𝙀𝙩𝙚𝙧𝙣𝙖𝙡 𝙎𝙢𝙞𝙡𝙚

72. - J. szemszöge

Ajánlatos hallgatni közben: dancing in the moonlight

Jin szemszöge:

- És akkor képzeld el... – őt pedig a telefonja csörgése szakította félbe. Komoran szugerálta a névjegyet, amely nem szakította eddig félbe a hívást.

- Nem akarod felvenni? – kortyoltam bele a colamba.

- Nem. Megvárom, míg feladja – mondta robotiasan.

- De ez már eddig a negyedik alkalom, hogy hív. Fel kéne venned – dőlök hátra a sültkrumplimmal a kezemben. Egy sóhajtás keretében megfogja a telefont és a telefon ikonkát jobbra, a zöldre húzza. Duzzogva a füléhez teszi a készülékét és mélyen hallgat.

- Itt vagyok – mondja kelletlenül – Mondtam, hogy ne hívj. Az egyik barátommal ülünk a plázában... Jaj, ne kezd a hisztizést! Veled nem lehet elmenni sehova! Én vagyok a hibás? Jóh, tudod mit?! Ne hívj, Mia! Ne. Hívj. Érted? – rivallt a telefonba, mire a másik fél rácsapta.

- Minden okés Miával? – billentem egy kicsit oldalra a fejem.

- Nem nagyon... Már kezdek belefáradni ebbe az egészbe – dörzsöli meg a szemeit – Hiába beszélek meg vele valamit, mindig máshogy csinálja. Nem parancsolgatni akarok neki, erről szó sincs. Csak elmondtam neki, hogy ötig akkor hívjon, ha baj van, de nem bírja felfogni. Magányos és beszélgetni akar. Engem meg ez nem érdekel – forgatta meg a szemeit – Bocsi, Jin... Itt puffogok neked – nevetett fel.

- Nincs miért bocsánatot kérned – mosolyodok el – Természetes, hogy meghallgatlak. Szívesen teszem – vonok vállat lazán. A plázában ültünk a kajálós területen, a McDonald's részénél. Én már megettem a hamburgereim, már csak a krumplit eszegettem. Namjoonnak volt még egy szendvicse, és egy fagyija. Tök jól elbeszélgettünk, és sose fogytunk ki a témákból. Egy ideje ment már ez, de egyáltalán nem bántam. Volt amikor csak úgy random felhívott az éjjel, mivel nem tudott aludni, de nem zavart. Sokszor beültünk már enni valahova, szerintem már Szöul fél kajáldájáit végigjártuk. Ez azután a bizonyos házi buli után alakult ki köztünk. Fura volt eslőre Nam ezen oldala, de hamar hozzászoktam a közvetlen viselkedéséhez. Volt amikor filozofáltunk az életről, volt amikor a semmiről beszélgettünk, vagy csak nevettünk két órán keresztül, nem tudjuk min. Összefoglalva, jól éreztem magam Namjoonnal, és örültem, hogy ilyen barátra tehettem szert.

- Van kedved még sétálni? Elmehetnénk az egyik buszmegállóig, ha neked jó – gyűrte össze a hambis papírját és dobta a többi közé. Bambulásomból felébredve bólintottam fülig érő mosollyal. Visszaszállítmányoztuk a tálcákat, és már indulhattunk is. Szép időnk volt délután, annak ellenére, hogy estére esőt mond. A napszemüveg mind a kettőnkre felkerült és nevetve készítettünk viccesebbnél vicesebb képeket velük. Teljesen végigsétáltunk a Banpo-hídon. Nem vettem észre, hogy Namjoon megállt, így véletlenül továbbmentem. Nam a kezemet megfogva(!) húzott vissza, én pedig meglepetten néztem rá. Maga mellé parancsolt, és onnan nézelődött – Olyan szép város Szöul. Hiába élek már itt jó ideje, még mindig elcsodálkozom ezen.

- Igazad van, teljesen – bólintottam halvány mosollyal. Még mindig éreztem, ahogy fogja a kezem, de ez kezdett kevésbé zavarni. Egy idő után már megnyugtató volt, hogy nem csak leng a nagyvilágba, hanem tartja egy biztos pillér. Forrónak éreztem az arcom, de próbáltam ezt ignorálni, hiába volt ez nehéz – A Han-folyó sem semmi.

- Hát nem – mosolygott tovább, majd felém fordult – Nah, gyere. Tartunk majd egy körutat is városban a közeljövőben, de most hív a kötelesség! – kezdett el húzni tovább.

- Miféle kötelesség? – nevettem fel, és követtem én is szorosan a lépteinek nyomát.

- El kell érnünk a buszt! – nézett hátra, én pedig egyre inkább éreztem forróbbnak az arcom – Egészkor jön.

- Akkor iparkodjunk! –mondtam lelkesen, és képtelen voltam abbahagyni a mosolygást, fogalmam sincs miért... Csak túl jól érzem magam Namjoonnal. Igen, ez volt az oka.

---

sziasztok!
nem tudjátok elképzelni, hogy mióta vártam már ezeket a részeket c: most eléggé softba fogunk átlépni, tippelhettek, hogy melyik párossal :>
remélem ti is annyira izgatottak vagytok, mint én, de addig is:

Q:
hogy tetszenek eddig a fejlemények?

_misluca