𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

58. - gubanc

Ajánlatos hallgatni közben: who

- És mondd csak... - kezdett bele egy újabb témába Tae. Reggel volt és már úton voltunk suliba - Megkérdezted már a táncról?

- Hát... Igen... - fordítottam arrébb a fejem, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Igen, megkérdeztem Hobit. Csak nem éppen jó pillanatban, jó helyen és jó állapotban...

- Ééés? - bökött oldalba.

- Azt mondta, hogy szívesen elvállal - nevettem fel. Szerencsémre többet nem faggatott efelől. Tíz perc múlva lehúzódott a suli előtt és kitett, ő pedig tovább állt. Fáradtan baktattam fel a lépcsőkön és értem be az épületbe. A szekrényénél megláttam Őt. A szemeim egyből felcsillantak, és a szívem a szokásos ütemétől eltérve gyorsult fel pillanatok alatt. Ahogy csak ránéztem, elkapott az a megmagyarázhatatlan érzés, amit ilyenkor az emberek éreznek. Kapkodtam a rövid lábaim és értem el hozzá hamar. A szokásos köszöntéssel akartam üdvözölni, de váratlan dolog történt. Én hajoltam, de ő nem. Feszengve nézett rám, aki roppant értetlen volt. Mi történt? Gyorsan szétnézett és adott egy puszit, de én képtelen voltam leplezni a lepődöttségem.

- Szia, Hoseok! - lépett ki mögüle egy izmosabb srác - Oh, újabb dugó-pajtit szereztél? - ütötte karon és nevetett fel.

- Dugó-pajti? - ráncoltam a homlokom.

- Ő itt Yoongi a... - hezitálva nézett rám - az osztálytársam. Yoongi, ő itt Woojin - darálta le a mondat többi részét. Maximálisan zavarodott és kész voltam. Osztálytárs?

- Csak odavagy te is Hoseokért, nem? - emelgette a szemöldökét - Lerí rólad - itt pedig kacsintott - Csak kérned kell és már visz is ágyba, szívem!

- Mi a faszról beszélsz? - tettem karba a kezem - Kurvára nem tudom, hogy ki a gecinek képzeled magad - csóváltam a fejem.

- Áh, sziasztok! - szaladt az oldalamra Namjoon - Gyere, Yoongi, menjünk - kezdett elhúzni Hoseoktól.

- Nem megyek - határoztam el magam és néztem mérgesen a szemben lévő párost. Tapintható volt a feszültség, amit négyünk közt éreztem, de leginkább az izmos köcsög és én voltunk a forrása.

- Oh, akkor itt valami félreértés van! - nevetett Woojin hamisan és idegesen. - Nah, mindegy. Menjünk, Jung! - tolta el tőlünk Hobit, majd követte ő is. Mérgesen néztem magam elé, karbatett kezekkel. Mi történt? Csak az osztálytársa? Ki a faszom ez a gyerek? Azt hittem, hogy minden jól alakul a kapcsolatunkban, de ezek szerint megint elhittem, hogy minden rendben lesz.

- Yoongi, figyel-

- Kurvára hagyj békén - néztem rá - Nem kell nekem magyarázkodni. Teljesen értettem mindent - mondtam ki lassan a szavakat. Leráztam magamról a kezét és indultam meg a kijárat felé.

- A picsába - hallottam magam mögött az utolsó szavait, de nem tudott érdekelni. Nekem cigiznem kell. Most és rögtön...