40. - lelkizzünk!

272 39 17
                                    

... Én gyorsan Hoseok után szaladtam volna, ha valaki nem kapja el a kezem. Hátranézve megláttam, hogy Tae volt az.

- Utána kéne menni – néztem rá a kezére, ami rám fog, majd a szemeibe. Ideges voltam és zavarodott. Nem tudom miért, de nagyon hevesen kezdett el verni a szívem és örültem, hogy végül Hobinak lett igaza a vitában. Szívem szerint már rohannék, hogy utolérjem és magamhoz öleljem, de ez most nem jöhet össze, mivel feltartanak.

- Igen, ebben igazad van. Utána kéne menni... De nem neked. Valószínűleg most zaklatott és lehet nem az lenne a legjobb döntés, ha te mennél utána – húzott visszább.

- Miért, akkor ki menne? Te? – emeltem fel a szemöldökeim. Minden egyes másodperccel messzebb kerül tőlünk és szorongok. Mi van, ha a nagy figyelmetlenségében elüti egy autó? Vagy nekimegy valakinek? És ha megbotlik valamiben, elesik és baja lesz?

- Nem, hanem Namjoon – amint kimondta, egyszerre néztünk az említettre.

- Én? Mégis miért? – mutatott magára.

- Mert te voltál a 'hibás' – tette karba a kezeit Jin – Ki kell békülnötök, ez lenne a legjobb alkalom rá.

- De nem akarok menni. Menjen inkább akkor Yoongi, ha már úgy védik egymást...

- Ne legyél gyerekes, Joon. Azért jöttünk el idáig, hogy jól érezzük magunkat. Te kötöttél bele, mert hallottam, ezért neked kell jóvá tenned – rá sem ismertem Taehyungra. Annyira mutatni tudta, hogy ő lenne a felsőbbrendű, hogy Namjoon összeszedte magát és Hoseok után eredt.

Hoseok szemszöge

Végül egy játszótérnél álltam meg és fújtam ki magam. Öt percig futottam legalább, amíg idejutottam. Fogalmam sincs milyen környéken vagyok, csak jöttem egyenesen. Leültem egy kiszemelt hintába és lökni kezdtem magam előre és hátra. Elfutottam. Elfutottam, mert egyszerűen képtelen voltam elviselni az ottani légkört. Főleg azért jöttem el, mert megijesztett Yoongi arca. Idegesen szugerált egy ideig, de utána láttam a szemeiben, hogy csalódott. Mit csalódott bennem? Annyira, de annyira igyekszem, hogy néhanapján felvidítsam és, ha arról van szó, akkor felvidítsam. Nem voltak nekem barátaim, ő volt a legelső. Nem is gondoltam, hogy vele nyerni fogok még ötöt meg egyet aki jelenleg utál. Csak emlegetnem kellett a gondolataimban, azt vettem észre, hogy feltűnik mellettem és beül a másik hintába.

- Szia – köszörüli meg a torkát.

- Téged küldtek utánam, hogy kibékülj velem, mi? – nézek rá egy gúnyos mosollyal.

- Neem, vagyis igen, de beláttam, hogy tényleg nekem kéne eljönnöm... Szóval, bocsi... Amiket mondtam meg minden – dörzsölgette össze a tenyerét idegességében.

- Ha nem kötöttél volna bele, hogy miért két cukorral iszom a kávém, akkor nem jutunk idáig... – szegezem le a tekintetem a földre. Megállítom a hintát, lerakom a lábam és rákönyökölök a térdemre – Én is mondtam olyanokat, amiket nem kellett volna, szóval sajnálom. De emlékszel mi volt az első évben...

- Nem akarok emlékezni – szakított félbe.

- Namjoon, az okés, hogy én tudom a teljes igazságot, de akkor miért hazudsz a többieknek? Tudtommal Yoongi meg Jungkook a barátod, Jinnel jól kijössz és Jiminnel is váltottál néhány szót. Valószínűleg ez nem egy hétvégi baráti kör lesz - vagyis én így érzem - ezért jobb lenne még az elején tisztázni mindent.

