Az embereknek a gyerekkoráról mindig kellemes emlékek jutnak eszükbe. Min Yoongi viszont a legborzalmasabb és legmegrázóbbat tapasztalta ekkor, és ennek következtében árvaházba került. Ott tengeti mindennapjait, kivéve, ha valaki magához veszi, de h...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
... fogadott ez reggel, amint felkelltem. Amikor realizáltam, hogy lesz egy utam Hoseokhoz, kicsit bepánikoltam. Én most elvileg haragszom rá... Baszki, tiszta hülyén fogja kivenni magát ez a dolog. Robotként sétáltam a konyhába, hogy a - szokásos - rózsaszín medvés pohárból iszogassam a reggeli kávém. Közben, próbáltam megfogalmazni valami 'bocs, hülye voltam, legyünk már barátok' szöveget. Egy idióta volt. Az. De valahol éreztem, hogy kötődni kezdtem hozzá. A francba már az érzésekkel... Jó, lehet hogy megpróbáltam ellökni magamtól, de kezdett már most hiányozni az a sok baromság, ami az emberrel járt. Ahogy az a bizonyos valaki rád mosolyog, megölel... Hiányozni kezdett. Amikor a buszmegállóban, összeverve ültünk; vagy amikor csak úgy átölelt az esőben a kirohanásom közben; vagy amikor együtt cigiztünk... Akartam még ilyen pillanatot. Akartam, hogy átöleljen és mosolyogjon rám...
- A faszér' mosolygok! – csaptam le idegesen a bögrém, majd tettem bele a mosogatóba. Mi a picsának gondolkodok ezeken? Emlékeztetnem kell magamat, Hoseok csak a közelembe akar kerülni, hogy majd megfektessen – Hülye vagy, Yoongi. És még magadban is beszélsz – motyogtam az orrom alatt...
꧁꧂
Megnyomtam a csengőt, miközben idegesen toporogtam. Egyfolytában a szövegemet ismételgettem, amellyel próbálok megmagyarázni egy s mást.
- Sajnálom, hogy egy seggfej voltam, egyáltalán nem ezt érdemelted. Te csak segíteni akartál, én meg kiakadtam... Basszameg, mintha szakítottunk volna és megpróbálnám visszaszerezni – suttogtam magamnak.
- Szia! – nyitódott ki hirtelen az ajtó. A fadarab mellett egy boldog mosolyú fiú állt. Nekem is mosolyognom kellett. Egyáltalán nem látszik úgy, hogy nagyon megbántva érzi magát. Egy bő fekete póló és fekete melegítő volt rajta, ami borzasztóan jól állt. Haját megfésülte, de most, beletúrt. Beletúrt... De ezt olyan mozdulattal tette, ami még engem is... Engem is. Nem akarom befejezni a mondatot. A végén majd én akarom megfektetni őt, nem fordítva – Gyere be – lépett arrébb, én meg egy kisebbet meghajoltam. Besétáltam a konyhába és úgy álltam ott, mintha idegen lenne minden. Pedig nem így volt. Annál a bizonyos asztalnál zabáljuk alkalmakként az instant levest, szóval nagyjából ismerem a helyet – Ülj csak le.
- Nem hiszem, hogy... Hogy most leülnék – vakartam meg a tarkóm. Megköszörültem a torkom és vettem egy mély levegőt – Mondani szeretnék valami-
- Nem! Nem te tartozol magyarázattal – szabadkozott – Én ronthattam el az estéd. Teljesen jogos volt a kiakadásod, meg tudom ér-
- Oktalanul bántottalak meg. Én csak... – itt a tekintetem a padlóra szegeztem – Én csak azt hiszem keresni akartam valami hibást. Teljesen én voltam rossz, az egész reggeli dolog indokolatlanul történt. Sajnálok mindent és azt hiszem... – most a homlokomat piszkáltam – Hát...
- Van valami baj? – lett a hangja aggódó. Egyből felkaptam a tekintetem és belenéztem a szép szemeibe, amik persze csak simán szépek voltak, semmi hátsó dolog nincs.
- Nem, dehogy! – ráztam a fejem – Jóh... Öhm... – vettem egy mély levegőt és végre kiböktem: – Legyünk barátok, jó?
