𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

36. - a nagy ötlet

Ajánlatos hallgatni közben: someone's someone

Már hazafelé tartottunk a kocsival. Taehyung mindenféleképpen velünk akart eljönni, szóval ücsörögnünk kellett néhány órát, sétálgattunk faltól falig... Amennyit vártunk, háromszor visszajöhettünk volna. Mindegy is, délután volt, nem akartam mást csak lefeküdni, zenét hallgatni vagy tévézni. A támlához döntöttem neki a fejemet és a szemeimet behunytam. A nagy semmittevésben hihetetlenül elfáradtam.

-... Szóval, azt terveztem, hogy elmegyünk egy három napos kiruccanásra. Dangjinbe mennénk, ott lenne a tenger, elmennénk az aquaparkba, túráznánk... – ötletelt Taehyung. Ha ignorálom, úgyis témát váltanak.

- Én ezt támogatom! – lelkesült be Hoseok. Fél szememet kinyitottam és ránéztem. Értetlenül tekintett rám, mire csak megforgattam a szemem és újból lehunytam.

- Én nem – motyogtam, de biztosan meghallották.

- Az most nem számít. Amúgyis jössz – lelki szemeim előtt láttam, ahogy megrántja a vállait Tae. Erre már feléledtem és értetlenül néztem rá.

- Miért is? – borult ráncba a homlokom. Az ilyenekre önszántából megy az ember, nem?

- Adamtől már elkértelek, ő is nagyon támogatja. Legalább kimozdulsz a szürke hétköznapokb- – itt félbeszakítottam Taet.

- Szürke hétköznapok? Mindennapra van valami program, sose hagytok unatkozni – sóhajtottam – Nem akarok menni. Legyen már pár nyugis napom. Ti menjetek!

- De már lefoglaltam...

- Mi? – kaptuk egyszerre a fejünket felé.

- Mindenki jön. Ha kell, rá is erőszakolom. Hét személyre foglaltam... Jimin apját lerendeztem; Jinnek semmi társasági élete nincs, szóval jön; Hoseok amúgyis jön; Namjoont megzsarolom a csajjal; Jungkookot kirángatom a lakásából, mondjuk a szüleit már neki is felkereste-

- Taehyung! – szakítottam félbe.

- Mi van? – néz rám értetlenül.

- Miért csak most szólsz?! – rivalltam rá – Meg amúgyis... Mikor mennénk?

- Holnapután – jelentette ki lazán, mire nekem tányér nagyságúak lettek a szemeim.

- HOLNAPUTÁN? – kiabáltam már – Tae, ez rohadtul nem így megy! – tettem keresztbe a kezeim.

- Most így fog! – szólt rám – Béreltem már egy kisbuszt is az útra. Én vezetem – húzta ki magát büszkén.

- Istenem... – fogtam a fejem. A nagy idegeskedésből és a gyilkossági kísérletemből a telefonom csengése szakított ki. Namjoon neve díszelgett a készüléken. Egyáltalán mikor adtam meg neki a számom? Egy sóhaj kíséretében felvettem. Éppen köszöntem volna be, amikor a másik oldalon lévő fél vadul hadarni kezdett valamit, amit fel sem tudtam fogni.

-... Szóval tudnál segíteni?

- Mi? – nyögtem ki nehezen – Előszöris, szia. Másodszor... Próbáld meg lassan elmagyarázni, mert semmit sem értettem – csóváltam hozzá a fejem is. A két tag a kocsiban kíváncsian lestek engem, habár engem is érdekelt ez az egész.

- Nem fogom megismételni magam! – szólt rám – Figyelj... Csak benned bízok meg a többi hülye közül, szóval kérlek, segíts! Itt vagyok a plázában, gyere ide.

- De mé'? – nyafogtam. Valószínűleg lőttek a délutáni terveimnek. Semmi kedvem plázázni.

- Majd megtudod! Siess! – és ekkor lerakta. Értetlenül bámultam a már elsötétülő készüléket. Most ez komoly?

- Na, mizu? – kérdezi Tae.

- Rakj ki a plázánál. Namjoonnal találkozok, valamit nagyon akar – sóhajtok fel a mondat végére.

- Mit akar? – érdeklődik Hoseok.

- Fogalmam sincs, de majd úgyis megtudjuk – túrok bele a hajamba tehetetlenségemben. Beletörődtem a sorsomba, miszerint nem lehet egy nyugodt percem sem. Tae irányt váltott, majd később a plázánál kirakott. Nam nem mondta, hogy hol találkozunk, így csak beléptem az épületbe. Egyből megtaláltam a szemeimmel, ahogy egy padon ücsörög lehajtott fejjel, a lábát egyfolytában jártatja, mint aki ideges. Egy sóhaj után megindultam felé és amikor elértem, megböktem. Ijedten kapta fel a fejét, de amint rájött, hogy csak én vagyok, elmosolyodott.

- Ah, örülök neked, Yoongi! – állt fel hirtelen és megindult egy irányba.

- Várj már! – fogtam rá a vállára – Miért kellett idejönnöm?

- Szóval. Van egy barátnőm. Mia a neve. Egy hét van a fordulónkig, én pedig venni akarok neki valami szépet – a végét elharapta és lehajtotta a fejét.

- Van barátnőd? – lepődtem meg. Itt mosolyogva bólintott egyet – Mióta vagytok együtt?

- Öt hónapja.

- ÖT HÓNAPJA? – az állam a földet súrolta, annyira meglepett ez az egész. Kim Namjoonnak barátnője van öt hónapja. Annak a Kim Namjoonnak, akit azzal csesztetnek, hogy meleg. Még én is azt mondanám. Még Jin is azt mondta. Most akkor mi van?

- Jó, azért ennyire nem hihetetlen – vakarta meg a tarkóját.

- Tudom, csak... – tátogtam, mint egy hal. A szavak egyáltalán nem jutottak az eszembe.

- Csak Hoseok, meg mostmár Taehyung is azzal piszkál, hogy tuti meleg vagyok. De mondtam már, hogy nem vagyok az! – húzta el a száját.

- Én elhiszem, hogy nem vagy meleg, főleg azért, mert barátnőd van, aminek gratulálok...

- Köszi – motyogta egy mosollyal.

- Deee van egy rossz hírem.

- Hm? – borult ráncokba a homloka.

- Holnapután megyünk kiruccanni pár napra és te is jössz.

- Mi? Jön Hoseok, meg Taehyung...? – itt bólintottam – Biztos, hogy nem megyek. Ne is álmodjon róla senki!

- Jó, figyelj! Megértem teljesen, hogy nem szimpatizálsz velük, majd megmondom nekik, hogy ne csesztessenek. Legalább ezt a pár napot bírd ki, szerintem jó lesz. Kook is jön, meg kettő másik fiú, akik nagyon kedvesek. Jin és Jimin. Tuti bírni fogod őket. Adj egy esélyt az egésznek, oké?

- Hm... – komoly arccal nézte a földet és gondolkodott. Hogy miért próbáltam rávenni erre? Ez csak jobb, ha én mondom neki, minthogy Tae zsarolja meg a lánnyal – Akkor Jungkook is jön...

- Igen.

- Meg te is jössz...

- Hát, igen. Jövök – bólintottam nehézkesen.

- Meg az a kettő srác is szerinted normális...

- Aha – húztam el a végét.

- Jó, akkor jövök – sóhajtott egy nagyot – De, ha egyszer is próbálkozni fog valamelyik... – emelte fel ujját.

- Nem fog, nyugi. Majd én megnevelem őket – vakartam meg a homlokom. Nehéz egy menet lesz...