𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

23. - rövid

Próbáltam összeszedni magam, ami elképesztő nehezen ment. Fehér bő pólóban és a tegnapi farmeremben topogtam. Ahányszor felemeltem a kezem, hogy kopogjak, annyiszor engedtem vissza magam mellé. Nem tudtam, hogy mi vár rám, ha bemegyek ezen a kurva ajtón. Lehet, hogy mindennek vége egyből, lehet, hogy csak később... Sóhajtottam egyet és a kopogtatást kihagyva benyitottam. Adam éppen a nappaliból ment a konyhába, szóval pont meglátott. Nyeltem egyet. Megtorpant és úgy nézett felém.

- He-helló – intettem neki. Amikor észhez tért egyből sietni kezdett felém. Volt már ilyen. Ha nem úgy viselkedtem ahogy azt elvárták, akkor lazán pofon vágtak. Összeszoríttam a szemeim és megfeszítettem a testem az ütésre felkészülve, ami nem következett be. Két kart éreztem, amik szorosan öleltek át. Ez komolyan Adam Collins? Ő a nevelőszülőm? Tegnap nem jöttem haza. Nem is mérges ezért?

- Yoongi – motyogja, majd elenged és nézni kezdi az arcom – Mi az isten történt veled? Az arcod? Verekedtél? Lekezelted a sebeket? Kik voltak azok? Hányan voltak? Mi-

- Yoongi! – kiáltott fel Lilith és ő is nekem szaladt, majd megölelt – Annyira aggódtunk!

- Köszönöm... – suttogtam és biztos voltam abban, hogy nem hallották meg. Beinvitáltak a nappaliba, én pedig elmeséltem nagyjából a dolgokat. Elmondták, hogy vigyázhattam volna jobban, de büszkék rám, mert az osztálytársamat védtem meg. Megleptek. Szemeik alatt nagy táskák helyezkedtek el. Ezt azzal magyarázták, hogy egész éjjel fent voltak, mivel Tae baszott szólni nekik. Fasza, ezután majd leteremtem. Őszintén örültek nekem és mosolyogtak, ahogy tudtak. Ezt a meghitt pillanatot Taehyung berobbanása zavarta meg. Egyből rám vetette magát. Elkezdett ölelgetni, de amint lenyugodott, felrángatott az emeletre. Bekapcsolta azt a filmet és már boldogabban ültünk neki... Holnapután fogok biztosan összetörni. Mi jöhet még?

A következő rész miatt lett ilyen rövidke ://