Yoongi szemszöge:
A hétköznapok közül egyértelműen a hétfőt utálom a legjobban. Hosszú nap és fárasztó, de az első jellemzője volt leginkább jelen ezen a csodás napon. Azt hiszem csütörtökön mondta még az osztályfőnök, hogy valami komoly zenei koncerte kell majd elmennünk. A nap során kiderült, hogy este nyolcra kell odaérnünk. Felettébb örültem és méginkább elment a naptól a kedvem. Inkább maradtam volna otthon, és néztem volna ki a fejemből az ágyamon fekve, de ez lehetetlen volt, hogy létrejöjjön...
Nagy nehezen végigszenvedtem a napot, majd Tae haza kocsikázott. Megkértem, hogy kerítsen már egy öltönyt valahonnan és sikerült is neki. Ezután egészen két órán keresztül csak feküdtünk a szobámban és beszélgettünk. Megtudtam, hogy ő és Jungkook végül összejött, de nekem egy kicsit zavaros, hogy hogyan. Én nekem még arról volt tudomásom, hogy hozzá lezárni megy a dolgokat... Miután az utolsó pillanatban elkezdtem készülni, egyre rosszabb lett a kedvem. Nem akartam emberek közé menni. Mostanság egyre inkább érzem magam rosszul a tömegben, ami - gondolom - a mostani helyzet miatt van. Magamra aggadtam az öltönyt és harcidíszbe borultam; ami annyit tett, hogy belőttem a hajamat, fogat mostam, és Tae ajánlatára tettem magamra egy kis alapozót. Nagy veszekedések árán, de elindultunk. Szürkület volt már... Jeez, akkor nekem sötétben kéne hazajönnöm? Szuper lesz...
Taehyung kitett a művészetek háza előtt, és el is robogott. Feszengve lépkedtem bejjebb és imádkoztam azért, hogy ne kelljen látnom Őt...
Lehet ezért nem akartam ennyire jönni?
---
Bocsánat, hogy végül ilyen rövid lett. A következő viszont egy nagyon izgi rész lesz, szóval, készüljetek fel! ^^
Majd még találkozunk,
_misluca
CITEȘTI
𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚
FanfictionAz embereknek a gyerekkoráról mindig kellemes emlékek jutnak eszükbe. Min Yoongi viszont a legborzalmasabb és legmegrázóbbat tapasztalta ekkor, és ennek következtében árvaházba került. Ott tengeti mindennapjait, kivéve, ha valaki magához veszi, de h...
