𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

6. - hétfő

Ajánlatos hallgatni közben:
run

- Csá, Yoongs! – kiabált nekem Taehyung én pedig azt sem tudtam hol vagyok. Ő keltett fel, a takaróba gubózva aludtam. Elnyammogtam egy sort és próbáltam visszaaludni... De Tae nem így gondolta. Megfogott menyasszony pózban, és én csak hunyorogva néztem őt, aki kitotyogott a szobámból és az amellettibe ment. Nem tudtam mi lesz. Ő pedig nem tudta mit fog kapni tőlem. Egy jó lendítéssel belebaszott abba szégyentelen medencébe, én pedig utolsó erőmmel felkiáltottam:

- Bazdmeg! – úri fiú vagyok, tudom. Emberek a szentlélekben meg a csíkben, tudom is én... De azok akármennyire is imádkozhatnának egy ilyen után a kegyelemért, nem adnám meg nekik. Taenek sem fogom. Feljöttem a felszínre és megtöröltem a szemeim így láthattam a mosolyát – Ne vigyorgjá', mert mindjárt letörlöm a fejedről... Meg azt a töménytelen alapozót is – motyogtam magamnak és kikászálódtam a medencéből, majd a szobám felé vettem az irányt.

- Nem is használok alapozót. Nem kell az nekem, kapok a pofikámra elég cuccot – vont vállat.

- Nem hinném... Most fogom csak elverni rendesen azt a hiba nélküli pofikád – motyogtam még mindig és a szekrényemhez csoszogtam.

- Naaa Yoongi~ – huppant le az ágyra – Adam hívott át, mert lehet nem keltél fel. És nincs meg neki a számod – magyarázta – Nekem sincs, de ez mindjárt változik – a hátam mögé pillantottam és láttam, hogy a telefonomon nyomogat valamit. Szerencsére csak a névjegyekbe írta be magát, utána az ágy közepére dobta telóm – Tesó – mosolygott rám – Eldoblak suliba.

- Én pedig kopasz szerzetes leszek egy kihalt kolostorban, ahol éhezni fogok vagy gyerekeket eszek – sóhajtottam fel – Az istenért már!

- Mennyire vallásos vagy... Érik az a szerzetes dolog... – jegyezte meg, mire megforgattam a szemem – Nah, mi kín gyötör – hosszú lábaival egy lépéssel mellettem volt – Mi a... Nem pakoltad ki a bőröndöd, de betetted az egészet a szekrény egyik polcára, mintha jobb lenne... Jesszus Yoongi – nevetett fel.

- Pap leszel, hülye gyerek – a végét elharaptam és az volt a célom, hogy elmenjen és hagyjon magamra végre, de... Mint tudjuk, Taehyung nem így gondolta. Nevetni kezdett, majd elküldött a fürdőbe, hogy tusoljak le rendesen, ő majd megoldja. Ellenkeztem, de ez semmit sem ért. Nagyon gyorsan letusoltam, mert igazából ezt nem szeretem. Nem tudom miért, valamiért nem húzom el a tusolást, míg más ember igen. Visszarobogtam egy törölközővel a derekamon a szobámba, persze volt rajtam alsónemű. Nem nudizok Taenek. Másnak se fogok. Amint beléptem hozzám vágott két dolgot és rám parancsolt, hogy öltözzek fel. Magamra kaptam a dolgokat és csodálkozva néztem tükörbe. Nekem ilyen ruhám nincs. Egy fekete alapon fehér csíkos ing volt rajtam egy fekete farmerrel, aminek a szára nem simult rá a bokámra és még vissza is hajtottam.

- Tökéletes! – vigyorgott a hülye gyerek, persze tudtam mire. Stillesen néztem ki, igen, csak felettébb zavart, hogy a nadrágom Gucci volt, míg az ing Chanel márkájú. Drága cuccok az egyszer biztos. Ez a kettő ruhadarab drágább volt az életemnél is.

- Ezt nem vehetem fel – nyeltem egyet, mire a srác kérdőn nézett rám – Ez nagyon drága, a tiéd. Ha megszakad, nem tudom kifizetni még azzal sem, ha az összes cuccomat eladom...

- Nem kell – legyintett – A tiéd. Nekem van otthon ezekből egy egész szintnyi – vont vállat, mire a számat tátottam. Ő ennyire gazdag és híres lenne, hogy ilyenekbe járjon? – Látom a fejeden, hogy nem akarod elfogadni. Ha nem ebben mész, küldök neked egy videót, ahol ezeket máglyán elégetem és megetetem a kutyámmal, aki kihányja majd azt a cuccot odaadom az aranyhalamnak, aki ebbe belepusztul. Az aranyhalam élete múlik rajtad, Yoongi – nézett komolyan a szemembe. Fura a srác. Nagyon fura.

