𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

7. - heaven is a place on earth

Ajánlatos hallgatni közben: something just like this és a heaven is a place on earth

Nagy nehezen megtaláltam a termet, ahol lesz órám. Miután a fura srác elengedte a Taetől belopott ingem nyakát, megfordult és elsétált. Én néztem, ahogy távolodik. Már kissé messze ment el, mikor megláttam, hogy az egyik, magából sokat mutató hölgyeményhez odalép, és csak úgy lazán falni kezdi az ajkaival. Nem szimpatizáltam ezzel a sráccal, még Taehyunghoz sem volt hasonló, mivel említettem, hogy furább volt nála... De ő nem fura volt, hanem egyértelműen egy fuckboy, aki minden elővel párosodni akar. Ezért jött oda hozzám. Nem azért, hogy barátkozzon, vagy ilyesmi, hanem azért, hogy lefeküdjön az új gyerekkel. Bottal sem érnék hozzá...

Egy elég tágas teremben voltam. Mellettem nem ült senki ahhoz képest, hogy a pad hátul helyezkedett el. Alig kellett várnom, be is csengettek és a tanár már itt volt. Szemeivel nézni kezdte a csapatot, majd amin megállapodtak rajtam, elmosolyodott. Uhm, oké... Kicsit sem volt egy ijesztő vigyorhoz hasonló az szájrándulás. Egyáltalán... Megköszörülte a torkát, majd a tanár kihívott maga mellé. Szerintem volt vagy ötven az őszülő hajából ítélve. Régies öltözetben virított e csodás napon.

- Min Yoongi áll mellettem, az osztálytársotok lesz! Az osztályfőnök kért meg arra, hogy én mutassam be nektek. Nagyon rendes gyerek – nem is ismer pff –, remélem jól kijöttök majd vele. Szerintem ülj le... Namjoon mellé. Majd ő segít pótolni azt a fél éves anyagot! – mosolygott rám, mire bólintottam egyet. Minek pótoljam, ha már egy hét múlva visszavisznek? Miért akarja mindenki, hogy vegyem fel a tempót az itteni élettel? Ha pedig felvenném, váratlanul kidobnának... – Namjoon, ugye segíteni fogsz majd Yoonginak? – szorongatta meg a vállam. Mit szorongat ez? Engedjen csak el, mert nem engedtem meg, hogy hozzám érjen. Nem működött a telepátia, így a kezéért nyúlva a tanárnak szépen lehámoztam magamról. Nagy szemekkel nézett rám, de Namjoon kimentett:

- Persze! – felelte kizökkentve az öreget az én szem általi meggyilkolásomból. Egy ilyen 'figyelni foglak hülye gyerek' pillantást vetett rám utoljára, majd az új helyemre küldött, ami közép tájt helyezkedett el. Ami meglepett, hogy mindenki mosolyogva nézett engem. Ez felettébb zavart, de - mint a többi dolgot - próbáltam lenyelni. Csiga lassúsággal foglaltam helyet és gondolom történelmen voltam az öreg zagyválásából ítélve. Valaki - szerintem mindenkinek van tippje ki - megbökte a könyököm és felém nyújtotta a jobbját egy mosollyal egyetemben:

- Kim Namjoonnak hívnak – szürkés haja volt és amikor mosolygott előbújtak a gödröcskéi. Kedvesnek tűnt, de ez biztos csak azért volt, mert a tanár kérte meg rá. Elfogadtam a gesztust és kezet ráztunk.

- Nekem úgyis tudod már a nevem...

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ ██ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

- Ez pedig itt az ebédlő. Itt szoktunk ebédelni, pontosabban az ötödik óra utáni szünetben – magyarázta, mire bólintottam – Bocsi, hogy így gyorsban tanítás után mutatom ezt meg neked – nevetett fel kínosan.

- Nincs semmi gond. Nem sietek sehova – ezután megindult a helyiség kijárata felé. Amint innen kiértünk a főbejáratot vettük célba. Közben Namjoon mesélt, hogy milyenek a tanárok, az osztály, meg az idejáró diákok... Lelkes volt. Amint az ajtóhoz értünk, kilökte a lábával és el is indultunk a főút felé, ahol megpillantottam Tae kocsiját egy mosolygós fejjel. Már épp készültem volna elköszönni, mikor két lány állt elém.

- Sziasztok! – csavargatta a tincseit az egyik – Mia vagyok, egyel felettetek járok. Mond csak Yoongi, nincs szükséged az előző évi füzeteimre? Itt vannak! – vette át a mosolygó barátnőjét a füzeteket. Vagy hat volt a kezében – Egy egész fél évet nehéz lesz bepótolni... De itt vagyok én! Szívesen odaadom. Kell?

- Hát öhm... Elfogadom – vontam vállat. Ha nem adom vissza, így járt. A kezembe nyomta a teli füzeteket, majd vadul integetve elmentek. Namjoon felnevetett, de elköszönt egy 'na nekem mennem kell' kijelentéssel. Még intett nekem, majd elindult jobbra. Én egyenesen mentem a kocsihoz, aminek járt a motora. Beültem az anyós ülésre, Taehyung, pedig az ölembe dobott egy napszemüveget.

- Vegyed felfele! – utasított, mire megemeltem a szemöldököm, de magamra vettem a szemcsit.

- Neked is szia, Tae! – forgattam a szemeim, de ezt nem láthatta.

- Jó, jó – indult el normális tempóban – Holnap is én választok neked ruhát. Úgy megnézett az összes lány az udvaron, sőt! Még néhány srác is! Kettő csaj oda is ment hozzád – mesélte izgatottan.

- Ez nem azt jelenti, hogy megtetszettem a szemüknek. Csak Chanel meg Gucci volt rajtam, a pénzéhes emberek miért ne akarnak ilyen barátokat? – meséltem neki, mire csak rám csapott – Hé!

- PO-ZI-TI-VI-TÁS! – kiabálta a kocsiban – Most pedig meghallgatjuk a kedvenc számom! – nyomta be a rádiót. Azt hittem valami rock vagy rapp szám lesz az, de ehelyett egy női hang szólalt meg.

- Mi a...

- OOH, BABY, DO YOU KNOW WHAT THAT'S WORTH?! OOH, HEAVEN IS A PLACE ON EARTH! THEY SAY IN HEAVEN, LOVE COMES FIRST! WE'LL MAKE HEAVEN A PLACE ON EARTH! – lehúzta az ablakokat és feltekerte maxra a hangerőt. Ordítani kezdte a szöveget én pedig ijedten néztem rá. Az volt a legkínosabb, mikor meg kellett állnunk a pirosnál és ő nem vette halkabbra a zenét... Mint tudjuk, Tae nem így gondolkozik. Annyi ember kiabált rá más járműből, hogy 'máshol hallgasd ezt a buzi zenét!' 'vedd halkabbra te hülye gyerek' intések engem sodortak kínos szituációba. De ez Taehyung kedvenc száma, ezt kurva hangosan kell hallgatni. Ha szét megy a hangszóró, ha nem, ennek így kell szólnia.