𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

68. - im not okay

Ajánlatos hallgatni közben: touch

Tapsvihar következett Beethoven egyik szimfóniája után, de ez más volt, mint a többi. Az emberek készülődni kezdtek és a terem lassacskán ürült. Kihasználtam az alkalmat és én is szélsebesen robogtam ki. Éjfél. Úristen, ennyi ideig tartott? A háromnegyedét végigaludtam... Beletúrtam a hajamba és egy sóhajtás után megindultam a buszmegállóhoz.
Észrevettem, hogy mellettem egy átlagos autó szépen lelassít és mellettem döcög. Arra már odakaptam a fejem, ahogy lehúzódott az ablak és megláttam Őt. Lesokkolódtam és megálltam. Rám mosolygott, majd halkan ennyit mondott:

- Pattanj be. Elviszlek – akármennyire haragudtam rá, beszálltam. Buszozni nem volt kedvem éjfélkor és még ez gyorsabb is volt. Ahogy elnéztem, észrevettem, hogy világosbarna a haja(!), és hatalmas fekete karikák vannak a szemei alatt. Még így is képes voltam elveszni a látványban, így inkább nem kísértettem magam és az ablakon kifele néztem – Úgy érzem – köszörülte meg a torkát – Feszültség van köztünk.

- Az lehet – bólintottam.

- Bocsánatot szerettem volna kérni a múltkori miatt – ezután már ránéztem érdeklődve – Lehet túl messzire mentem...

Hoseok szemszöge:

- Lehet túl messzire mentem – pillantottam gyorsan rá, majd a szememet megint az útra szegeztem – Ideges voltam. Szóval bocsi...

- Bocsi? – nevetett fel – Én nem tudom mi történt pontosan... Ki a faszom ez a Woojin és mi a faszért viselkedsz így? – gesztikulált hevesen – Ha visszagondolsz, szerintem tök jól elvoltunk egymással, de már egy bizonyos hétfőn más voltál...

- Más voltam? – lepődtem meg. Én nem érzékeltem magamon változást – És légyszíves ne beszélj így Woojinról. Gyerekkori barátom, vele nőttem fel. Szoros vele a kapcsolatom – válaszoltam kimérten.

- Bezzeg egy ilyen szadista idiótával szoros a kapcsolatod, de velem kezdetleges volt? – motyogta az orra alatt. Gyorsan elfordította a fejét tőlem, nekem pedig meg kellett állnom a lámpa miatt. Mivel az ablak visszatükröződött, pontosan ki tudtam venni Yoongi alakját, ahogy hevesen törölgeti a szemeit. Gombóc keletkezett a torkomban, mivel rossz volt így látnom – Hogy volt ez kezdetleges? De tényleg – nézett végre rám. Fekete táskák voltak a piroskás szemei alatt. Már nem fogta vissza magát, nem törölgette a szemét, hanem hagyta, hogy folyjanak egymás után a könnyek. Hiába volt zöld a lámpa, meg nem mozdultam – Te pattintasz le magadról, pedig te jöttél oda hozzám azon a bizonyos csütörtökön. Ha ennyire egy szemét szar alak vagyok, akkor nem tudom, hogy miért kerested a társaságom! Mi volt azokon az esős délutánokon? Hm?! Tudod, életemben először nyíltam meg valakinek a szüleim halála után – ezután döbbenet ült ki az arcomra. Tudtam, hogy történt valami a szüleivel, de arról fogalmam sem volt, hogy mi... – Jaj, nem kell ez a sajnálás! Kaptam belőle eleget – forgatja meg a szemeit – Utána amikor volt az első bulink. Épp a temetőből jöttem el... Nem tudtam, hogy miért megyek a te irányodba, de csakúgy odakeveredtem... – nevetett fel.

- Yoongi...

- Mi a faszom volt az a csók a kiruccanáson, hm? – kezdett el már ténylegesen sírni – 'Csakúgy, mert ez tök természetes' nem? – nevetett fel megint – Tudhod – szipogott – Te voltál az egyetlen ember az életemben, aki előtt annyira megnyíltam, hogy sírtam bűntudat nélkül. DE MÁR BÁNOM! – kiabált a képembe.

- Yoongs...

- Tudod bazdmeg, szerintem ha megcsókolsz valakit és sok időt töltesz vele, akkor már együtt vagytok. De bocs! Nem mondtuk ki!

- Yoon- – itt félbeszakított.

- Mi történt? – nézett megtörten rám, amitől összeszorult végleg a torkom – Mi volt az a meghatározó dolog, ami ezt tette?

- Yo-

- Nem azt akarom hallani, ahogy ismételgeted a nevem! – nézett rám idegesen és letörölte a könnyeit.

- Nem tudom. Őszintén nem tudom – kezdtem el csóválni a fejem. Elakadt a szava és csak nézett. Megint könnyek gyűltek a szemébe, és láttam, ahogy egyre jobban összetörik.

Miattam...

A következő dolog az volt, hogy kiszállt az autóból és szaladni kezdett. Ott, a lámpa előtt hagytam a kocsit, mivel úgy éreztem, hogy utána kell mennem. Szaladtam, és közben átkoztam magam.
De tényleg, mi is történt pontosan? Woojin mondta, hogy rossz hatással van rám Yoongi. Lehet emiatt kezdtem így viselkedni? És erőltettem magamra ezt az érzést...?

Egyszercsak Yoongi elesett. A hátára fordult, és zokogott. Sose láttam még akkora fájdalmat, amit ő mutatott. És ezt én tettem vele.

- Mhenj ehl khérlekh – szólalt meg. Én leültem az út közepére, tisztes távolságra tőle – Ahzt mhondtham, h-hogy mhenj ehl! – rivallt rám, de nem mozdultam.

Yoongi még egy óráig sírt az út közepén. Utána elájult az - utólag kiderült - éhségtől és kialvatlanságtól.

Én pedig soha nem éreztem magam ilyen szarul...

---

Bocsi, már nem tudtam átolvasni, mivel majd' bealszok. Szóljatok, ha van benne valami hiba, és javítom. ^^
Remélem azért tetszett!

Szerintetek mi lesz Yoongi és Hoseok kapcsolatával?

_cappy