Az embereknek a gyerekkoráról mindig kellemes emlékek jutnak eszükbe. Min Yoongi viszont a legborzalmasabb és legmegrázóbbat tapasztalta ekkor, és ennek következtében árvaházba került. Ott tengeti mindennapjait, kivéve, ha valaki magához veszi, de h...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lezártam a telefonom és eldőltem az ágyon. Nagyon lefáradtam a mai napon, így nem is csodálkozok, hogy bármely pillanatban el tudnék aludni. Az utolsó gondolatom az, amit Namjoon mondott még nekem...
- De most várjál... Hogy-hogy ilyen jóba lettetek Hoseokkal? – kortyol bele a kávéjába.
- Én nem tudom... Nem is emlékszem pontosan. Egyszercsak barátokká váltunk – hazudtam. Persze, hogy tudom. Nem fogom elmondani Namjoonnak, hogy 'hát majdnem összetörtem végleg és fullra kikészültem, de ő ott volt és segített'. Az előbbi verzió egyszerűbb, nemde?
- Furcsa ez nekem...
- Mi a furcsa neked?
- Hát figyelj... Ha az elmúlt éveket nézzük – hajolt hozzám közelebb, mintha bizalmas dolgot akarna mondani – Elsőben minden buliban ott volt, sok barátot szerzett. Mellesleg lefeküdt az akkori csajommal, de most nem ez a lényeg. Másodikban összeveszett a maradék normális barátaival és márcsak a rossz társaság jutott neki. Volt egy pasija, akivel két hétig volt együtt, de megcsalta... Azért jött össze vele, mert a csávónak nem kellett ilyen futó kaland. Ebben az évben minden egyes héten bulikba járt, a folyosón csak úgy lekapott embereket... Miért pont veled kezdene barátkozni? Amikor idejöttél, emlékszel... Teljesen rád volt szállva, most meg hirtelen barátok lettetek. Nem furcsa ez neked?
De, Namjoon. Tényleg furcsa. De nem ő szállt rám. Én szálltam először rá. Mindig a környékére tévedtem, sosem löktem el magamtól eléggé... Ő csak kihasználta a lehetőséget. Tálcán kínálom magam neki. Ki tudja miket csinál, amikor nem vele vagyok... Ahj, de hülye vagyok. Képes lennék elrontani a jelenleg jó életemet egy ennyivel, mert kötődni kezdtem hozzá nagyon erősen. Talán tetszett az, hogy Taehyungon kívül van még valaki, aki nem néz egy szellemnek vagy nem is tudom... Most összeszorult a mellkasom. Hogy lehettem ennyire hülye? Mindenki megmondta, hogy Hoseok milyen. Namjoon és Jungkook sem bírja, ami nem oktalan. Ráadásul lefeküdt Nam csajával! Ez annyira undorító... Az ilyen embereket nagyon elítéltem régebben. De mi történt? Tudom, hogy mennyire egy rossz ember, mégis leginkább a jó dolgok jutnak eszembe. Amikor megvígasztalt; amikor az esőben, összeverve szaladtunk, miközben nevettünk a fájdalom ellenére is; amikor közös erővel berúgtunk; vagy amikor együtt cigiztünk... Miért nem az jut eszembe, hogy az elején miket mondott nekem és hogyan bántott meg? Mi van velem? Most, hogy így a fejemben van... Előttem van az a pillanat, amikor a szemeit kielemeztem az egyik órán.
Szépek a szemeid...
Ez volt az utolsó mondat, mielőtt elnyomott volna az álom...
꧁꧂
- Nah, akkor mindenki készen áll? – csapta össze a tenyerét Taehyung. Egy padon ültünk a szökőkúthoz közel. Mindenki itt volt és még nem veszekedett senki. Megmondtam Hobinak meg Taenek, hogy hagyják abba a melegezést, mert Namjoont nagyon zavarja. Győzködnöm kellett őket egy kis ideig, de belementek. Elsőnek egy ruhaboltba mentünk be, mert kitalálták, hogy legyen egyenpólónk. Ez a legszükségesebb egy kiruccanásra, nem? Mindenesetre találtunk fekete pólókat, amiknek az ujján ilyen fényvisszaverős cucc van, csakhogy ne legyen olyan egyszerű. Ezután megindultunk a cipő boltba, mert nekem egyfajta cipőm van - mondjuk engem ez nem annyira zavar -, Jiminnek meg Kooknak pedig kell egy túrabakancs. Kiválasztottam egy Adidas sportcipőt, ami nem is volt nagyon durván vészes. Itt is hamar megvoltunk. A társaság nagy része megéhezett, így beültünk a gyorskajás részbe. Én ettem egy duplasajtos hamburgert, Jin egy rament, Kook meg sushit, Hobi és Namjoon kínaiztak, Jimin meg Tae pedig KFCből ettek.
- Te Tae – lopott tőlem egy sült krumplit Jungkook.
- Hm? – mosolyogva emelte rá a szemeit.
- Hogy lesz ez az egész?
- Hát – most ő is vett tőlem egyet. Szerencse, hogy nagy adagot kértem – Első nap amikor megérkezünk, felfedezzük a környéket, főzőcskézünk, mert apartmanban leszünk. Másnap - ha minden jól megy - a közeli városban lévő aquaparkba fogunk menni. Fasza kis hely. A harmadik napon túrázunk, a negyediken szabadprogram. Az ötödik napon megyünk majd haza – vázolta fel a terveket.
- Hát de figyelj –szólalt meg Jin – Akkor venni kéne kaját is, nem? Gondolom nem odakészítik majd nekünk... – gondolkozott hangosan.
- Igen, azért jöttünk ide, mert itt volt egy mindenes bolt – bólintott.
- Holnap mikor indulunk? – nyelte le a tésztát Namjoon, mielőtt feltette volna a kérdését. Olyan hamar küzdötte le a falatot, hogy azt hittem meg fog fulladni.
- Menjen mindenki Yoongiékhoz délre. Gondolom tudjátok hol lakik...
- Én nem – csóválta a fejét Kook.
- Majd beküldöm a címet a csoportba – vontam vállat. Összeszedtük magunkat és megindultunk kaját venni. Volt a kosárban hús, pillecukor, gumicukor, zacskós leves, kávé, mogyoró, chips, elem, csoki - de rohadt sok - és nem utolsó sorban kenyér. Azt nem tudom, hogy dobáltak-e mellé még valamiket, amik takárasban voltak, de a lényeges dolgokat mind megvettük. Készen állunk mi erre?
