𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

88. - final

Idegesen gyűrögettem a zakóm alját, miközben ültünk az asztalunknál. A társaságunk Taeből, Jiminből, Jinből és még néhány női modellből állt. Próbáltam természetesen viselkedni és nevetni a többiekkel, hiába nem értettem a poént. Nemrég érkeztünk, és a nevelőszüleim már most több emberrel beszéltek, mint én egész életem folyamán. Voltak olyanok, akik csak ittak; voltak azok, akik kényszerből jöttek el; voltak akik próbálták a legtöbb pénzt összeszedni az estén; és kevesen voltak, akik igazán élvezték volna a bált. A lányok közösen mosdóba mentek, így fellélegezhettem, de a többiek is ezt tették meglepetésemre.

- 'Jaj hát nekem ez egy a sok közül, csak miattatok jöttem el' – véknyította el a hangját Tae – Idegesítő libák – húzta le a poharában lévő italt. Jimin csak félénken mosolygott, Jin pedig felröhögött.

- Pláza macska az összes, felesleges velük törődni – kortyolt Jimin a pezsgőjéből.

- És Yoongi – nézett rám Jin – Milyen az első céges buli?

- Izgalmas – sóhajtottam fel.

- Hát igen, ezt sem az alkalmazottaknak találták ki. Mi azért vagyunk itt, hogy flexeljenek velünk az emberek. Mondjuk, a vége felé már tök jó, mivel a sok befásult öreg hamar lelép – vont vállat.

- Jaj fiúk, ne haragudjatok meg, de várnak a másik asztalnál – simított Tae és Jin vállára az egyik lila hajú lány. Miután elment még rákacsintott a barátomra, akinek fintorba torzult az arca.

- Barátom van, kikérem magamnak – tette keresztbe a karját.

- Mi az Taehyungie? – gügyögött Seokjin – Régen volt egy kis kufirc, ezért érzékenyek vagyunk? – szívta a vérét.

- Kuss – nézett rá komolyan.

- Igazam van? – nevetett fel.

- Milyen magabiztos valaki! Csak nem elvesztetted a szűzességed? – emelgette a szemöldökét mosolyogva.

- Tae, kussolj – mosolygott felé Jin idegesen majd kikapta a belső zsebéből a lapos üveget és jól meghúzta azt.

- Ez egyre jobb – dőlt hátra sóhajtva Jimin. Egyszerre figyeltünk fel a bemondóra, aki ott állt a kis emelvényen. Elmondta, hogy mennyire örül, hogy ennyien összegyűltünk, majd beszélt egy picit a bevételekről meg lelkizett. A beszédét a híres 'ezennel megnyitom a bált' mondattal fejezte be. Az élő zenekar valami pörgősebb számot kezdett el játszani, mire sokan táncolni kezdtek. Jimin megitta a maradék pezsgőjét, majd a tánctér felé indult. A velem szemben lévő fiúk csak maradtak a helyükön, és mindenféle táncfelkérést elutasítottak. Én nem lehettem ilyen szerencsés. Adam elmondta, hogy kikkel kéne táncolnom, és az első ilyen ember meg is talált. Egy fiatal lány volt az, cégörökös. Hogy megtartsuk a jó a kapcsolatot, nem szabadott elutasítanom, hiába akartam. Már nekem sírnom kellett ettől a megjátszottságtól és fájt a szám a sok hamis mosolytól. Miután ez véget ért, egy jazz szerűt kezdtek játszani, én pedig megkönnyebbülten rohamoztam meg az asztalunk, ahol Jin és Tae felváltva ittak a flaskából.

- Amúgy mi van benne? – huppantam le velük szemben.

- Titok – kacsintott Jin.

- Valami kibaszott erős cucc – kuncogott Tae, és én már itt tudtam, hogyha így folytatják, akkor biztosan részegek lesznek. Tíz perc múlva megint egy konkrét darabot játszottak, és nekem mennem kellett felkérni az egyik szabadúszó modellt, hátha csatlakozik a céghez. Utálom ezt a légkört még ezt a 'valamit valamiért' dolgot. Adamék hiába jól bánnak az alkalmazottakkal, ilyen ez a biznisz. Ez a tánci tánci így ment még sokáig, pontosan három órán keresztül. A fontosabb emberek már menni készültek, de megvárták még az utolsót. Ez a keringő volt. Nem tudom miért, de ezt a végére hagyták, nekem pedig elfogytak a táncpartnereim, így fáradtan indultam meg a barátaimhoz, akik köddé váltak. Egyedül biztos nem ülök oda. Még az is jobb, ha itt állok, minthogy odamenjek. Hirtelen megkopogtatta valaki a vállam, én pedig kíváncsian fordultam hátra. Tátva maradt a szám, amint megláttam Hoseokot a szív alakú mosolyával. Öltönyben volt és a homloka elől a haját hátrafésülte.

Ajánlatos hallgatni közben:
You Are The Reason

- Nekem adná az utolsó táncát, Mr. Min? – tartotta ki felém a kezét, én pedig sokkosan, de belekapaszkodtam. Behúzott a táncparkettre, és amint odaértünk, el is kezdődött a szám, ami a You Are The Reason volt. Ezt egy fiatal lány énekelte a zenekar kíséretében. Mi pedig megkezdtük a táncot. Ő egyfolytában mosolygott és csillogtak a szemei, nekem pedig a szívem majd' kiszakadt a helyéről. Sokan megnéztek, hogy két fiú egymással táncol, de ez cseppet sem érdekelt. Lehet, hogy ezzel elrontottam a nevelőapám esélyeit, de egyszer élünk. Ahogy telt az idő, úgy éreztem egyre inkább azt, hogy csak mi ketten táncolunk. A külvilágot teljesen kizártam.

- Hogy lehetsz itt? – kérdeztem halkan, de ő csak megpörgetett, majd azt felelte:

- Kaptam meghívót Taetől – válaszolt könnyedén, majd a fülemhez hajolt – Meglepetés! – ettől kirázott a hideg és valami áramütés száguldott végig a gerincemen – I'd climb every mountain – énekelte halkan, karcosan. Én elmosolyodtam és folytattam:

- And swim every ocean – tudtam, hogy nincs jó hangom és még az alapszínvonalat sem tudnám érinteni, de ez sem érdekelt. Csak élveztem a pillanatot.

- Just to be with you, and fix what I've broken – vette át Hoseok, majd én.

- Cause I need you, to see – vigyorodtam el.

- That you are the reason – ezután ráfeküdtem a vállára és már csak dűlöngéltünk a szám végéig. Hallottam, ahogy szívünk egyszerre szaporán ver, és én képtelen voltam abbahagyni a mosolygást. Hobi dúdolt a fülembe és én ezt úgy éltem meg, mintha angyali éneket hallanék.
Innentől minden rendben lesz. Nincs az, ami keresztbe tehet Nekünk, de ha mégis így lenne... Együtt fogjuk megoldani. Hoseok és én. Hihetetlen az egész tudat, hogy végre szeretve vagyok. Én, Min Yoongi, szerelmes vagyok és van egy őszinte barátiköröm, új családom. Azt hiszem már el tudom engedni a múltam és nem kapaszkodni belé minden erőmmel. A szüleim sem ezt szeretnék... Boldog vagyok. Végre kijelenthetem, hogy boldog vagyok. A sok szenvedés megérte...
Annyi mindent átéltünk. Együtt nevettünk, együtt sírtunk, együtt futottunk az esőben... Hiába kerültünk távol is egymástól, sosem éreztem azt, hogy elhagyott volna...

Innentől nem ő és én vagyunk;

Hanem Mi.