Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Foci edző 1/3 (BTS,Yoonmin)

Figyelmeztetés: nincs

műfaj: yaoi, slice of life

Rövid tartalom: Jimin foci edző, Suga öccse pedig egy kis focista, és az egyik edzésen találkoznak. 

Suga pov

Sose értettem, miért kell minden egyes edzésén ott lennem. Az, hogy ott kellett lennem minden kis tornáján, még akkor is, ha csak egy edzőmérkőzés a szomszéd városban, azt még nagyjából megértettem. De ez egy nyavalyás edzés, sokkal jobb lett volna otthon. Unottan álldogáltam a lelátón, és figyeltem a törpék rohangálását. 

- Mi lenne, ha legalább eljátszanád, hogy élvezed? - kérdezte Anya mérgesen. Egy hihetőnek nem mondható mosolyt erőltettem magamra.

- Mit vársz egy buzitól? - köpte Apám a szavait, arcán az undor keveredett a haraggal. Sóhajtva hagytam  őket figyelmen kívül, inkább nem veszem fel velük a harcot megint. Már csak azt bánom, hogy rájöttek, hogy meleg vagyok. Telefonom a legjobb pillanatban kezdett el rezegni, ami azt jelentette, hogy Nam hív. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaim, és sietősen felvettem.

- Helló, haver - szólt bele vidáman, amint felvettem. Halvány mosollyal az arcomon, mentem távolabb a szülőktől. 

- Cső - feleltem szűkszavúan. 

- Már megint a szüleid? - kérdezte egyből leszűrve, hogy baj van. Ha nem is akkora, mint amikor otthon akadnak ki, de ez is fájt.

- Igen, de nem is az zavar annyira. Itt állunk legalább két órája, az új edző  ide se tolja a képét, hideg van de rohadtul - feleltem egy szuszra dühösen. Kezdtem úgy érezni, rossz ötlet volt eljönni egy vékony pulcsiban. Hiába van április az ég beborult, és eléggé lehűlt az idő így estére. Fázósan húztam magamat össze, amikor valaki egy pulcsit terített rám. Meglepetten néztem fel, és gyorsan elköszöntem Namtól. Egy velem nagyjából egy magas fiú állt velem szemben szélesen mosolyogva, kicsivel fiatalabb lehetett nálam.

- Az új edző hajlandó volt idetolni a pofáját - mondta továbbra is mosolyogva, én meg köpni nyelni nem tudtam. Na nem azért, amit mondott, sokkal inkább azért, ahogy kinézett. Vörös haj, mosolygós szemek,kissé kerek arc, még pólón keresztül is látszódott milyen remek teste van. Elkocogott mellettem, és köszönt a szülőknek is. Számat inkább becsuktam, mielőtt  még belerepül egy bogár. Visszasétáltam inkább a szülők mellé, és onnan néztem, ahogy irányítja az edzést. Egészen elvesztem mozdulatai tanulmányozásában, hogy milyen jól bánik a labdával. Nem mellesleg hátulról sem az utolsó, rég láttam ilyen izmos, kerek feneket, mint az övé. Sok lány megirigyelné. 

Edzés után a kapu előtt vártuk, hogy felöltözzenek, és indulhassunk haza. Annyi idő kellett nekik, mint egy menyasszonynak. Mire az első kisfiú elődugta a fejét már szinte állva elaludtam, de a többiek még akkor sem voltak sehol. Fáradtan nyomkodtam a telefonom. Egész nap iskolában,majd kosármeccs, utána három óra tánc, a tánc végeztével rohanhattam haza, hogy le ne késsük a foci edzést, és még tanulnom is kell. 

- Nagyon ügyesek voltak a fiúk, ha hétvégén is legalább ilyen formában lesztek, mindenkit legyőzünk - tapsolta meg az edző az éppen akkor kilépő kis focistákat. Unottan emeltem a kezem tapsra, de egy gúnyos tapsnál többre nem futotta.

- Remélem te is eljössz hétvégén. Biztos jól szórakoznánk együtt - kacsintott rám, és már el is húzott. Tátogtam, mint egy hal, amikor megbökdösték a kezem, hogy irány be a kocsiba. Ezek után ki nem hagyhatom azt a tornát. 

Nem tudom milyen lett, remélem tetszik. Próbálok fejlődni, de visszajelzés, vélemény nélkül nem megy. Helyesírásra nagyon figyelek, bár így is vannak hibák. Próbáltam nem csak leírást alkalmazni (?), és érzelmeket is beleírni, de valljuk be egy óra alatt nem sok érzelem van.  Kérlek szánjatok meg egy kis kommentel, vagy valamivel. Ha kapok kommentet jobbat tudok írni, és az mindenkinek jobb, legalább is azt hiszem.