𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

10. - Kedd

Ajánlatos hallgatni közben: crying over you

A lábaim leszakadni terveztek a folyamatos le és fellépcsőzéstől. Egyszer az egyik óránk a felső emeleten van, a következő pedig már lent. Lassan már minden lépcsőfokot ismertem kívülről, és becsukott szemmel is tudtam volna, hogy mennyit kell mennem, hogy leérjek. Csak fáradtan követtem Namjoont az emeletre és már meg sem próbáltam beérni, mivel tudtam, hogy fent majd úgyis megvár. Úgy nézett ki ez az egész, hogy volt három lépcsőforduló, ebből pedig következtetni lehet arra, hogy három emelet van. Az alsón van vagy 20 terem, a legfelsőn még ugyanannyi. A középső emeleten helyezkedett el az igazgatói - ezt már ugye ismertem - és a tanári. Erre volt egy konkrét szint. Ezt pedig minden egyes találkozásunkkor szidtam, hogy ki találta ki ilyen szarul ezt az egész épületet... Megálltam. Körülöttem diákok sokasága igyekezett fel, vagy éppen le. A középső szinti lépcsőfordulónál gondoltam megpihenek, mert már nem kaptam levegőt.

- Yoongi, minden rendben? – állt elém egy rózsaszín(?) hajú leányzó. Meglepett, határozottan meglepett. Az osztályomban sem láttam, akkor honnan tudná a nevem?

- Öhm... Persze – bólintottam, ő pedig elmosolyodott.

- BoRa vagyok – erre is csak biccentettem, majd megindultam, nehogy Namjoon sokat várjon rám – Nem adod meg a számod? – kiabálta túl a tömeg zaját, én pedig kíváncsian néztem rá. A számom? Minek az neki?

- A számomat? – mutattam magamra. Nem történt még ehhez hasonló helyzet velem, ezért sem tudtam kezelni – Miért?

- Csak úgy – vont vállat – Beszélgetni, meg ilyenek... Amúgy van barátnőd? – az egekbe emeltem a jobb szemöldököm. Szólásra nyitottam volna a számat, hogy válaszoljak neki, de ezt valaki megtette helyettem:

- Igen van neki – felelte idegesen, BoRa pedig ijedten nézett rá – Menj el, BoRa. Nem vagy te Neki való – erre lány gyorsan elment én pedig értetlenül néztem a mellettem állóra – Most mi az?

- Szerinted? – indultam meg – Nekem nincs barátnőm. Minek hazudtál neki? Meg mi az, hogy nem nekem való? Egyáltalán miért szóltál közbe? – fújtattam és már annyira voltam a lépcsőkön, hogy láttam Namjoont, ahogy beszélget egy sráccal.

- Azért, mert ő nem neked való! Csak le akar feküdni veled! – magyarázta nekem, én pedig mérgesen fordultam hátra. Nem számítottam arra, hogy itt lesz mögöttem, így közel voltunk egymáshoz.

- Csak le akar feküdni velem? – kérdeztem vissza, mire ő bólintott – Miért, Hoseok te nem azt akarsz?

- Az... Teljesen más, jó?! Ne egy ilyen ribanccal tedd már! – fújtatott én pedig simán csak otthagytam, de tudtam, hogy úgyis követ. Szóval nem akarja, hogy mással lefeküdjek, csak vele. Csak és kizárólag Vele. Mi vagyok én neki, valami trófea? Álljon már le rólam, megmondtam neki érthetően! Nem akarok vele... Szexelni. Jaj, de nem szeretek ilyen nyíltan beszélni erről... Éreztem, ahogy az arcom pirosodni kezd akárcsak a szó miatt is, ami a fejemben van. Megütögettem a fejem, és gyorsítottam a tempóm, hogy odaérjek végre Namjoonékhoz. Amint találkoztam vele, felém küldött egy mosolyt, majd az előtte álló srácra nézett, aki integetett felém. Furán, de visszaintegettem neki.

- Yoongi, engedd, hogy bemutassam a barátomat, Jeon Jeonggukot – mutatott rá a fiúra. Egy fekete póló és fekete szaggatott nadrág volt rajta, ami kimondottan jól állt neki. Haja tökéletesen volt beállítva, nagyobb barna szemei pedig csillogva néztek engem. Mosolya olyan nyuszis volt, amit muszáj voltam megmosolyogni.

- Szia, Yoongi! Hívj csak Jungkooknak. A barátaim így becéznek – nevet fel. Én csak biccentek és érzek egy kezet(!!!) a derekamnál, mire az összes vér kimegy a fejemből és ijedten, de leginkább nagyon mérgesen nézek a mögöttem álló Hoseokra.

