𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

9. - cigi szünet

Ajánlatos hallgatni közben: trivia:seesaw

- Majd jövök délután! – engedte le az ablakot Tae. Úgy beszélt, mint egy büszke apuka. Ezen elmosolyodtam és csak válaszul bólintottam egyet – Vigyázzá' magadra! – kacsintott egyet és elnevette magát a durcás fejemet látva. Intett, majd elhajtott. Egy sóhajjal együtt mentem az épületbe. Egyenesen a szekrényem felé robogtam, hogy megnézzem az órarendet. Nem volt nálam semmi pár füzeten kívül. Úgy éreztem, hogy nem ártana kicsit rákészülni a napra, hogy legalább könyvem meg egyéb ilyen dolgom legyen. Ezek a tankönyvek is pocsékba mennek. Miért nem egy olyan gyerek kapta meg őket, aki egész évre itt marad? Feleslegesen piszkolom a lapot majd... Lassan elértem a szekrényem, így azt kinyitva tanulmányoztam az ajtóra ragasztott órarendet. Föci, kultúra ismeret, matek... Csupa jó dolog. Mintha a tegnap játszódna le megint, Ő megtalált. A szekrényem mellé csapódott be a frászt hozva rám. Meg is ugrottam egy picit, mire nevetni kezdett. Próbáltam ignorálni őt, mintha itt sem lenne, de lyukat égetett a hátamba. Idegesen fordultam vele szembe, hogy megtudjam - mit akar.

- Jó reggelt, Yoongi! – mosolyodott el, mire csak biccentettem neki. El kell szívnom egy szálat. Tae miatt a reggeli adagom elmaradt és nekem feltétlenül szükséges volt. Függő voltam, de ez van. Legalább lenyugtatott és kevésbé éreztem magam szarnak. Becsaptam a szekrényem és már siettem is ki az udvarra egy laza cigi szünetet tartani – Hé, hova mész? – jött utánam és nem is tágított. Egészen a kapuig követett, majd mikor megálltam ő is velem szemben ácsorgott karbatett kezekkel. Kutatni kezdtem a zsebeim és ekkor esett le, hogy ez Tae kabátja és rohadtul a másik pulcsiban hagytam. Hátravetettem a fejem és sóhajtottam egyet egy kedves kijelentéssel együtt:

- Basszameg... – suttogtam magamnak. Kitől csórjak egy szálat? Nem ismerek senkit annyira, hogy odamenjek kunyizni. Nagyban gondolkoztam, hogy mi legyen, mire valaki megbökött. Felé fordultam és láttam, ahogy a szájából egy cigaretta lóg, pluszba a dobozt is felém nyújtja, amit valószínűleg most bonthatott fel. Hálásan nézek rá és kiveszek egy darabot – Köszönöm – biccentek felé, mire csak félénken elmosolyodik. Számba veszem a sok bajt okozó dolgocskát, A srác sem szöszmötöl sokat, közelít felém az öngyújtójával. Feléhajolok, ő pedig meggyújtja a szálamat és beleszippantok abba. Nyugodtan és megkönnyebbülten fújom ki a füstöt; Vele együtt. Ha már segített rajtam, gondoltam megérdemli, hogy kicsit érdeklődő legyek felé – Te tudod a nevem, én nem a tiéd...

- Oh, szóval kíváncsi vagy a nevemre? – mosolyodik el – Jung Hoseok vagyok. Szolgálatodra – nyalja meg az ajkait perverzen, én pedig csak megforgatom a szemeim – Te mióta szívod? – emeli a szájához a szálat, neken pedig nyelnem kell. Egy köcsög, határozottan az, de nem tagadhatom, hogy nem néz ki jól. Ahogy pont jó arányban telt ajkaihoz emeli a cigit és veszi aközé, még az én fantáziámat is beindítja. Hiába éreztem ezt vagy húsz percnek, ez nem volt több egy röpke odapillantásnál.

- Már elég ideje – vonok vállat lazán, mire csak elmosolyodik – Kérdezhetném én is, de nem nagyon érdekel – itt felém kapja a fejét kissé dühösen, de leginkább értetlenül – Mindenkinek megvannak az okai, hogy mit miért csinál. Ezt is beleértve. Nem szólhatok bele, minek hánytorgassam a múltat? – vezettem le neki egy picit a gondolataim, de nem mentem bele semmibe. Érzékeltetni akartam vele, hogy nem a dugi pajtik rétegébe tartozom.

- Igazad van. Teljes mértékben – biccentett elismerően, mire csak vállat vontam ráhagyva a dolgokat – Hogy-hogy egy híres modell hoz suliba?

- Csak úgy – feleltem megint rejtélyesen – Mert megtörténik.

- Jól érzem, hogy nem nagyon áll szándékodban elmondani ezeket? – böki meg a karom a könyökével barátságosan mosolyogva.

- Ebben nem tévedsz. Egyáltalán nem tartozik rád csak azért, mert kimentettél egy szál cigivel – kihívóan elmosolyodott és közelebb lépett hozzám. Közben eltaposta a - már - csikket és egészen addig nem állt meg, míg centiméterekre volt tőlem.

- Akkor sem tartozna rám, ha adnék neked egy csodás éjszakát? – suttogta a számra. Ezzel engem felidegesített, hogy nem bír egy normális szót sem váltani velem.

- Jól jegyezd meg, amit mondani fogok – sziszegtem az arcába – Én soha, ismétlem soha nem fogok lefeküdni veled még akkor sem, ha hirtelen egy kedves emberré változnál. Soha. Még megcsókolni sem foglak semmilyen esetben sem. Mielőtt eszedbe jutnának dolgok, elmondanám, hogy én részegen pont ugyanolyan józan gondolkodású ember vagyok, mint ahogy most itt állok. Vagy hagyj békén a picsába és menj mással dugni, vagy normális leszel és elviseljük egymás jelenlétét... Melyiket választod?

- Már most szeretem, amikor ideges és durcás vagy, cicus. Ilyenkor nagyon aranyos, ahogy pufók lesz az arcod – kuncog visszafogottan, én pedig ellépek tőle egy métert.

- Javíthatatlan vagy – csóválom a fejem.

- Tudom, de sok csaj szeretik ezt az embert! – nevet fel győzelem ittasan, én pedig lazán otthagyom. Idegesít. Kimondhatatlanul idegesít. Nem vagyok az az ember, aki legalább egy szóra is méltatja az ilyet, mégis megtettem. Tudom, hogy nem fog leállni, mert már találkoztam nem egy ilyen kujon gyerekkel, így ő sem volt különb. Egyáltalán, hogy minek futtatok most egy eszmét Róla, fogalmam sincs és lehet, hogy nem kéne felesleges dolgokkal foglalkoznom.