33. - shopping

288 44 0
                                    

Ajánlatos hallgatni közben: dream in a dream

- Mi a picsa van veled te szar...? – kezdtem el erőlködni a cipzárral. Most éppen valami boltban vagyunk aminek nem tudom a nevét, de átkereszteltem 'hudegecidrágamégalelkedisaddel'nek. Nagyon sokat elkérnek egy pár zokniért, amit biztos csecsemő kacsók fontak. Találtam egy jó - bár elég érdekes és méreg drága - pulcsit, aminek nem akar feljönni a cipzárja. Jin tőlem jobbra nézelődik, Hobi a cipőkkel van elfoglalva, Tae drága meg elszublimált fogalmam sincs hova. Már ráncigálni kezdtem vadul a cipzárt, de még mindig nem akart engedelmeskedni. Addig-addig erőszakoskodtam, amíg ez a szar meg nem adta magát. De úgy fullra. Egyszercsak így elköszönt és megszakadt az anyag egy elég látványos helyen. Na bazdmeg. A tervem az volt, hogy leveszem és gyorsban visszateszem a többi közé, hátha nem lesz feltűnő, de... De nekem nincs ekkora szerencsém.

- Elnézést, segíthetek? – lépett hozzám egy eladó nő. Pánikolni kezdtem. Nem is akartam megvenni, mégis muszáj lesz, mert elszakítottam az itt lévő legdrágább tárgyat.

- Öhm... – falfehér arccal néztem rá – Csak... Csak nézelődöm – erőltettem egy mosolyt az arcomra, de ezzel nem tudtam meggyőzni a nőt – A pulcsi kicsi rám – gyorsan levettem – És nem találom a méretemben.

- Csak ennyi a gond? – nevetett fel – Milyen méretben kéne?

- S-es...

- Várjon itt, mindjárt jövök – simította meg a vállam. Bólintottam, ő pedig elment. Amilyen gyorsan csak tudtam eltemettem a többi közé, nehogy szemet szúrjon neki. Elrendezgettem mindent, hogy egy kicsit se legyen feltűnő. Azért remélem, hogy kamerák nincsenek – Itt is vagyok!

- Oh – fordultam felé. A kezében volt egy másik pulcsi ami - érdekes módon - nem horribis árral rendelekezett, plusz jól is nézett ki.

- Sajnos nincs lila színben, csak pirosban találtam – vakarta meg a homlokát – De legalább S-es.

- Köszönöm – hajoltam meg felé egy picit. Elvettem a kezéből és a pólóra húztam. Piros, szőrmók szerű pulcsi volt, amelyen a 'Loved' felirat szerepelt. Elsétáltam a következő sorra, aminek a végén egy tükör volt. Fordultam egyet, nézegettem magam benne. Jól állt - ritkán mondok ilyet - és egyre jobban kezdett megtetszeni.

- Jó lesz? – kicsit összerezzentem a hölgy hangjára. Még mindig itt volt velem és mögöttem ácsorgott. Bólintottam egyet, ő pedig elmosolyodott, meghajolt, majd hátat fordítva eltipegett. Kibújtam a ruha darabból és megindultam a kassza felé, mivel fizetni szándékoztam. Előttem Seokjin várakazott, és elég hamar beszélgetni kezdtünk egymással. Nagyon kedves és barátságos volt. Úgy kezelt, mintha több éves ismeretség lenne a hátunk mögött, hiába nemrég találkoztunk. Elkezdték a ruháit lecsippantani, majd mikor az összessel végeztek, fizetett készpénzzel. Egy szatyorba behajtogatta a dolgait, míg én lehúzattam az Adamtől kapott kártyát és már meg is voltam. Mivel nem ez volt az első boltunk a mai napon, így már nekem volt egy karton zacskóm, amiben két póló és egy pár zokni pihent. Yoongisan behajtottam a pulóvert és megindultam kifele a boltból, ahol Hoseok és Taehyung várt. Jin is követett engem. Tae ördögi mosollyal karolta át a vállam és húzni kezdett egy bolt felé, amelyben nem ruhák voltak.

- Mit akarsz?

- Kedves Yoongi – állt meg a bejárat előtt – Mutatni akarok neked egy videót, amit biztos, hogy imádni fogsz – halászta elő a telefonját a zsebéből. Már meg volt nyitva a cucc, csak el kell indítania.

- Yoongi – szaladt oda hozzám a telefonnal. Én Hoseok vállára dőlve nevettem valamin éppen a mellettem ülővel – Yoongiii!

- Mi van? – fordultam felé.

- Kitaláltam valamit!

- Mit?

- Befesthetem a hajad szőkére?

- Mi? Miért pont szőkére? – kezdtem el megint nevetni.

- Nah, engedd már meg neki – bökött meg Hoseok – Látod mennyire szeretné...

- Rendben. Fessed – legyintettem egyet. Itt véget ért a videó, és a készülékből felpillantva szembetaláltam magam azzal a gonosz mosollyal.

- Tae, magamról sem tudtam, ez nem ér – kezdtem el csóválni a fejem.

- De! Szóval gyere, veszünk neked festéket! – húzott be a boltba, én pedig tudtam, hogy végem.

𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚Where stories live. Discover now