- Sziasztok! – mosolyog barátságosan, mire Namjoonék értetlenül néznek hol engem, hol a mögöttem állót.

- Hoseok, csak befáradsz órákra? – tette karba a kezét Jungkook.

- Ha megéri bemenni, akkor igen – néz rám és megnyalja az ajkait. Csak odanézek, de ez nincs több egy tized másodpercnél. Idegesen vakarom le a kezét magamról, mire ő csak felnevet – Olyan vicces vagy, Yoongi! – nevetgél, én pedig megforgatva a szemem indulok megkeresni a kémia termet. Idegesített. Nagyon. Ezért is mentem el. Amikor megtaláltam a számomra megfelelő termet, benyitottam oda. Nem volt ott senki, a helyiség kongott az ürességtől. Hármas padok voltak a széleken, ezek között csapok. Egy hátul lévő padot néztem ki magamnak és beültem oda majd a falapra hajtottam a fejem. Nagyon fárasztó napom van. A tanároknak minden órán be kell mutatkoznom, mert még nem találkoztak velem, az osztálytársaim pedig nagyon unják már. Nincsenek ezzel egyedül. Namjoon velem szokott ülni és beszélget hozzám, ami nagyon jól esik. Most az egyszer érzem úgy, hogy egy iskolában kivégezne a folyamatos magányom. Ott van Hoseok is. Egész nap követett engem és perverz megjegyzéseket tett, hiába kértem, hogy hagyjon békén. Megrezdült a telefonom, így kíváncsian vettem elő, hogy megnézzem az értesítést.

TaeTae: siess majd suli után, mert Adamék vacsizni mennek az üzlettársaikkal.
Neked is menned kéne.
Hozok király öltönyt is, szóval ezért nem kell izgulnod ;)

Idegesen pötyögni kezdtem és érzem, ahogy elszorul a torkom az idegességtől. Mi van, ha valami rosszat csinálok és így elrontok mindent? Ez rajtam is fog múlni. Mindenre oda kell majd figyelnem... Jaj, már érzem mennyire kínosan fogom magamat érezni.

Yoongi: te is jössz?

TaeTae: nem megyek

Baszki, baszki, baszki... Tae sem jön. Ő az egyetlen - fura ezt kimondani -, akit hosszú idő után barátomnak nevezhettem és biztonságosabban éreztem magam a közelében. Ő ismerte a dolgokat, én nem. Adam és Lilith is eddig szimpatikusak, csak az mégis más, ha van velem egy egykorú barát. Most pedig agyalhatok és görcsölhetek megint, hogy mit- hogyan kell majd csináljak... Fenomenális...

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ ██ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Sietve kapkodtam magamra a ruhákat, majd a csokornyakkendőt is. Nem tetszett ez az egész, borzalmasan kényelmetlen volt. Úgy látszik Tae lett a személyes stylistom, mivel mindig ő hozza a ruhákat számomra. Nem sokáig tűröm még ezt el, nem lesz ez mindig így. Be kellett valljam, hogy jó stílusérzéke volt neki, mivel olyan jól válogatta össze az eddigi szetteket és ez sem volt kivétel. Próbáltam megkötni ezt a hülye kis nyakkendőt, de nem ment, így rádobtam az ágyamra. Gyorsan leszaladtam a lépcsőkön és magamra vettem a ruházatomhoz illő cipőt, ami Tae-é.

- Hol a csokornyakkendő? – tette el a telefonját a zsebébe és keresni kezdte a kulcsait, hogy indulni tudjunk.

- Nem tudtam megkötni, ezért nem is lesz rajtam – vontam vállat és lenyomva a kilincset kiléptem az ajtón.

- Hé! Pedig azzal nagyon jól néztél volna ki! – vallott ellent nekem, mire csak legyintettem egyet. Megforgatta a szemeit és kulcsra zárta az ajtót. Kocogni kezdett a kocsi felé, így követtem a példáját és beszálltam az anyós ülésre. Gyorsan elindította az autót és már ki is hajtott a ház elől.

- Tudod ki lesz ott? – tördeltem az ujjaim.

- Igen – mosolyodott el – Kedves emberek. Lesz egy fiú is, aki tőled fiatalabb.

- Aha... – motyogtam, és tovább birizgáltam az ujjaimat. A tenyerem izzadt és rettenet mennyire izgultam.

- Minden oké lesz, Yoongs. Csak egy vacsi lesz, meg se kell szólalnod. Ha valami nagyon nagy gáz van, szólj Adamnek – pillantott rám, de utána megint az utat kezdte el nézni. Egy kicsit sem nyugtatott meg, ha lehet, csak rosszabb lett a helyzetem... Ah, nem akarom ezt...