húsz percnek, ez nem volt több egy röpke odapillantásnál.

- Már elég ideje - vonok vállat lazán, mire csak elmosolyodik - Kérdezhetném én is, de nem nagyon érdekel - itt felém kapja a fejét kissé dühösen, de leginkább értetlenül - Mindenkinek megvannak az okai, hogy mit miért csinál...❞