𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

44. - túra

Másnap kissé ital betegen keltünk fel és mentünk le reggelizni. Kómásak voltunk egész végig, mondjuk én bevágtam előtte egy americanot, ezért voltam én a legéberebb. Mindenki a saját szobájában pihent egészen tizenegyig. Akkor készülődni kezdtünk, mivel várt ránk egy kisebb túra. Én egy katonai nadrágot vettem fel bakanccsal és egy fekete pólóval. A gatyára felpattintott Tae egy láncot ezekkel a szavakkal: Igaz, hogy az erdőbe megyünk, de attól stillesen kéne kinézned. Csak beletúrtam a hajamba és már mentem is lefele az összekészített táskámmal. A konyhapulton volt hagyva egy alma, én pedig ezt kisajátítottam. Pár perc alatt elpusztítottam a gyümölcsöt úgy, hogy nyoma sem maradt. Lassacskám leérkeztek a többiek. Valaki egy farmert húzott fel, hozzá egy hoodiet választott, más pedig susi kabátban és susi naciban feszített. Utoljára Namjoon érkezett le. Bepattantunk a kocsiba és elmentünk a közeli, pár percre lévő parkolóhoz, amely közelében található a túra ösvény. Megkezdtük hát a kalandunkat, ami 10 kilométert jelentett. Átmentünk egy nagyon szép tisztáson, ahol Hoseok belelépett egy hangyabojba. Visítozott, a többiek kinevették. Megszántam és odamentem megszabadítani őt a sok csúnya hangyától, amit egy váll paskolással(?) köszönt meg. Ezután beértünk egy tölgyes erdőbe. Jin lefejelt egy ágat, így ő már vörös-puklis homlokkal folytatta az utat. A fenyős és tölgyes részt egy kisebb folyó választotta el egymástól. Át kellett kelnünk rajta mindenképpen. Ekkor jutott eszébe Namjoonnak az a csodás ötlete, hogy ugráljunk át a köveken, mivel a filmekben ezt csinálják. Kedvesen előre engedtük. Furcsa mód egész jól ment neki, de elszóltam magam. A közepénél járhatott. Egyhelyben állt és gondolkozott, hogy hogyan kéne eljutni a következőhöz, amikor csakúgy elvesztette az egyensúlyát és belecsapódott a patakba. Csóri hótig vizes lett, egyetlen szerencséje, hogy annak idején vízálló telefont vett és rá ütésálló tokott tett. Az már más, hogy az állítása szerint zsebében lévő airpodsja minden bizonnyal elúszott. Nem is értem, hogy miért hoz magával ilyet. Nagy nehezen kitaláltuk, hogy elhozzuk a mögöttünk lévő, nem túl nagy, kidőlt fát, ami pont akkora, hogy átérjen a másik oldalra. Kezébe kapta Jungkook, Jimin meg Tae, a többiek pedig figyelték őket semmi segítőkész szándék nélkül. Végül a fát jól elhelyezték és át tudtunk menni. Majd jött a fenyves. Én elcsúsztam és mindkét karom gyantás lett és borzalmasan idegesítő volt. Jungkook valami szarba lépett, szóval valljuk be, ő is elég rosszul járt. Nehézségek árán átverekedtük magunkat a fenyő erdőn, amit megint egy tisztás váltott fel. Földes úton haladtunk, mivel a tisztás közepén volt egy csárda szerűség és annak lehetett az uta. Már sietve értük el és csörtettünk be enni. Hamburgert, krumplit, hot dogot és mindenféle hízlaló étellel tömtük a fejünket. Épp indulni készültünk, amikor Jimin váratlanul hátraesett a székkel, neki egy izom állat, kigyúrt, töstes embernek. Ha hetvenmilliószor nem kértünk tőle bocsánatot, akkor egyszer sem. Az utolsó szakasz következett, ami egy nagyobb domb volt és lejtett az egész. Egyik pillanatban még Tae mellettem sétált, utána már csak azt vettem észre, hogy gurul. Megcsusszant és most felejthetetlen élményben van része. Így ért véget a túránk, ami egy nagy kör volt. Sérülésekkel, de méginkább élményekkel gazdag kirándulásunk volt. Ekkor jött még csak az este, ami kicsit hasonlított a tegnapihoz...

Kicsit.