Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Süti /Chanyeol- hetero/

Loey pov

- Kérem, be kell engednie! Bent van az unokahúgom egyedül. Érti? Nincs két éves, még nagyon pici, baja eshet - üvöltöttem magamból kikelve az előttem álló őrnek. Féltem, borzalmasan, hogy valami baja esik. Az Exo egyik stadionjának a bejáratánál álltam, kezemben Süti plüss kutyájával, míg Süti sehol.

- Kisasszony, eredeti az ötlet, de nem engedhetem be. Kérem távozzon! - szólított fel sokadjára. Már szinte mindent próbáltam, már csak egy variáció jutott eszembe, de az meg nem volt legális, de más esélyem nem volt. Lábamat lendítve rúgtam meg erősen, míg a súlypontomat lent tartottam, hogy ne dőljek el. A jobb lábamat lent hagytam, mint sarkazásnál, a másikat megint lendítettem, megakadályozva a gyermek nemzést. Megindultam balra, amíg kinyújtotta a kezét, egy gyors irányváltással jobbra futottam , a földön térdelő biztonsági őr mellett. Ki gondolta volna, hogy a kosár még ilyenkor is jó?

Rohantam előre céltalanul, amikor baba gügyögést hallottam, jobbra fordultam, és megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Süti Chanyeol ölében ült, mosolyogva hallgatta, amit mondott.

- Süti! - csúszott feljebb a hangom, mint ahogy akartam. A szőkeség nagy mosollyal futott hozzám, és kezdett el erősen baba nyelven magyarázni közben még a kezével mutogatott is. Felkaptam az ölembe és jól megszorongattam, miután elengedtem, a megmentőm felé fordultam.

- Nagyon köszönöm, és sajnálom. Elfutott a biztonsági őr mellett, és mire átverekedtem magam rajtuk, arra nem volt sehol - elhúztam a számat a verekedni szónál, és csúnyán néztem Sütire.

- Semmi baj, aranyos - simogatta meg a fejét. A kezeire nézve esett le, hogy konkrétan Park Chanyeol-lal beszéltem, és ott állt előttem. Eszméletlen magas volt - pedig a majdnem 180 centimmel én se számítok alacsony lánynak - és sápadt. Gyönyörű szemei karikásak voltak, még a sok smink ellenére is, tartása görnyedt volt, fáradt mosolya néha lekonyult.

- Jól vagy? - kérdeztem óvatosan kezemet nyújtva, hogy megfoghassam karját, de inkább visszahúztam.

- Ilyen szarul nézek ki? - röhögött fel kelletlenül hajába futtatva hosszú, a kelleténél vékonyabb ujjait. Átvettem Sütit a másik kezemben, azért nem volt könnyű egy két éves gyereket tartani, de nem tettem volna le.

- Nem, szexi vagy most is, csak most az a fajta szexi, akiről gondoskodni akarsz, és nem az a szexi akit az ágyadban akarsz tudni, legalább is addig nem, amíg nincs jól - magyaráztam, de mire a végére értem elhalkult a hangom, és leesett mit mondtam. Te jó ég! Vörös arccal sütöttem le a szemeimet, de Süti se könnyítette meg a dolgom.

- Lo lázas ? - kérdezte vékony hangocskáján, pici kezeit homlokomra szorítva, ahogy az anyukájától tanulta.

- Csak nagyon melegem lett, mert...

- Elképzelte, amit az előbb mondott - nevetett fel Chan mély hangon, mire ha lehet még inkább elvörösödtem.

- Csak nagyon melegem lett a futástól - csaptam Chant finoman vállba, és mentettem ki magam, de csak két nevetés volt a reakció.

- Mennem kell, de remélem megvárjátok a koncert végét - mosolygott rám Chanyeol szívdöglesztően.

- Lehet, hogy pár dühös biztonsági éppen engem keres - mondtam lesütve szemeimet, ahogy felidéztem az előbb történteket, mint valami rossz akció film.

- Egyszer el kell mesélned mi volt! Gyertek, adok kártyát, és a színpad mögött nézhetitek a koncertet - nevetett fel fejével az említett hely felé bökve.

- Köszönjük - mondtam hálásan, pár méterrel a föld fölött lebegve a boldogságtól.

- Chanyeol, már rég ott kéne lenned - jelent meg mögöttem Suho. Ránk nézett szemében érdeklődés csillant, és felvont szemöldökkel fordult Chanyeol felé.

- Majd elmesélem, most menjünk - Intett Chan, megpuszilta Süti fejét, és mindketten elindultak a színpad felé. Mivel nem akartam összefutni az előbbi őrrel beljebb sétáltam, oda ahol a szervezők álltak. Elámulva néztem a koncertet, fantasztikus volt. Süti is egész jól elvolt, másfél óra után kezdett sírni, de akkor odaadtam neki a telefont, és Rómeó és Júliát nézett. Az én Rómeóm a színpadon állt, és elképesztőbb volt, mint valaha.
A koncert után Chan odajött hozzánk, és kezemet megfogva kezdett húzni gondolom az öltözők felé.

- Együtt öltözünk mind, de itt legalább hallani fogjuk egymást - nyitott be egy kisebb helységbe.

- Köszönöm! Amúgy Loey vagyok,  20 éves, Európából jöttem - mutatkoztam be mosolyogva. Süti mivel már este volt, kezdett álmosodni, ezért egyre többször sírt. Ringatva próbáltam elaltatni, de nem igazán tűnt úgy, hogy sikerülne. - Sajnálom, tudom, hogy nem baba sírás az, amit most hallani akarsz koncert után.

- Ugyan már, semmi baj. Ide adod? - nyújtotta ki a kezét. Átnyújtottam neki a picit, és elámúlva néztem, ahogy lassan megnyugszik nála, és elalszik.

- Eszméletlen jó vagy - dicsértem meg szájtátva.

- Csak lehet beájult az izzadság szagomtól - nevetett fel halkan. Leült a kanapéra, én pedig mellé ültem, és együtt hallgattuk Süti szuszogását.

- Régen minden álmom az volt, hogy egyszer így üljek a családommal. De ez nem mostanában lesz úgy érzem, most a fiúk a családom - engedett el egy fáradt mosolyt. Bátorítóan megszorítottam, és összekulcsolva az ölembe húztam a kezünket.

- Ne add fel a reményt soha! - mosolyodtam el, és a vállára hajtottam a fejemet.

Így kezdődött a mi történetünk két éve, mindent Sütinek köszönhetünk, aki azóta már ovis nagy lány. Azóta mi Channal egy pár lettünk, és a fiúk karriere is egyre felfelé ível. A banda mindenben támogatott minket, még akkor is amikor kiderült, hogy gyerekünk lesz. Sose felejtem el azt a boldogságot, amit Chan arcán láttam, és Dae első kérdését sem, amikor megtudták.

- Neked hogy van időd szexelni? Nekem élni nincs időm.

Na igen, azóta megszülettek az ikrek, és a fiúk kezéből ki se lehet venni a két kis hercegnőnket.

Nem tudom mikor fog véget érni, de addig is kihasználjuk az időt, hogy együtt legyünk tizenöten egy nagy családként.