𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

47. - mornin

Ajánlatos hallgatni közben: collar full

- Ah, szétmegy a fejem! – mondtam halkan és próbáltam megdörzsölni a szemeimet a jobb kezemmel, de nem tudtam. Valami súly lehetett rajta... Kíváncsian néztem, hogy mi lehet, amikor megláttam az édesen szuszogó Yoongit. A kanapén voltunk, én a sarokban, ő pedig a karomon szorosan mellettem aludt. A vállamra téve a buksiját aludta az igazak álmát. Elmosolyodtam, mivel aranyos látvány volt. Ekkor beugrott a tegnap este. A tánc, az érintések, a csók... Csodás volt, mit ne mondjak. Ez az első éjszakám, amikor nem történt semmi olyasmi, mégis kellemes volt. A fény hatására lassan nyitogatni kezdte a szemeit Yoongs, én pedig mosolyogva követtem ezt végig.

- Mióta nézel? – nyammogta.

- Egy ideje – bólogattam – Aranyosan alszol – a kijelentésemre elmosolyodott, kinyújtózkodott, majd a nyakhajlatomba temetkezett. Ez először persze meglepett, de megint csak a fantáziámat hagytam szárnyalni. Nincs ebben semmi rossz és piszkos dolog. Nem kell mindig arra gondolni... Hát nem – Nah gyere – bökdöstem meg az oldalát – Menjünk ki a konyhába.

- Mé'? – dörmögte a nyakamba, miközben csiklandozott a lehelletével.

- Mert egy kávéra lenne szükségem – ásítottam. Ő sóhajtott egyet, majd nehézkesen felkelt. A csók után nem sok maradt meg. Visszamentünk és ittunk még, meg csókolóztunk még... Ekkor ugrott be valami különös dolog. A titok tulajdonosát majd tuti kérdőre vonom.

- Jó reggelt! – köszönt Yoongi álmosan Jinnek és Jiminnek. Jimin főzhette a kávét, mivel a másik nincs nagyon olyan állapotban.

- Halkabban, halkabban – nyöszörgött Seokjin.

- Na mi van? – ütöttem rá a hátára – Megártott a sok pia? – mosolyodtam el.

- Ne is mondd! – dőlt hátra a székében – A buli végéig ittam még pár kört mindenkivel, utána Namjoonnal folytattuk itthon... Négykor zavartam fel, mivel féltem, hogy túl sok lesz neki és vihetjük gyomrot mosni. Komolyan féltem – nézett bele a szemembe.

- Elég rövid idő alatt részegedett le – dőlt neki a konyhapultnak Yoongi – Akkor is el kellett volna vinni, nem?

- Nem tudom hogy van ez a dolog – tettem karba a kezem – De ha ma szarul lesz, akkor elviszem – bólogattam.

- Úristen, kávé – szaladt oda a pulthoz, akit eddig emlegettünk – Basszátok meg, kell nekem gyógyszer. Sürgősen. Majd' széthasad a fejem! – dörzsölte a homlokát és ivott egy korty kávét.

- Tessék – tett Nam elé Jimin egy dobozt. Fájdalomcsillapító volt benne.

- Taehyung és Jungkook hol van? – emelte fel az egyik szemöldökét Jin.

- Az egy igen jó kérdés – bólogattam.

- Én arra emlékszem, hogy ott ültünk és ők beszélgettek... Utána elvonultak külön beszélgetni, majd leléptek, mivel elvileg Kook nem volt jól. De tuti nem voltak itthon. A szobánkban viszonylag rend van, Tae pedig inkább kupit csinál – gondolkodott hangosan Yoongi.

- Figyeltem még őket – szorongatta a bögrét Joon – A másik ajtón mentek ki, ami egy teljesen másik utcára vezet, azaz...

- ... Azaz, más irányba mehettek – fejezte be Namjoon mondatát Jin.

- Csak előkerülnek majd – legyintett Jimin – Nem mennének messzire. Még ők is itt hagyták a telefonjukat a mieinkkel együtt.

- Reméljük haza fognak állítani – sóhajtottam fel.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ ██ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Yoongi szemszöge:

- Figyi Hoseok – álltam meg mellette. Kint ült az udvaron és hunyott szemekkel pihent. Amint megszólítottam mosolyogva várta, hogy folytassam – Tudnánk beszélni? Úgy gondolom van mit a tegnap este kapcsán – tördeltem egyfolytában az ujjaim.

- Persze, ülj le – biccentett maga mellé. Lehuppantam a fűbe, a fa alá. A törzsének döntve a fejem vettem egy nagy levegőt és vártam, hogy legyen valami. Amikor Hobi rájött, hogy nem szándékozom elkezdeni, átvette a feladatot – Megbántad? – törte meg a csendet szomorúsággal a hangjában.

- Mi? – kaptam felé a fejem – Dehogy! Én csak... – néztem hirtelen oldalra, nehogy a szemeibe kelljen nézzek.

- Te csak? – csusszant be a látóterembe én pedig csak azért is arrébb vezettem a tekintetem.

- Én csak... Nem tudom, hogy szerelmes vagyok-e – mondham ki ehy szusszra. Éppen csak felé pillantottam, de láttam rajta, hogy megleptem és nagyon összezavartam őt.

- Ezt hogy érted?

- Őszinte leszek veled – fordultam felé – Soha, eddig nem éreztem ilyet. Voltak lányok és fiúk is az életemben, de ők valahogy... Mások voltak. Akkor, azt hittem szerelmes vagyok. De most jött ez az új érzés – vakartam a homlokom – Teljesen összezavarja az eddigi képem.

- Rendben – bólintott – És, milyen érzésed van?

- Hát – nyeltem egyet – Az biztos, hogy tetszel. A szívem nagyon gyorsan vert reggel is és este is.

- Akkor nincs gond – mosolyodott el – Ez így teljesen oké. Én eddig nem voltam még szerelmes, de elég valószínű, hogy az vagyok – lett szélesebb a mosolya. Nem tudom, hogy szeretem-e. Egy dolgot tudok: azt akarom, hogy megcsókoljon. Hirtelen hajoltam felé és nyomtam ajkaimat az övéinek. Egyből reagált. Belevezette ujjait a hajamba és én csak próbáltam követni a tempóját. Kezdett már elmélyedni a csók, amikor kicsapódott az ajtó és pár centire elhajoltam tőle. Kábultan néztem a nevető szemeibe és bámultam meg a duzzadt ajkait. Jin szólt, hogy kész a kaja, de nem sokat törődtünk vele. Egy mondatot suttogtam, így csak én és ő hallhatta.

- Szépek a szemeid.