𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

81.- bizonyítás

Magamra vettem egy mintás bő pólót és skinnie farmert, hozzá pedig keresztbe egy hasi-tasit aggattam. Így érkeztem meg suliba hétfőn, de ahogy észrevettem, pont időben. Yoongi odasétált Woojinhoz, aki kaján vigyorral nézett rá, majd amint odaért, lazán pofon vágta. Az egyik senki egyből neki állt és lökdösni kezdte, ezt pedig nem hagyhattam, így közbeszóltam. Odaálltam, pont Yoongi elé, így visszaijesztve a talpnyalót. Woojin viszont feléledt az ütésből és elordította magát.

- EZT MIÉRT KELLETT?! – olyan hangos volt, hogy az egész épület elcsöndesedett és felénk szentelték a figyelmüket. Egy kicsit közelebb mentem hozzá, és gyilkolni képes hangsúllyal kezdtem bele.

- Tudod, hogy miért, baromarcú – sziszegtem az arcába – Ez itt a való élet, nem egy kibaszott film. Ha szopatsz, szopatnak. Mások úgy nevezik, hogy karma. Át kéne gondolni, hogy mit teszel – böktem a mellkasára, de ő egy nagyot taszajtott rajtam.

- Mi van veled Jung?! – nevetett idegesen és megtapogatta a pofon helyét – Te is ilyen seggfej lettél, mint Min? – nevetett megint – Emberek! – nézett körbe – Bemutatom Jung Buzifaló Hoseokot! – nevetett megint – Felség – hajolt meg, erre pedig Yoongi gyomron rúgta, kihasználva az alkalmat. Woojin összeroskadt és valamiért köhögni kezdett.

- Én pedig – követte Yoongs Woojint – Bemutatom nektek azt a faszit, aki bedrogott egy bulin és meg akart baszatni! – mutatott rá. Döbbent tekintetek mindenhol, melyek lassan átformálódnak gyűlölködőbe.

- Hülye fasz! – kiabálja el magát valaki.

- Menj haza, seggarc! – követi az előzőt, majd ennek példájára a tömeg szidni kezdi a roskadozót.

- Mr. Jung, Mr. Kim és Mr. Min, hagyják abba ezt a viselkedést! – kopogott gyorsan hozzánk az öreg, ám emberséges és szigorú igazgatóhelyettes – Álljon fel, Mr. Ki- – a pedagógus félbeszakad, mivel Woojin összeszedve minden erejét áll lábra és üt arcon öklével a lendület hevében. Mindenki ledöbben, de a foci csapat bátor tagjai kézségesen mennek oda hozzá és fogják le, mivel Yoongi felé is megindult. A tanár elviszi őt az igazgatóiba, hozzám pedig leguggol Yoongi és szalad a háttérből a csapat többi tagja is. Felszakadt az ajkam, de nem érdekel. Megszégyenült az az agresszív állat és minden bizonnyal ki is basszák innen. Nem bírom abbahagyni a mosolygást. Talán vége lesz ennek az időszaknak... Mindent úgy csináltam, ahogy Kihyun mondta...

❝- Figyelj – törte meg a köztünk lévő csöndet a fiú – Mi van köztetek Yoongival? – kérdezi kíváncsian.

- A mostani helyzetünket nézve, nem hiszem, hogy valami komolyabb – vakarom a tarkóm – Elbasztam a friss kapcsolatunkat azzal, hogy egy idiótára hallgattam... – sóhajtottam fel.

- De nem megbeszéltétek? – itt bólintottam – Akkor? Ha lehet, még komolyabb a köztetek lévő kapocs – ennél pedig értetlenül néztem rá – Ha minden úgy van ahogy gondolom, akkor fájdalmat okoztál neki, de egyáltalán nem bánta meg azt, hogy megismert. Ezután a kisebb törésetek után jobban fog bízni benned, mivel látja, hogy fontos vagy neki és nem dobod el – magyarázza meg, majd a száljáról lepöccinti a hamut.

- Azt mondod? – csodálkozok, ő pedig biccent – De hogy csináljam úgy a dolgaim, hogy minden olyan legyen, mint régen?

- Harcolj érte – jelenti ki könnyedén – Ezt értheted szó szerint, vagy csak képletesen. Csinálhatod az egyiket vagy a másikat, de neked mind a kettőt kell. Fontos neked Yoongi, nem?

- Kurvára – vágom rá.

- Akkor harcolj érte – mosolyodik el, majd a földre dobja a szálat és eltapossa.❞

Szombat hajnalban a felhős égbolt alatt adta meg azt a löketet, ami legurított a dombról. Ez elindított egy soha véget nem érő lavinát, ami mosolygásra késztetett.

Vissza fogom szerezni Yoongit ha törik, ha szakad.