𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

45. - little talks

Ajánlatos hallgatni közben: someone's someone

Hoseok szemszöge:

Amint a szállásra értünk, nekem első volt, hogy a bakancsom levegyem és kibasszam az apartman kertjébe. Ha kell, soha többet nem veszem fel azt, mivel egész úton úgy éreztem, mintha hangyák mászkálnának még mindig rajtam és a cipőmben. A nadrágot is ilyen gyorsasággal dobtam le magamról, amikor megláttam rajta vagy hármat. Most azért fostam be jobban a kelleténél, mert ezek a vörös fajták voltak és szarrá csípték a bokám. Amikor már csak egy bő pólóban és alsóban feszítettem, úgy gondoltam, hogy ideje lenne azért felvennem valamit néhány dolog elkerülése érdekében, de ezzel már elkéstem. Egy nagy puffanást hallottam az ajtó mellől. Ez pedig Yoongi volt.

- Megértem Yoongs, hogy tetszik a látvány, de ezért nem kéne kockáztatni a tepsi épséged – nevetett fel Tae. Halvány, alig látható mosoly került fel az arcomra. Már a kanapé takarásában voltam, onnan figyeltem őt.

- N-nem néztelek – szabadkozott – De tényleg n-nem. Csak elvesztettem az egyensúlyom vagy valami ilyesmi... – pattant fel gyorsan, vörös fejjel.

- Valami ilyesmi? – húztam direkt az agyát.

- Nem, nem! Mármint... Nem néztelek és kész – szakította félbe a szemkontaktust és kapva az alkalmon felszaladt a szobába. Jó, ez lehetett volna nekem is akármilyen kellemetlen, de nem volt az. A bő póló pedig csak a combjaimat engedte látni. Ezt úgy mondom, mintha nem láttak volna még engem csupaszon... Mindegy is. Mostmár vigyorral álltam be a zuhanyfülkébe, miután levettem a ruháim. Gyorsan lecsapattam magam vízzel és tusfürdőztem. Nem nagyon szeretek huzamosabb ideig tusolni, ezért öt perc alatt kész lettem. Felvettem egy fekete rövidnadrágot meg egy fehér pólót és kiléptem a fürdőből. Éppen akkor szaladt le Yoongi a lépcsőn és sietett az ajtó felé.

- Hova-hova? – törölgettem a vizes tincseim.

- Bhaszki! – kapott a szívéhez – Megijesztettél – nézett rám riadtan, én pedig elnevettem magam – Amúgy cigizni indultam volna, csakhát nincs nálam, mert tegnap fogyott el.

- Megyek veled. Nekem is kéne vennem, meg egy öngyújtót is, mivel az előzőt elhagytam – forgattam meg a szemem mosolyogva. A flip-floppomban csapódtam mellé és indultunk meg együtt a dohánybolt felé, ami volt tőlünk vagy tíz percnyire. Egymás mellett kullogtunk az utcán, a nap már lemenő félben volt.

- És... – köszörülte meg a torkát – Jóba lettetek Nammal?

- Igen, szerintem igen – bólogattam – Nem is tudom hogyan történt... Egyszercsak beszélni kezdtünk majd lettünk barátok. Fura még, de egyáltalán nem ellenzem – mosolyodtam el.

- Ennek örülök! – bólogatott őszinte mosollyal az arcán – Attól féltem, hogy később nem lettetek volna képesek megférni egymás mellett – motyogta – Kérdezhetek valamit, ami lehet kellemetlen lenne neked?

- Csak nyugodtan – biccentettem.

- Amikor a suliba kerültem... – kezdett bele – Fura voltál. Nagyon. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy később ilyen szoros lesz a kapcsolatunk. Szóval... Igaz, hogy már mindenkivel voltál a suliban?

- Ez egy picit komplikált – mosolyodtam el kínosan – Az elsőnél megtapasztaltam, hogy ez tök jó érzés és szerettem volna átélni még. Meghívtak egy buliba, ott történt a második. Rövid időn belül ez elég gyakori lett nálam és lassan átment egy versenybe, hogy minél több különböző embert fektessek meg. Csak néhány extra eset volt, de úgy gondoltam, hogy nem erőltetem rá az emberekre. Így, maradtak azok, akik vevők voltak rám. Amikor megláttalak, gondoltam te is az utóbbiba tartozol és csak kéreted magad, de amikor megláttalak összetörten azon a délutánon, megértettem, hogy az igazi éned nem az, amit én hittem. Kicsit eltértem a kérdéstől – vakartam meg a homlokom – de választ remélem kaptál... – fogalmam sincs, hogy ezt most miért mondtam el... Nem is ezt kérdezte konkrétan.

- Igen – bólintott és féloldalasan elmosolyodott.

- Most én is kérdezhetek? Ez leginkább személyesebb...

- Ne kímélj! – nevetett fel.

- Az előző nevelőszüleid milyenek voltak? – tettem fel félve a kérdést.

- Hát – nyelt egyet – Nem éppen a legjobbak. Volt olyan is, aki csak akkor jött rá kötelezettségekre, amikor odakerültem. Például nem mosott rám, elfelejtett suliba íratni, vagy csak kaját adni nekem... Nem volt valami kellemes, de mégis ez volt a jobbik eset. Ami rosszabb volt, amikor rendszerességgel vertek. Az arcomon vannak hegek, nem tudom észrevetted-e... Azokat egy övcsat okozta... Egy olyan családhoz is kerültem, ami eleinte tök jó volt, a pár fiával is kijöttem, csak néhány hónap múlva az apa inni kezdett és verni kezdett engem, meg a srácot is. Mivel már előfordult régebben ilyen, a fiú megtanított alapszinten verekedni. Hogy védekezzek, hatásos technikák, meg ilyenek... Az szuper volt – mosolyodott el – Ami a legdurvább volt... – amint belekezdett elcsuklott a hangja, de mély levegőt vett és folytatta – Majdnem megerőszakoltak – amint kimondta elkerekedett szemekkel néztem rá – Épphogy megmenekültem, nagy szerencsém volt. Nagyon... Nagyon rossz és nehéz múltam van – sóhajtott fel. A csuklóját megfogva állítottam meg és fordítottam magam felé.

- Hé, nézz rám – kértem, mivel a szemei a talajt fixírozták – Én vagyok a hibás, mivel pont a legszarabb kérdést tettem fel, de örülök, hogy elmondtad – mosolyogtam rá – Yoongi. A múltad tényleg nagyon zűrös, de ne felejtsd el a mostani barátaidat, a nevelőszüleid, akik szeretnek téged. Mi szeretünk. Nem fogunk megverni, vagy csak eldobni magunktól. Amilyen fontosak vagyunk neked, nekünk te ugyanolyan fontos vagy. Nagyon örülök, hogy jobban megismerhettelek – mosolyogtam megint a végére. Ő csak egyszerűen magához vont és szorosan ölelt. De ez nem volt ellenemre. Sosem lenne...