- Heeeey! – hallottam egy nagy kiáltást és fordultam volna hátra, mikor az a valaki rám ugrott, pontosabban a hátamra. Ha Namjoon nem tart meg, biztosan elesek. Majd' megszakadtam a hirtelen jövő súlytól, ezért kissé elszenvedő fejet vágtam. Ezen a barátaim nevettek is, én már nem annyira.
- Hát te? – emelte meg az egyik szemöldökét Jungkook.
- Csak vagyok – jelentette ki és leszállt rólam – Milyen volt a tegnapi randi? – csimpaszkodott rá a vállamra, amire megint feljajdultam. Teljesen oké volt a vállam, de szerintem mindenki megszenvedne egy egész testsúlytól. Amint a kérdés elhagyta a száját meglepődve néztem Hoseokra. Milyen randi?
- Az... Az nem randi volt!
- Akkor? Baráti filmezés egy kis romantisével? – vonogatta a szemöldökét. Kook idegesen kifújta a levegőt és mérgesen nézett a srácra mellettem.
- Nem filmeztünk. Képzeld el, átjött hozzánk és tudod mit csináltunk? Tanultunk! Semmi romantika nem volt benne. Nem vagyok buzi, sőt! Nem is szeretem őket – itt egy kicsit csodálkozva néztem, de hamar magamra vettem egy álarcot. Senki nem vette észre a reakcióm, aminek különösen örültem.
- Persze, persze – legyintett Hoseok – Ezek csak szavak.
- Én esküszö-
- Szerintem menjünk órára – álltam gyorsan közéjük, mielőtt bármi rossz történik. Hoseok vigyorgott, míg Jungkook mérges pillantásokkal illette, és biztosan meggyilkolta a szemeivel.
▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ ██ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁
Szenvedve vártam, hogy ennek a rohadt órának vége legyen. Földrajz. Pfuj, jobban utáltam, mint a rajzot. Általában ilyenkor a tolltartómat firkáltam tele pálcika emberekkel, mivel nem volt jobb dolgom, de most, a mai eset más volt. Szakadt az eső. Annyira, hogy a távoli dolgok elhomályosodtak a sok cseppecskétől. Most ez kötötte le a figyelmem. Szerettem az esőt, de fájdalmasan gondoltam arra, hogy ma kivételesen Tae nem tud értem jönni. Egy magazinnál lesz egy interjúja, majd fotózás valami márkás termékkel az előbbi után.
Csengettek.
Megkönnyebbülve, mégis nehézkesen álltam fel a helyemről, tipegtem le a lépcsőkön majd köszöntem el Namjoontól és Jungkooktól. Elsiettem a szekrényig és szó szerint bevágtam a táskám, mivel a tököm se fog vigyázgatni, nehogy elázzanak a tanszereim. Amúgy sem terveztem tanulni, a jegyeim éppen hidegen hagytak. A fontosabbakra mindig tanultam, de a többit leszartam. Nincs mit szépíteni, tényleg így voltam velük. Morogva léptem ki az épületből. Áldottam Taehyung csodás fejét, mivel egy fehér hoodiet adott rám. Stillesen néztem ki és volt kapucnim is... Az út felénél járhattam, mikor hangokra lettem figyelmes. Később kiabálásokra. A nevemet kiabálták...
Ajánlatos hallgatni közben: run
- Yoongi! – mondta ki újból, én pedig megfordultam. Láttam, ahogy szalad felém, közben vadul integet és egyetlen egy szót ismétel. Yoongi, Yoongi, Yoongi. Megesett rajta a szívem, így bevártam. Hoseok volt az, teljesen elázva, de nem teljesen érdekelte – Hál' istennek, hogy utolértelek!
- Nem értél utol. Én álltam meg neked.
- Majdnem – legyintett. Szemeimet forgatva indultam meg, ő pedig szokásához híven követni kezdett – Haza kísérlek.
- Miért, erre laksz?
- Nem – nevetett fel – De haza kísérlek! – fogott rá a vállamra.
أنت تقرأ
𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚
أدب الهواةAz embereknek a gyerekkoráról mindig kellemes emlékek jutnak eszükbe. Min Yoongi viszont a legborzalmasabb és legmegrázóbbat tapasztalta ekkor, és ennek következtében árvaházba került. Ott tengeti mindennapjait, kivéve, ha valaki magához veszi, de h...
