Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Csillámláma /Luhope/

Az én egyetlen, és utánozhatatlan legjobb barátnőmtől kaptam (kértem) öt szót. Ebből hoztam össze nektek valamit. A szavak így lesznek jelölve.

(Történelem óra következik: A hieroglif és a hieratikus írásban a "lu" szócska embert jelentett, és egy mai "F" betűre hasonlító formája volt. Történelem vége.)

Csillamláma
Pink
Fizika ( Pont fizikán ülünk 😂)
Liba
Cica

Hoseok pov

- Luhan, hol van a cica? - kérdeztem a konyhában ügyködő páromat. A macska sehol, Luhan békésen süt, ez több volt, mint gyanús.

- Nem tudom - kiáltott vissza, mire szemforgatva néztem a konyha irányába. 

- Ha nem mondod meg azonnal, többet soha nem látod rajtam azt a pink förmedvényt - fenyegettem meg a kedvenc rózsaszín tangájával. Már csak a gondolattól is beszokott indulni, hogy az van rajtam, ez a gyenge pontja.

- Jó, talán a mosógépben - üvöltött vissza rövid gondolkozás után. 

- Luhan. Megint bezártad a mosógépbe? - kiáltottam vissza mérgesen, és rohantam kiszabadítani Libát a macskát. Igen Liba a neve.

- Tudod, hogy utálom azt a dögöt - jelent meg mellettem, és figyelte, ahogy lehajolva kinyitottam a mosógép ajtaját, és Liba végre kijöhetett. A macska fújt egyet Luhanra, az én érett szerelmem pedig vissza morgott neki. Imádom, de néha már fizikai fájdalmat okoz a sok hülyesége.

- Tudom, de én szeretem - egyenesedtem fel, és sétáltam elé, hogy átölelehessem.

- És mi lenne, ha most megnéznéd, amit csináltam, utána én is meg nézném rajtad az emlegetett ruhadarabot - szorított jobban magához, és egy puszit nyomott fülemre. Kezemet megragadva kezdett a konyha felé húzni, ahol az asztal tele volt piszkos edényekkel és a munkájának a maradékaival.

- Lu, mi ez? - kérdeztem elfojtott nevetéssel. Az asztalon egy csillamláma vagy valami hasonló állat volt tortából. Mindenhol más színű a kéktől kezdve a liláig.

- Ez egy szarvas - fonta össze kezeit sértődötten a mellkasa előtt. Nyakára simítva kezemet vontam egy hosszú, érzelmes csókba.

- Nagyon szép, pont olyan, mint te - simogattam meg arcát, és fogtam meg törékenynek tűnő kezeit. Leülve az asztalhoz az ölembe húztam, és az első falatot a szájába nyomtam.
-  Ha mérgező, akkor magamat mérgezzem meg? - nevetett miután lenyelte.

- Francba, átlátsz rajtam - csóváltam meg a fejem csalódottságot színlelve. Miután megettük a csillámláma nagy részét, jóllakottan dőltünk hátra a kanapén, Lu a mellkasomon fekve apró köröket rajzolt a hasamra. A csendet Liba törte meg azzal, hogy beleharapott Lu lelógatott lábába.

- Na jó, te dög! Most meghalsz! - pattant fel, és  rohant a menekülő macska után. Nagy mosollyal az arcomon terültem ki a kanapén, és figyeltem, ahogy a szerelmem kergeti a macskánkat.