𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

87.- együtt

Ajánlatos hallgatni közben:  thousand years

- Teljesen kivagyok – dobtam le magam a kanapéra fáradtan.

- Szerintem jó leszel. Holnap majd tudsz táncolni – nevetett fel és leült mellém. A vállára hajtottam a fejem és felsóhajtottam. Nem akartam a holnapi bált, mivel akármilyen jó is volt táncolni Hoseokkal, a formaságokat nem nagyon kedvelem. Vigyáznom kell hogy beszélek, kivel beszélek... Nem járathatom le a nevelőszüleim és ronthatom el ez estéjüket... – Nagyon elgondolkodtál valamin – szólalt fel, miközben a hajammal szórakozott.

- Csak... Csak izgulok a holnap miatt – húztam el a számat – Szívem szerint visszamondanám – nevetettem fel kínomban.

- Jaj, Yoyoo – sóhajtott Hoseok – Menni fog! Ügyesen begyakoroltad, szóval ne izgulj – felemeltem a fejemet a válláról majd megdörzsöltem a szemem. Ő komolyan rám nézett, mire én kérdően pislogtam rá. Két kezével megtámasztotta a fejem és hosszan megcsókolt. Milliónyi pillangó repült fel a hasamban és keltek életre. Amikor elhajolt, kábultan néztem rá, mivel a csókjai olyan hatással voltak rám mint a drog – Olyan vagy mint egy cica – állapította meg összeszűkített szemekkel – Szedd össze magad és hozz a szobámból egy pokrócot – állt fel tőlem hirtelen, én pedig zavarodottan pislogtam.

- Minek? – szóltam utána, de ő a konyha felé ment. Nem válaszolt, így hosszan lehunyva a szememet vettem rá magam, hogy menjek fel az emeletre egy pokrócért. A szobájába érve észrevettem képeket a falon, amelyek eddig nem voltak ott. A kiruccanásunkról volt egy csoportkép; egy olyan, amelyen ő és én cigizünk, látszólag ittas állapotban; és nem utolsó sorban egy olyan, amelyen futunk összekulcsolt kézzel az esőben. Az utóbbi honnan van meg neki?

- Kihyun fotózta – szólt mögülem, mire megugrottam. De legalább választ kaptam a kérdésemre – Arra járt és meglátott. Mivel már korábban is letagadtam az ilyesmit, megörökítette. Igen jó kép lett, az egyik kedvencem – mosolyodott el a végére – No de, gyere légyszíves – nyúlt a kezem után és húzni kezdett.

- Hova megyünk? – nem kaptam semmilyen választ, csak célirányosan mentünk előre. Egy hátsóbejárathoz vezetett, ahol elengedte a kezem. Elvette tőlem a takarót, majd kislisszolt az ajtón, amit az orrom előtt csukott be, és fordította rá a kulcsot – Hoseok!

- Várj egy picit – szólt a lap másik oldaláról. Öt perc múlva fordult a kulcs az ajtóban, én pedig kíváncsian nyomtam le a kilincset, de ami a szemem elé tárult... Az a látvány... A hátsó kertjükben lévő cseresznyefát felöltöztette égőkkel, egyik ágára lámpást helyezett. A földön helyezkedett el a kiválasztott pokróc, a fűben pedig néhány mochi volt, amelyek tányérre voltak helyezve. Csillogó szemekkel néztem rá, de ő csak visszafogottan mosolygott – Hogy tetszik?

- Imádom... – válaszoltam halkan és megindultam a takaró irányába. Amint odaértem, leültem rá, majd elterültem rajta. Mellém feküdt, rám mosolygott, majd lekapcsolta az égőket, így csak a lámpás világított. Így, hogy alig volt fény, láttam már tökéletesen a csillagokat is. Tátva maradt a szám ettől. Mosolyogva fordultam felé, majd kérdeztem meg: - Miért leptél meg ezzel?

- Kérdezni szerettem volna csak valamit – vonta meg a vállát. Ő felült, így én is követtem. Értetlenül néztem rá, mire belekezdett:

- Fülembe suttogtad szívedet,
Karjaidba zártad lelkemet.
Elcsavartad buta fejemet,
S nem hittem, hogy ez meglehet.

Mosolyogva bíztattál,
Szerelembe ringattál,
Érzésekkel tápláltál,
És szeretettel vígasztaltál.

Csillagokkal ragyogtál,
Nevetéssel daloltál...
Szíveddel hallgattál,
Lelkeddel simogattál...

Álmaimban téged látlak,
Mosolyomban megtalállak,
Az éjszaka csöndjében hallani lehet:
hadd legyek Yoongi csakis a tied.

A könnyeimmel küszködtem. De tényleg. A szó szoros értelmében. Ahogy hallgattam a hangját az éjszaka csöndjében, úgy érintették meg egyre inkább a szívem a szavai. Amint befejezte, elmosolyodott és megsimította az arcom, nekem pedig kész, vége, meghaltam. Hangos sírásban törtem ki és öleltem át. Ő felnevetett és finoman simogatni kezdte a hátam.

- Ho-ho-hoshi – próbálkoztam a beszéddel, de nem bírtam beteleni azzal a sok érzelemmel, ami engem abban a pillanatban ért. Letötölte óvatosan a könnyeimet és megcsókolt. Megint meghaltam. Soha nem gondoltam volna, hogy elbírok ennyi boldogságot, de úgy látszott, hogy tényleg nem ment.

- Szóval Yoongi – kezdett bele, miután elhajolt – Lennél a párom?

- Bhazdhmegh ighen – ugrottam megint a nyakába, melynek következtében megint a földre hemperedtünk, de ő csak nevetett. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen történik velem...

❝De, komolyan beszélek. Yoongi, lesz egy szerető családod, lesznek igaz barátaid és lesz egy szerelmed. Majd nevetve gondolsz vissza erre, mikor ezt mondtam, de akkor már tudni fogod, hogy igazam volt.❞

Igazad volt, Wonpil... Mindenben igazad volt...

.
.
.
hey hey!
nem akarok elkeseríteni senkit sem, de már csak maximum két rész van hátra történetből. ne szontyolodjatok el, mivel a továbbiakban sem hagylak titeket történet nélkül ^^
köszönöm, hogy még mindig olvassátok, ezer hála ❤️

_misluca