𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

4. - merengések

Ajánlatos hallgatni közben:
lovely

Az este még megesett a szívem a Tae gyereken és itt maradt filmezni. Valami vicces filmet néztünk, amiben tényleg voltak jó poénok. Néhányszor felnevettem, hogy kifejezzem a jókedvemet. Nagyon későn mentem el tusolni, majd aludni is nehezen aludtam el, ezért reggel úgy néztem ki, mint a mosott szar. Kilenc körül ébredhettem magamtól és úgy gondoltam, hogy elszívok egy cigit, mivel úgyis régen tettem már. Ez elvett tőlem öt percet, de kicsit sem bántam. A tükörbe néztem és szembe találtam magamat a külsőmmel... Félhomály, én és a tükör. Kócos haj, csontos testalkat és arc. Hófehér, porcelán bőr. Beesett, fekete, megfáradt szemek. Min Yoongi. Ez voltam én. Sose voltam megelégedve a külsőmmel és őszintén irigyeltem például Taet, aki férfiasan szép. Neki semmi bőrhibája sincs, nekem pedig rengeteg. Egyszer leestem a lépcsőn és a fülem bánta. Ott van egy jókora heg. Az egyik nevelőim férfi tagja meg akart nevelni...övvel. Rám csapott, pontosabban a szemem alá a csattal. Felszakadt a bőr és már csak egy csúnya hibaként ordít az arcomon. Az államon is van egy ilyen, mikor valamelyik kölyök agyonvert és a gyűrűje felsértette az érzékeny részt. Borzasztóan nézek ki. Lassan már undorodok magamtól, de nem tehetek ezellen. Le kell nyelnem ezt és élni vele tovább az életem. Szar volt az eddigi létem, de sosem akartam meghalni. Valami tartotta bennem a lelket, ami mára már teljesen kihunyt. Mostmár csak azért nem végeztem az egésszel, mert hozzászoktam. Ez lett számomra a normális, hogy családról családra megyek. Mindig mindent csak lenyelek... Attól tartok, hogy ez majd egy napon nem fog menni.

- Nyugi Yoongi – suttogtam magamnak. Ahelyett, hogy felöltöznék, inkább kimentem az erkélyre lenyugtatni magam. Vennem kell majd még egy dobozzal, mert ha így haladok, hamar el fog fogyni. Laza húsz perc múlva tipegtem vissza a szobába és döntöttem úgy, hogy felöltözöm. Magamra húztam egy fekete pólót, hozzá pedig egy szakadt farmert. Nem tudtam mit javítani a külsőmön, ezért így mentem le a konyhába, hogy bekapjak valami ételt. Lent Lilith csinált valami reggelit, aminek isteni illata volt.

- Jó reggelt! – ajándékozott meg egy mosollyal – Milyen volt az első éjszakád?

- Jó – hazudtam hihetően – Kényelmes az ágy, köszönöm – biccentettem – Hogyan tudok inni kávét?

- Gyere megmutatom! – hagyta ott az ételt és a kávéfőzőhöz invitált. Azt mondta elég bedobnom egy kapszulát és elindítanom, már csinálja a kávém. Ki is próbáltam, majd pár másodperc múlva már csöpögött az americanom a poharamba. Egy rózsaszín, medvés bögréből iszogattam a löttyöm, de ez zavart legkevésbé. Felmerült bennem egy kérdés és bátorkodtam azt feltenni.

- Taehyungról kéne tudnom valamit?

- Hát – köhintett egyet – Adamnak van egy cége, ahol ő modellkedik. Ő a legfiatalabb mindenki közül és még iskolába jár. Aranyos srác, közvetlen, meg egy picit fura elsőre, de biztosan megkedveled majd – kacsintott felém. Én viszont megakadtam valamin.

- Adam cége? – kerekedtek el a szemeim.

- Igen – bólintott – Egy nagyobb cége van, ami leginkább divat cég. Vannak ott sminkesek, ugyebár modellek, tervezők meg stylistok. Én is ott dolgozom és az utóbbi szerepet töltöm be – mesélte.

- Wow... – képedtem el. Akkor ezért van ennyi modern cucc itt és azért néz ki így az egész ház. Ez egy kicsit sokkolt... Valljuk be, nem mindennapi, hogy egyik napról a másikra örökbefogadja valami cég tulajdonos az embert. Ehhez képest eléggé szerények voltak; már amit ismertem belőlük.

- Nem akarom letörni a kedved – sóhajtott sajnálóan – De segítened kéne kiválasztanod valami sulit, ami tetszene neked. Most van szombat, hétfőn menned kéne. A tankötelezettség még most is vonatkozik – forgatta meg a szemeit, amin halványan elmosolyodtam – Van olyan iskola, amit ismersz és szívesen mennél oda? Jae említette, hogy sok embernél megfordultál már – huh de szépen mondta... Ezzel komolyan mosolyt csalt az arcomra – és esetleg volt olyan suli, amit szerettél... – próbálta elmondani szépen, amit gondol. Elnyomtam egy mosolyt és belenéztem a szemébe.

- Hát... – nyeltem egyet – Nem igazán jöttek be úgy igazán. Csak elvoltam, nem volt semmi különös.

- Akkor... – mondta ki a szót és átszaladt a szemben lévő nappaliba és egy laptoppal tért vissza – Tessék, válogass nyugodtan. Találtam vagy tízet, ami normális és nekem úgymond felkeltette az érdeklődésem, kíváncsi leszek a véleményedre. Van köztük sima állami, esetleg vallásos - ha szeretnél olyat -, vagy ilyen 'elit' fizetős. Ami tetszik, nyugodtan válaszd ki! – tért vissza az étel készítéséhez, ami végül kiderült a bibimbap volt. Éppen a tükörtojást csinálta, ami számomra lehetetlen volt. Percek múltán Adam is leszublimált már frissen és üdén. Mintha már ébren lenne órák óta. Boldogan kívánt jó reggelt, majd odalépett Lilith-hez és adott neki egy csókot. Csak mosolyogva néztem őket a mellkasomban lévő szorítással vegyítve, mivel tudtam, hogy nekem sosem lehet majd szerelmem... Akit szerethetek és megadhatok neki mindent, hogy mosolyogni lássam. Akit megölelhetek, bármikor vagy csak megcsókolhatom. Akit becézgethetek esetleg zavarba hozhatok. Akiben sokkal jobban megbízok, mint saját magamban... Aki kiegészít. Csak annyit akartam, hogy végre - ha kell, viszonzatlanul is - szerelmes legyek és érezzek egy kis semmilyen örömöt.

Szerelmes akartam lenni, hogy kilépjek a számomra szürke napokból. Szerelmes akarok lenni...