Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Beastmode 10 / multifandom/

+18 FIGYELEM ÉRZÉKENY TARTALOM, MEGERŐSZAKOLÁS, SAJÁT FELELŐSSÉGRE!
TELJES MÉRTÉKBEN ELÍTÉLEM, AMI ITT TÖRTÉNIK! TISZTELETTEL NYÚLTAM A TÉMÁHOZ, ÚGY GONDOLOM ERRE A PROBLÉMÁRA NEM ELÉG EGYSZER FELHÍVNI A FIGYELMET

Évekkel ezelőtt
Namjoon tizenhárom éves volt, amikor elkezdett egyre ismertebb előadóvá válni, egészen addig a pontig, hogy 18 éves korában a Big hit őt választotta meg az új banda vezetőjévé.

Underground rapperként leginkább alfákkal találkozott, akik persze ki is használták az előnyüket. Klubokban és bárokban lányokkal és omegákkal közösültek az engedélyük nélkül és mindig elintézték annyival, hogy fiatal alfaként nem tudnak uralkodni az ösztöneiken. Namjoon undorodott ettől a világtól, véglegesen a tizenhetedik születésnapja után hagyta ott őket, amikor egy alfa őt is lefogta.

Iskola után a szokásos fekete szaggatott farmerét és nagyméretű szintén fekete láng mintákkal díszített pulcsiját vette fel, haját beállította, ahogy még az anyja tanította neki. Egy alfának mindig tökéletesen kell kinéznie, nem engedheted meg magadnak, hogy szétess! - mondta mindig az apja. Apja erős alfa volt és a kezében összpontosuló hatalom elvakította. Namjoont 2 éves kora óta alfának nevelte, többször megverte, amikor omegára vagy bétára utaló jeleket vélt felfedezni. Namjoon természetéből adódóan mindig gondoskodó volt és kedves mindenkivel, de szintén igazságos és a háttérbe húzódó, akár csak egy béta. Sietős léptekkel indult a klub felé, fél óra és a színpadon kellett lennie. Az ajtón belépve szembe találta magát az ismerős fekete és vörös falakkal, a zene már max hangerőn dübörgött és Brian már felspanolta a nézőket. Már csak Namjoon hiányzott.

A megszokottól eltérően a rap párbaj döntetlennel végződött, de mindkét fél elégedett volt az eredménnyel. A zene miatt csinálták, amit csináltak nem a győzelem kedvéért. A vér dübörgött a fülében, éhes tekintetek figyelték mozgását a színpadon, de Namjoon figyelmen kívül hagyta őket.

- Király voltál - ölelte át Brian a hely vezetője. Namjoon az átlagnál fiatalabb volt, ezért rá mindig külön odafigyelt, amit a fiatalabb értékelt. Nevetve ölelt vissza és fogadta a bókokat, amiket innen-onnan bekiabáltak. Élvezte a figyelmet, tündökölt benne, ahogy mindenki ő rá figyelt. Javában ment már a következő csata, amikor elszabadult az emberek gyűrájéből és az öltöző felé nyomakodott. Testek csapódtak egymáshoz, a zene lüktetett az egész helyiségben, alkoholtól folyt a padló és vibráló fények vakítottak. Az öltözőbe sokkal tompábban ért el a hang, de a lüktetés áthatolt a vékony falakon is.

- Nagyon jó voltál ma - Namjoon még sosem hallotta ezt a hangot életében, egészen biztosan nem ismerte. A félelem ismerős érzése felkúszott a gerince mentén, hideg borzongást hagyva maga mögött egész testén. A maga előtt lévő tükörre fókuszált és azon keresztül nézett a vendégére. Magas volt és izmos, ez még a kabátján keresztül is látszódott, Namjoon észrevétlenül szippantott a levegőbe. Alfa. Az ajtó előtt állt, nem jött közelebb, de illatát elnyomta az alkohol szaga és egyre erősebben érződött valami, amit Namjoon még sosem érzett. Erős illat volt és szinte csiklandozta a hasát, mint amikor az emberben életre kelnek a „pillangók", de nem jó értelemben. Görcsbe rándult a gyomra, de mosolyt erőltetett magára. Csak paranoiás vagy, amúgy is egyszer te is alfa leszel, a véredben van! - figyelmeztette magát.

