𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

52. - back to school

Korán reggel az ébresztőmre keltem fel. Mérgesen nyomtam ki és könyörögtem volna a plusz öt percért, de ez nem jöhetett össze, mivel egy bizonyos autó dudált is kettőt. Gondolom ezek szerint Taehyung megérkezett. Felültem és megtöröltem a szemeim. Sóhajtottam egyet és letotyogtam a konyhába, ahol találkoztam a nevelőszüleimmel. Egy halvány mosollyal köszöntünk egymásnak, ezután én egyből elfoglaltam a kávéautómatát.

- Csináltam neked kaját - bökött meg Lilith és tartott felém egy zacskót - Francia pirítós - mosolyodott el féloldalasan.

- Köszönöm szépen -biccentettem visszafogott mosollyal. Elkezdett lecsorogni a kávém, én a csípőmet a pulthoz támasztva vártam rá. A két felnőtt már indulásra készen volt, ekkor döntött úgy Tae, hogy bejön. Köszöntek egymásnak, de Adamék már el is húztak.

- Szép jó reggelt - dobta le magát a bárszékre.

- Neked is - motyogtam neki. Egy rövid sípolás jelzett, hogy elvehetem a macis bögrét. Tettem bele még tejet meg néhány cuccot, majd feltotyogtam a szobámba. A kék hajú szorosan követett. Az ágyamon ülve kávéztam meg, ő addig válogatott a szekrényemben. Rövidesen az ágyamra dobált darabokat. Egy sóhaj keretében elkezdtem átöltözni. Ledobtam magamról a pólót és magamra vettem a visszafogott - természetesen - gucci feliratú pólót.

- Te jóég - sóhajtott fel tőlem néhány méterre.

- Mi van? - rácoltam a homlokom.

- Hol vannak a szívásnyomok? - vágta csípőre a kezét.

- Milyen szívásnyomok? - emeltem magasba a szemöldököm.

- Amit Hobi csinált VOLNA, tudod - forgatta meg a szemeit.

- Hát, ott még nem járunk... - motyogtam az orrom alatt. Rövidesen levettem a nadrágom és az alsóra felhúztam a kék farmert.

- Mé' akkor hol jártok? - nézett rám értetlenül.

- Barátság extrákkal, talán? - mosolyogtam kínosan.

- Szűz anyám - csapott a homlokára.

- Tudod, hogy lassan haladó típus vagyok! - kértem ki magamnak.

- De hogy ennyire?! - rázta a fejét - Figyu Yoongi. Oké, hogy neked más fogalmad van egy kapcsolat felépítéséről, de nem haladhatsz ilyen kurva lassan...

- Kurva lassan?! - néztem rá hihetetlenül - Négy teljes napja értünk haza! Minek kellett volna történnie?

- Sok dolognak! Tizenhét vagy, itt az idő, hogy kimozdulj a komfórt zónádból.

- De tudod, hogy nem is vagyok biztos az érzéseimben - tettem karba a kezeim és húztam el a szám.

- Attól te még léphetsz. Merésznek sem ártana lenned egy kicsit. Biztos, hogy Hobinak is eléggé nehéz dolga van. Gondolj csak bele, hogy a mostani helyzet milyen az előző életéhez képest...

- Az oké, de akkoris félek. Régen voltam már kapcsolatban - vakartam meg a fülem.

- Oszt? - horkant fel - Yoongi, ne legyél már itt a kis prűd senki... Szedd össze magad és próbálj ki új dolgokat! - mondta hatalmas nagy lelkesedéssel.

- Oké, köszönöm szépen a lelki fröccsöt, de mennünk kéne, mert el fogunk késni - néztem meg a telefonomon az időt. Lehúztam a töltőről a telefonom és indultam meg lefele. A bögrét a mosogatóba tettem és engedtem bele vizet. Mikor fordultam már a bejárati ajtó felé, Tae már venni kezdte a cipőjét. Én is magamra szenvedtem a vansem és a vállamra kaptam a táskát. Kocsival hamar odaértünk - mint mindig. Kipattantam a járműből és elköszöntem a modell barátomtól. Megálltam a lépcső alján és így néztem fel a nagy épületre. Még szünet előtt egyfolytában veszekedtünk Joonékkal és észre sem vettük Jimint, nomeg Hoseokkal a kapcsolatom sokkal rosszabb volt, mint most. Már csak a gondolatától is mosolyogni kezdtem. Vajon a suliban hogy fog viselkedni?

- Szia, Yoongi - tette a vállamra a kezét egy ismerős. Mosolyogva köszöntöttem Jimint, aki csak félénken ácsorgott. Gondolom neki is fura volt ugyanúgy a helyzet, mint nekem. Közös megegyezésnek hála úgy döntöttünk, hogy bemegyünk. Viszont, itt elváltak az útjaink, mivel neki tesire kellett mennie, nekem pedig angolom lesz. Kiszenvedtem a kellő könyveket a szekrényemből és zártam volna be, amikor az becsapódott valakinek köszönhetően. Eleinte mérgesen néztem rá, de mosolyának nem nagyon tudtam ellenállni, szóval már csak a durcás jeleket tartottam fenn.

- Szia, Yoyo! - köszönt és megölelt. Nevetve engedtem el az álcám és öleltem vissza. Be kellett vallanom, hogy tetszett az új becenév és simán elpirultam volna, ha tudtam volna. Amikor eltávolodott tőlem eszembejutott az, amit a reggel még Taevel beszéltünk. Összeszedtem magam és egy gyors puszit adtam az ajkaira, ő pedig lesokkolódva pislogott. Nekem is kínos volt vagy nem tudom, de hamar eloszlatta a légkört egy hatalmas nagy vigyorral - Tetszik ez a reggeli köszönés, simán csinálhatnánk ebből rendszert! - mondta csillogó szemekkel én pedig csak felnevettem és bólintottam egyet. Ezután közösen indultunk meg a kedvenc lépcsőimen. Kaptunk néhány kérdő pillantást, de általában a lányok nyálcsorgatva bámulták Hoseokot és ahogy láttam, némelyik engem is megnézett. Ez nekem kicsit kellemetlen volt, de nem tehettem ezzel kapcsolatban semmit sem. Úgy látszik ilyen lesz az elején egy átlagos nap a suliban... De, legalább Hoseok mellettem van.