𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

8. - friends

Ajánlatos hallgatni közben: you will never be alone

- YOONGI! – tépte fel a szobám ajtaját, én pedig kiejtettem a cigis dobozt a kezemből. A szívemhez kaptam és ijedten néztem a - rendkívül fura ezt kimondani - barátomra. Pont erről bészélgettünk tegnap délután...

- Te Yoongs... – parkolt le a ház előtt és kicsatolta az övét. Fejét felém fordította és komoly tekintetéből leszűrtem, hogy bizony lesz itt valami nagy dolog – Kérdezhetek valamit?

- Igen? – nyeltem egyet és a legrosszabbra is felkészültem... 'Adamék megkértek, hogy tudassam veled, miszerint holnap mész is vissza' vagy 'Sajnálom, de nem bírlak, szóval hagyj békén' variációk csak úgy kavarogtak a fejemben. Szólásra nyitotta a száját, de becsukta. Izzadni kezdett a tenyerem és gyorsan vert a szívem felkészülve a legrosszabbakra, mikor egy sóhaj után feltette a kérdését:

- Lennél a barátom? – csak pisolgtam rá, mert nem értettem az egészet – Tudom hülyeség meg gyerekes ez az egész, de én tökre bírlak és szeretném, ha barátok lennénk...

- Miért pont én? – kérdeztem meg az első dolgot, ami eszembe jutott.

- Te nem azt nézted, hogy mennyire vagyok egy híres modell és mennyi pénzem meg persze híres ismerősöm van. Láttam rajtad, hogy nem szívesen voltál velem azon a napon, de megtetted. Utána tűrted a hülyeségeim és csak egy kicsit néztél rám furán, de kezdted elengedni magad. Ennek pedig örülök! Nincs sok barátom. Nem garantálom, hogy normális és komoly leszek veled – itt felnevetett –, de azt megígérem, hogy ott leszek neked, ha szükséged van rám... Ha szomorú vagy, vagy boldog. Ideges vagy nyugodt... Meg minden egyéb ilyen cucc, és nem akarom végig mondani, remélem érted – a végét elmotyogta én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá. Bír engem. Pont engem!

- Hidd el nekem – köszörültem meg a torkom – Nem gyakran vagyok ilyen helyzetekben... Nem nagyon szimpatizáltak velem régebbről így hát – elmondjam-e neki? Elkell, hogy érezze, igenis szeretném, ha barátok lennénk – hát öhm – vettem egy nagy levegőt. Közben kíváncsi szemeivel találkoztam, amik engem néztek így egyre jobban lettem félénkebb – Igazából... Nekem... Ne-nekem ne-nem... – dadogsz is Yoongi. Nagyon jó vagy, mondhatom. Szedd össze magad és nyögd ki végre – Ne-nekem nem vo-voltak... Barátaim – a végét már suttogtam és éreztem, ahogy az a bizonyos gombóc keletkezik a torkomban. Nagyon rosszul éreztem magam. El is fordítottam a fejem, nehogy le tudjon olvasni bármit is az arcomról.

- Jaj, te! – mondta halkabban és hallottam a hangján, hogy mosolyog. Ezután egyből rám vetette magát és úgy szorított magához, mintha bármelyik pillanatban a részeim szétesnének – AKKOR BARÁTOK VAGYUNK TE KOLOSTORI EGYED! – kiáltott fel, mire én Őszintén, hangsúlyozom, ŐSZINTÉN nevetni kezdtem. Nagyon rég volt már, hogy szívvel nevettem és ez most történt meg sok idő után. Ah, csak ne kelljen csalódnom... Egyre jobban érzem, hogy mennyire fájni fog, ha ez bekövetkezik...

- Mi van? – vettem nagy levegőket, hogy ne zakatoljon ennyire a szívem az ijedtségtől.

- Kapkodjad a csülkeid, mert eldoblak suliba. Hoztam neked mára is szettet, nagyon király – emelte meg a kezében lévő dolgokat. Egy fehér alapú póló, amin a Rolling Stones logója díszelgett és egy bőr kabát volt nála. A széken hagyott farmerért ment és azt is a kezébe véve mosolygott, mint a vadalma – Kotródj öltözni! Én addig csinálok valami kaját, mert majd' kilyukad a gyomrom! – a tökéletes érzékeltetés miatt még a hasára is tette a kezét. A ruhákat rádobta az ágyra és kifáradt a szobámból. Gyorsan magamra kaptam a darabokat és nyugodtabban néztem a tükörbe. Már csak a farmerem volt nagyon hű de drága, a többi anyag átlagosnak volt mondható. Fogat mostam és letipegtem a konyhába, ahol a kedves barátom egy szendvicset eszegetett.

- Te Tae... – sóhajtottam, majd ördögien elmosolyodtam – Visszaadtam én neked a tegnapit? – itt félre is nyelte a darabok, majd egy köhögés sorozat után ijedten nézett rám, majd kínosan elmosolyodott.

- Milyen tegnapit? – eltette a mosogatóba a tányért és gyorsan felszaladt a felső szintre, én pedig utána eredtem. Befutott a szobámba, én meg utána. Ez így ment addig-addig, míg sikerült beterelnem ABBA a helyiségbe. Ördögien vigyorogtam.

- Cicc – vonogattam a szemöldököm.

- Yoongi~ meg tudjuk beszélni ezt. Csak ártatlan félreértés volt – mosolygott és szemeivel kegyelemért esedezett. Nem kapja meg! – Kérlek ne lökj bele! Barátok vagyunk! Puszi pajtások is! Ilyet tennél?

- Hát...

- Nah, látod! Azért nem szabad belöknöd mert... Mert reggel nagyon sokat szenvedtem a hajammal! Ezt te is tudhatod, hogy mennyire nehéz belőni tökéletesen ezeket a fránya tincseket! És ott van még ruhám is. Nagyon sokat gondolkodtam mit vegyek fel, meg persze neked is választottam! Szerintem nagyon jó, szóval itt van még egy ok, hogy miért ne lö- – itt pedig egy határozott mozdulattal belöktem a medencébe. Egy hősies, női sikollyal együtt borult bele a víz tömegbe én pedig nevettem, mivel egyfolytában lejátszódott, ahogy kapálózik és próbálja elkapni a kezem, de már akkor régen hátra léptem.

- Jhahj... – törölgettem a szemeim és ránéztem a felszínen úszkáló haveromra, aki durcás fejjel próbált kikászálódni. Közben összeszorított szemekkel gyilkolt meg, engem pedig megint elkapott a röhögőgörcs és gyorsan kisiettem a medencés szobából nehogy a pillanat hevében én is vízes legyek. A szobámba mentem és kerestem neki valami felszerelést. Megint nevetni kezdtem, ahogy cuppogva bejött a szobába, de már ő sem bírta tovább. Együtt nevettünk az ő szerencsétlenségén, én pedig már akkor tudtam, hogy ezt a pillanatot semmi pénzért sem adnám el senkinek. Tae úgy látszik be fogja váltani az ígéretét, amit én nem bántam. Ez az egész új nevelőszülősdi új volt több okból is. És ezt - még egyszer is elmondom - nem bántam. Fájni fog elengedni majd egyszer, az is lehet holnap. De nem fogom elfelejteni azt, hogy kezdtek boldogabbá tenni.