𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

27.- kockahas

Ajánlatos hallgatni közben: you were good to me

Hoseok szemszöge:

Hajnali tizenegy volt az idő. Rajtam kívül mindenki húzta még a lóbőrt. Namjoon a konyhapulton, Kookie a kanapén, Yoongi nem tudom hol, míg Taehyung a medence mellett feküdt ki. Csak az ébredés után voltam egy kicsit kómás és nem a másnaposságtól. Ha őszintén kéne beszélnem, akkor kimondanám, hogy én nem ittam. Nem ittam, mert ha részeg vagyok teljes máshogy viselkedek. Nem boldog leszek a piától, hanem inkább... Kicsit valamilyen érzelemtől túlfűtött. Remélem mindenki érti mire gondolok. Nem hiányzott volna senkinek, ha leteperem Yoongit és a vízes füvön végzem el a dolgom... Ahj, ezek a hülye gondolatok! A közelmúltban köteles leszek elmenni valami buliba, ahol kicsit elhallgattatom ezeket a dolgokat a fejemben... A fejemben...

- Te idióta! – suttogtam magamnak és megpofoztam magam. Miért jár ezeken az eszem? Úgy érzem, hogy sokszor nem tudok parancsolni magamnak... De miért?

Tegnap este Jungkook nagyon sokáig kötöszködött velem meg minden... Elkezdte felhozni az egy éjszakásaim alanyait név szerint. Nekem kissé kínos volt, mert sosem tudom a nevüket... Szóval kedves Kookie barátunk felhánytorgatott sok dolgot nekem. Tudtam, hogy ezt nem hagyom annyiban, csak nem tudom, hogy hogyan adjam majd vissza.

- Jó reggelt! – kecmergett be a konyhába a gondolataimban lévő. Odalépett a vízforralóhoz, öntött bele vízet majd bekapcsolta.

- Neked is – biccentettem – Teát iszol?

- Igen, majd azt... Csak gyors lecsapatom magam, ha nem gond – mutatott a fürdő irányába és elindult arra. Ekkor ugrott be. Két nagy lépéssel kerültem a kis bekapcsolt dologhoz, kihúztam és kiöntöttem belőle a vizet. A csap alatti szekrényből elővettem a vodkát és nem kímélve öntöttem bele. Ezután visszakapcsoltam és képzeletben megveregettem a vállam: ügyes vagy, Hoseok.

- Csá! – intett Tae, amint belépett a konyhába.

- Hello. Kávé? – biccentettem a kávéfőző irányába, ahol már kész volt vagy 4 adag.

- Ah, életmentő lenne. Köszönöm szépen

- Nagyon szívesen – helyeztem le elé a bögrét. Taehyung úgy nézett ki, mint a mosott szar. Tegnap ő ivott a legtöbbet, így nem is csodálom. Nevetni volt kedvem, ahogy visszagondoltam arra sok dologra, amit részegen csináltak. Már bánom, hogy nem vettem fel videóra.

- Jó reggelt! – lépett be a konyhába Yoongi. Dörzsölgette a szemeit, fekete haja pedig össze-vissza állt égnek. A felsőtestén nem volt póló(!!!!) és az ÉN nadrágomat viselte. Mosolyomat magamra öltöttem és biccentettem neki egyet. Számhoz emeltem a kávét és nagyot kortyoltam belőle. Próbáltam elfordulni, vagy csak máshova nézni, de kibaszott nehéz volt. Istenem... Azt hittem régebben, hogy kis girnyó semmilyen lesz, de jézus gyere le! Halványan látszódtak a kockái. Mi a picsa... Nem ittam semmi alkoholt, de mégis úgy érzem, hogy mindjárt rávetem magam... Jóh, Hoseok, nyugi. Csak próbáld elterelni a gondolataidat. Ne nézz oda. Oda se fordulj. De baszki... Ahh, nem kéne odanéznem!

- Minden rendben? – törte meg a csendet Taehyung, szavait felém intézve. Köhintettem, megvakartam a homlokom, majd felé is küldtem egy hamis mosolyt.

- Persze. Csak most jutott eszembe, hogy... Hogy a suliban hagytam a... A kedvenc pulcsim. Igen – bólogattam, ő pedig vállat vonva iszogatta tovább a kávét. Yoongi mellette foglalt helyet. Sietősen még egy bögréért nyúltam és lecsaptam elé. Nyugtalan voltam. Hogy miért? Nem mindennapi, hogy Min Yoongi - akit nem akartam az első adandó alkalommal megfektetni - a konyhámban, póló nélkül ül, miközben baromi jól áll neki a kócos haj.

- Nah, itt vagyok – lépett be köreinkbe Kookie csapkodó talpakkal. A vízforralóból kiöntötte a folyadékot egy bögrébe, majd belecsúsztatott egy filtert.

- Basszameg! – pattant fel Yoongi.

Mindannyian rákaptuk a figyelmünket. Nyugtalanul kiszaladt a konyhából. Elég volt pislognom kettőt, már vissza is tért. Fel volt öltözve. Teljesen. Minek kellett neki felöltöznie?

- Mi a fasz? – kezdett el köhögni Kook.

- Nekem most azonnal mennem kell! – ezután megint szaladni kezdett, de már a bejárati ajtó felé. Elég gyorsan kaptam észhez, ezért pont elkaptam még.

- Miért mész el? Mi a baj? Mi történt? – kezdtem el aggódni, mivel a tekintete meg ahogy viselkedett engem is kezdett nyugtalanítani.

- Egy hatalmas nagy hibát követtem el azzal, hogy idejöttem. Hozzád – nézett még bele a szemembe, de utána már nem volt ott. Eltűnt. Sokkosan zuhantam a földre és nem tudtam elhinni mi történt... Mit csináltam? Mit csináltam rosszul? Az este sem volt semmi olyan, vigyáztam rá nagyon, amennyire csak tudtam... Mi történt?

Miért érzem azt a szorító érzést...?

Miért érzem magam megint egy haszontalan senkinek?