- Köszönöm! - erőltetett mosolyra húzta a száját és az ismeretlen alfa felé fordult. Szemtől szemben is magasnak tűnt, lábai hosszúak és izmosak voltak, a tökéletes alfa, az apja alfa ideálja. A másik félmosolyra húzta a száját és nagy léptekkel közeledett Namjoon felé, akinek a tükör elé tolt asztal miatt, nem volt hova menekülnie.

- Dongeon vagyok, tartsd észben - karcos mély hang volt és arcán undorító mosoly terült szét, ahogy két hosszú karjával elzárta Namjoon minden menekülő útját. Erős kezeivel nem esett nehezére lefogni a menekülőt. Namjoon pánikba esetten próbálta kitépni a karját, rúgta, ahol ért, de semmi nem használt. Dongeon kérges tenyere csattanva érte el Namjoon könnyáztatta arcát, miközben rávicsorgott. - Maradj nyugton vagy nagyon megjárod!

Namjoon agyát elöntötte a köd, egyszerűen úgy érezte lebénult. Lábai és kezei egyszerre dermedtek meg, szemeit összeszorította.
-Nem, nem ez nem velem történik. Csak egy rossz állom - nyugtatta magát sikertelenül. Dongeon kezei bebarangolták a testét, mocskos nyelvét végig húzta Namjoon nyakán, egészen a póló nyakáig. Undorodott és hányinger fogta el, ahogy érezte az alfa erekcióját a lábának nyomódni, de nem tudott menekülni. Gyors és vad mozdulatokkal tépte le a ruhákat a fiatalról, aki kábán hagyta. A teste nem működött, az agya úgy érezte leblokkolt, semmi mást nem érzett csak az alfelébe nyilalló fájdalmat és a rettegést. Némán csurogtak le a könnyei arcán, ahogy hagyta, hogy az idegen alfa mindent elvegyen tőle.

Namjoon órák múlva is ott ült, ahol Dongeon hagyta miután elélvezett. Lábait vöröses barna csíkok mintázták és minden mozdulattal fájdalom hasított a testébe. Fogait összeszorítva állásba húzta magát, de épp csak annyira, hogy elérje a telefont és hangos nyüszítéssel zuhant vissza a hideg padlóra. Az édesapja jött érte, de ahogy várható volt nem a szokványos reakciója volt. A fiát hibáztatta, amiért ennyire gyenge alfa volt. Namjoon némán tűrt mindent, orvosi vizsgálatot, szidást, bármit, amin át kellett mennie áldozatként.

Egy évbe telett, amíg újra bízott az emberekben és újra neki állt versenyezni, ekkor fedezte fel a Bighit. Az emlékek, amiket fiatalkorában szerzett soha ki nem törölhetők, de megtanult vele együtt élni. A debütásnál egyedül Jinnek volt már másodlagos neme, a többiek idő közben értek meg. Egyedül Namjoon maradt még mindig rejtve, ami nem is volt probléma egészen a 21. születésnapjáig. Eddig voltak hajlandóak várni a többiek a falka alakítással. Namjoon végül a falka peremére szorult és egyedül maradt, amikor szüksége lett volna valakire.

Namjoon csendben hagyta, hogy könnyei átáztassák a magához ölelt párnát. Már nem vette észre, ahogy Jin halkan benyitott a szobába és betakarta a földön kuporgó fiatalabbat. Mivel a többiek már aludtak, ezért bátran merte magához ölelni a szőkeséget és hagyta, hogy orrát a nyakához nyomva mélyebbre merüljön az álmaiban. Jin kitartóan simogatta a másik hátát egészen addig, amíg elég nyugodtnak érezte a másikat. A másik vékony testét felemelte, finoman az ágyra helyezte, alaposan betakargatva és csendben magára hagyta a fiatalt. Nem sokkal később visszatért egy seprűvel és vödörrel, eltakarította a szilánkokat – az egyik megvágta az ujját – és egy puszit nyomva a fiatalabb homlokára, ő is lefeküdt a falkája mellé, ahol elnyomta az álom.