- De akkor te is tisztázz! – vitte fel a hangját – Neked is van kemény múltad, nem csak nekem. Vajon tudják a modell barátaid, hogy végigdugtad az egész iskolát? Hm?!

- Nem, valószínűleg nem. Nem fogok vele dicsekedni...

- Egy hónappal ezelőtt pedig büszke voltál rá – lepődött meg.

- Egy hónap alatt sokat változhat az ember – vontam vállat szerényen.

- Te? Nem hiszem el, már bocs...

- Tudod – nyeltem egy hatalmasat – Rá kellett jönnöm, hogy ezt az életmódot nem igen sokáig folytathatom. Így sose lesz barátom vagy barátnőm, pedig már szeretné-

- ...És tetszik neked Yoongi – vágott közbe.

- MIH?! Ezt egy szóval sem mondtam!

- Akkor nem jön be? – mosolyodott el halványan.

- N-nem, ilyet s-sem mondtam, de nem jön be. Barátok v-vagyunk – próbáltam javítani a helyzeten.

- Aha, persze. A nagy szoknyapacér Jung Hoseok egy hónap alatt változik meg csak úgy és lesz szüksége Min Yoongira, csak úgy persze – gúnyolt ki, én pedig behúztam a nyakam.

- Amúgy sem jönnék be neki, ha nekem tetszene. Nem volt túl jó az első benyomásom – mosolyodtam el szomorkásan.

- Miért, mit mondtál neki? – nevetett fel.

- Hát öhm, várjál... – gondolkoztam el – Egyszer alattam fekszel majd és utána csak könyörögni fogsz az élvezetért, amit én okozok...

- Uh, baszki, elég hízelgő – nevetett fel, én meg csak megcsóváltam a fejem.

- Nem érdemelném meg Yoongit. Ő túl kedves és... – itt sóhajtottam egyet – Tudod... Elég sok kemény dolgon ment keresztül a múltban, igaz nem nagyon ecsetelgette. Több dolgot élt már meg, mint mi együtt, holott a mesénk nem igen egyszerű... Yoongi nagyon erős. Erősebb mindenkinél. Feladhatta volna sokszor, mivel akadt alkalma rá bőven, ahogy pár dolgot megfigyeltem, de még mindig itt van velünk és mosolyog. Azt hiszem egy csütörtöki nap után mentem át hozzájuk és találtam meg a házuk tetején. Akkor... Akkor elhatároztam, hogy segíteni fogok rajta, mivel mesélt magáról. Ott maradtam vele egészen estig és sikerült is megnevettetnem – az emlék hatására elmosolyodtam – Állítása szerint régen nevetett már... Mindig akkor kaptam el, amikor nem volt a toppon. Hiába Tae a legjobb barátja és rengeteget beszélt már vele, mégis - állítása szerint - közelebb állok hozzá. Hosszú idő után ő volt az első, aki nem szexelni akart velem, hanem a barátom lett...

- Figyelj – sóhajtott – Biztos vagyok benne, hogy hülye vagy.

- Köszönöm, Namjoon. A kibaszott őszinte beszédem után felemelő ezt hallani – akadtam ki.

- Jóvan' má', nyugi van – nevetett fel – Ha ezután azt mered mondani, hogy nem vagy szerelmes, nem tudom mit csinálok veled!

- Hagyj már...

- Láttam én is, hogy elég közel álltok egymáshoz Yoongival. Az is lehet, hogy ő is úgy érez, mint te. Képzeld, már rohant volna utánad, csak Tae megállította.

- Tényleg? – néztem rá mosolyogva.

- Tényleg – bólintott – Szerintem meg kéne mutatnod neki, hogy képes vagy áldozatokat hozni érte és próbálj még inkább a kedvére tenni. Például... Ne fordulj lányok után és ne flörtölj senkivel rajta kívül.

- De akkor ez azt jelenti, hogy...

- Hogy nem kéne szexelned egy ideig senkivel – jelentette ki egy győzelmi mosollyal, én pedig sokkolódva néztem rá. Hát, jó... Remélem ki fogom bírni.

𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚Место, где живут истории. Откройте их для себя