- Komolyan? – a végét elneveti. Értetlen pillantásokkal jutalmazom meg – Nagy örömmel! – kezd el hevesen bólogatni, mire én is halványan elmosolyodok – Üljé' le, és beszélgessünk átlagos dolgokról – mutatott az étkezőasztal székére. Bólintottam, és lehuppantam a hozzám közelebbire, ő pedig velem szembe. Nézett engem. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mivel ülünk egymással szemben, és néz. Az ajkaimat rágcsáltam, vonogattam a szemöldököm, hogy tudtára adjam a mostani kényelmetlen érzetem. Nem vette észre. Baszki nem vette észre, és továbbra is mosolyogva nézett.
- Akkor beszélgessünk – zökkentettem ki a hirtelen felszólalásommal. Bólintott, majd megköszörülte a torkát.
- Öhm... Szerinted Namjoon alul, vagy felül lenne? – ezen felnevettem és szórakozottan néztem mostmár rá.
- 'Beszélgessünk átlagos dolgokról?' – nevettem fel megint.
- Ez az! Mindenki tudja, hogy Namjoon meleg. Ugye?
- Persze. Tuti meleg – bólintottam.
- Nah látod! Szóval Namjoon meleg. De felül, vagy alul lenne?
- Embertől függ. Ha... Kookkal történne a dolog, akkor tuti felül. Nem hinném, hogy hagyná alávetni neki magát – mentem bele a témába.
- És ha mondjuk... Tae?
- Taehyungnál nem tudom. Szerintem mind a ketten felülre valók.
- Az igaz. Szerintem váltakozna.
- Ja, lehetséges – bólintottam.
- És ha mondjuk... Nálam? – ezt már halkabban kérdezte meg. Lefagytam. Mi az, hogy ki lenne felül vagy alul az ő és Namjoon esetében? Tuti elfehéredhettem. Őszintén nem tudom. Sose akartam ezt... Elképzelni – Áh, inkább hagyjuk – legyintett. Én egy picit sokkosan néztem rá. Felötlött bennem egy hatalmas hülyeség...
- De te... És Namjoon már...? – makogtam össze-vissza.
- Mi? Nem!
- De akarnál...? – ijedten nézett rám. Szólásra nyitotta a száját, majd becsukta. Most békültünk ki, majd megint összeveszünk... Fasza.
- Figyelj – vett egy nagy levegőt – Én Namjoonnal nem akarnék szexelni. Nem! Nem az, hogy nem az esetem - mert nem az esetem -, de... De nem. Valamiért... Nem.
- É-értem... – néztem le az ujjaimra. Kínos helyzet, kínos helyzet hátán. És ekkor még nem tudtuk, hogy ezután ki fog csapódni az ajtó és egy férfi fog betoppanni egy hölggyel együtt. Ijedten kaptuk oda a fejünket.
- Apa? – ráncolta a szemöldökét Hoseok. Meglepetten pillantottam a már mellettem állóra.
- Oh, megzavartam valamit? – nézett hol rám, hol a - ezek szerint - fiára.
- Nem, dehogy – csóváltam a fejem.
- Öhm... Hadd mutassam be a barátnőmet, MiRat – mutatott a nőre. Szép volt. Kellően vékony, stílusos öltözködésű, szép arcú, puha hajú nő volt ő.
- Barátnő... – suttogta maga elé Hobi.
- Szia, Hoseok. Örülök, hogy megismerhetlek – hajolt meg felé. Ekkor az irányomba fordult – És...
- Min Yoongi, örvendek – hajoltam meg neki.
- Huh... Apa, és... MiRa. Hadd mutassam be a barátom barátomat, Yoongit. Yoongi, ő itt az apám, mellette pedig a... a barátnője – karolta át a vállam.
- Akkor te vagy Hoseok barát barátja – nevetett fel. Én zavartan bólintottam.
- Öhm... Gyere, Yoongs. Menjünk fel a szobámba beszélgetni – invitált a barátom kicsit kínos érzettel. Még a két felnőttre mosolyogtam, majd engedtem, hogy felhúzzon az emeletre.