- Van kutyád meg aranyhalad? – nyúltam a táskámért, amit egy mosollyal díjazott. Nyert a hülye gyerek.

- Ja. A négylábú egyedet Yeontannak hívják, igaz úri kutya. A halam meg csak úszkál és van. Nah, menjünk! – nyúlt a csuklóm után és lerángatott az emeletről. Tegnap megvettük számomra a táskát, amely kiválasztásában a kék fejű segített. Fekete volt és egy Vans felirat díszelgett rajta. Én a kínaiban akartam nézni magamnak, de ő megvette. Egy darab Vansos pulcsim van, amit még a saját pénzemből vettem, mivel szeretem a márkát. Ilyen a cipőm is, ami szintén fekete. Szeretem a feketét.

A Tae gyereknek volt jogsija meg egy felvágós kocsija, de ő nem vágott fel vele. Merészen vezetett, azt hittem meghalok. Minden egyes sárgán meg néhány piroson is átmentünk és a magyarázata erre csak ennyi volt: nem lenne a legjobb, ha az első napon elkésnél. Rendkívül fura volt, de kezdtem megkedvelni és barátként tekinteni rá. Négy napi ismeretség után. Gratulálok Yoongi, majd beszopod, de ez van... 'Lassan' elérkeztünk a sulimhoz, ami amerikai stílusú volt. Ezért sem kötelezték az egyenruhát, aminek örültem. A haverom kirakott, majd ő is ment az iskolájához. Egy hatalmas sóhaj után eltipegtem az igazgatóhoz. Út közben sokan megnéztek, ami nem érintett valami jól, de próbáltam lenyelni. A főnök irodájához érve bekopogtam, mire bentről egy 'gyere' jött. Benyitottam és szembetaláltam magam a mosolygós, idősebb férfival. Elmondta nekem a cuccokat, térképet meg órarendet is adott. Mintha érezte volna, hogy szerencsétlen vagyok és eltévednék, de mélyen hálás voltam érte. Odapasszolta még a tankönyveket, amikből volt bőven... Más iskolában másod éves lennék, de itt harmadikos faszagyerek vagyok. Király. Feszengve hagytam el a kicsit biztonságot nyújtó irodát és megkerestem a szekrényem. Amint megtaláltam a 993-as számút a szám kombinációt alkalmazva kipattintottam a lakatot. Belegyömöszöltem a tankönyveim. Már csak a föci munkafüzet maradt és ezt terveztem feltenni a második polcra, mikor valaki megkocogtotta a vállam. Kíváncsian fordultam hátra és szembetaláltam magam egy barna hajú, mosolygós fiúval. Mikor ránéztem, kacsintott is egyet.

- Szia, új fiú – erre csak biccentettem.

- Mit akarsz? – tértem a lényegre, mire elnevette magát. Szerintem ez nem volt vicces, mondjuk tuti nem ezen nevetett... Egyáltalán minek gondolkozom ezen?

- Ajaj Cicus – ciccegni kezdett. Nah, király! Az első ember, akit kifogok egy ilyen idiótának kinéző, tenyérbemászó senki.

- Mondjad, mert dolgom van – sóhajtottam egyet unottan. Ez nem tetszett neki és megfogva két vállam a szekrényhez nyomott. Az embereket nem nagyon érdekelte ez, és csak mentek tovább. Kezeit kitámasztotta a fejem két oldalán én pedig álltam a tekintetét.

- Ne beszélj így velem, ha én kedves voltam – motyogta, mire megforgattam a szemeim – Ezt ne csináld, mert nem szeretem.

- Nem érdekel – húztam el a számat, de ezt figyelmen kívül hagyta.

- Mi az ideálod? – nyalta meg az ajkait.

- Egy kő. Köszönöm a 'beszélgetést' – nyomtam meg az utolsó szót – de nagyon sürgős elintézni valóm akadt – löktem el egy kicsit, mire kiszabadultam és bedobtam a föci mf-et a többi közé. Idegesen nézett rám, majd az ingem nyakát kapta el és hirtelen került hozzám még közelebb. Az előbb sem tetszett az annyira, ez pedig rátett egy lapáttal. Üres, érdektelen szemekkel néztem rá, mire a fülemhez hajolt és belesuttogta:

- Egyszer alattam fekszel majd és utána csak könyörögni fogsz az élvezetért, amit én okozok – ezután elengedett és elsétált. Értetlenül néztem utána és csak egy dolog jutott eszemben: ez a csávó rosszabb és gázabb, mint Tae.